MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. június 6. - 1953. augusztus 22.
1953. június 6.
laknak, ahol azelőtt rabok laktak. Igen sok köztük az Írástudatlan, vidékről felkerült dolgozó, akiknek nem segitettek abban, hogy egy-egy levelet megirjanak. Pl. az olyan kérésekkel, hogy a munkahelyen megfelelő villany legyen, vagy az ablakot megtisztítsák, nem. foglalkoztak. A jelentés, a beszámold és a hozzászólások nem foglalnoznak eléggé az ellenség elleni harc kérdésével, igy az a veszély áll fenn, hogy lebecsülik az ellenség tevékenységét. A jelentésben szerepel, hogy 3 választási körzetünkben 4-5 $ a Népfront ellen szavazók száma. Megnéztük, hogy ezek kicsodák. Kőbányán pl. - amely munkáskerület - lo.ooo tisztviselő, 5.ooo kisiparos és kiskereskedő van. A Pongrácz telepen pl. a 6oo szavazó I közül 3o-an szavaztak a Népfront ellen. A Sőrgyár-utca környékén egy pap igyekezett jó munkát kifejteni a Népfront ellen. Suhajda elvtárs azt mondja, hogy a III. kerületben 99.94 fo szavazott a Népfrontra. Hogy létezik ilyen magas szám olyan helyen, ahol rengeteg a volt volksbundista. Véleményem szerint ez egy kicsit megtévesztő. Az ellenség egyik taktikája az volt, hogy a Népfrontra szavaztatta le az embereket, nehogy felfedjék magukat azzal, hogy soká tartózkodnak a szavazófülkébe. A választás után nagy súlyt fektettünk arra, hogy a termelés egyenletes legyen. Ezzel szemben van a legnagyobb ellenállás, ami az ^ utóbbi időben még jobban erősödött. Javaslom, hogy az agitáció szervezettségéhez, vagy a vezetés színvonalához vegyük be a következőket: Pártszervezeteink tájékozottsága sok esetben azért is nem kielégitő, mert a nevelőértekezleteken a titkár beszámol, a népnevelők pedig vagy hozzászólnak, vagy nem. Ugy kellene ezt megoldani, hogy esetenként a népnevelők beszámoltatásával kezdődne az értekezlet és utána a titkár szabja meg az agitáció tartalmát. Véleményem szerint ezzel a módszerrel az egész politikai munka vezetését, az agitáció szinvonalat meg lehetne javitani. Gólya elvtárs : A mi kerületünkben megmutatkozott, - amivel sem a Budapesti Pártbizottság jelentése, sem Osikesz elvtársnő beszámolója nem foglalkozik - a pedagógusok munkájának javulása. Az a tapasztalatunk, . hogy sokkal közelebb kerültek a párthoz. Vállalták a pártszervezeten keresztül a családok lelátogatását. Az osztályukba j áró. gyermekek