MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) augusztus 1. - 1953. február 7.

1952. augusztus 1.

Hagyon sok panaszt hallunk alapszervi titkárainkról, akik nem megfelelően viselkednek. Ez is megjelenési formája a szociáldemokratizmusnak. Ugy viselkednek mintha nem kommunisták, hanem jobboldali szociáldemokraták lennőnek. Ez a veszély itt is érezteti hatását. Ezért kérdeztem egyes kirívó eseteknél mi történt az illetővel, mert nagyon gyakori jelenség, hogy az elvtársak felvetnek valamit, újságban lehozzák és nem csinálnak semmit. A régi babonás világban, ha valaki azt mondta "Jézus # Mária" akkor as ördög eltűnt. Ha maid megmondjuk, hogy ezen és ezen a helyen ilyen és ilyen jobboldali szoc.dem. est meg ezt teszi, lehozzuk az újságban, de ha ezután nem teszünk semmit, nem tűnnek el a jobboldali szociáldemokraták. néhány esetben közbeszóltam,.a válasz dadogás, nem tudom, most van folyamatban, kitérő válasz volt. Ez azt jelenti, hogy itt sem fogják kommunista módra est a kérdést. Régi tipikus szociáldemokrata módszer, amikor lelepleztek valakit, mert besúgó volt, alig lehetett a pártból el távolit ani és most hasonló dolgokat tapasztaltunk saját pártunkban. Ez azt mutatja, hogy ezen a téren a még elég magas vezetőréteg is a sikerek miatt - itt nincsenek bajok - megnyugvás, a kényelmes munkamódszer terére ment át és ez veszély. Nagyon komoly baj nincs, de azért a kommunista harcos, rámenős szellemet egy pillanatig sem szabad szunnyadni engedni, mert egy napon a megvert ellenség ha rájön arra, hogy mit veszi tett, akkor megtízszerezi, megszásszorozza erejét « Ezt Lenin megmagyarázta és Sztálin elvtárs is gyakran visszatér erre. Az ellenség fokozza támadását, minél rosszabb a helyzete, annál elkeseredettebben védi azt a keveset, ami megmaradt. Nálunk ugyanakkor a megnyugvás szelleme kezd eluralkodni, az a benyomás, hogy bajok vannak* de a dolgok rendesen mennek, a t ervet teljesítjük, túlteljesítjük, az olimpián 12 első helyet értünk el, nincs semmi ok tehát hogy megfeszítsük erőnket. Ez egy rendkívül veszedelmes hangulat. Ugyanazzal a gyorsasággal, eréllyel, kemény kézzel kell dolgozni, mint 1947«484sn, amikor as ütközet még nem volt eldöntve és 24 óra alatt olyanokat ütöttünk az ellenségen, hogy nem tudott belőle kigyógyulni. Változtatni kell ezen a kényelmes, kiosit elpuhult munkamódszeren, amely kétségkívül az egész béketábor egyik veszedelmes mellékterméke. Megállapítható, hogy az ellenség gyengül, egyik csapás a másik