MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) augusztus 1. - 1953. február 7.

1952. augusztus 1.

Van egy magyar közmondást "Vak vezet világtalant". Ha igy folytatódik, az a helyzet áll elő, hogy a müveit, érettségizett, kommunista iskolán keresztülment tömegeket műveletlen emberek vezetik. Szóval nem a vak a világtalant, hanem a vak a látót akarja vezetni. Ha erre nem figyelünk fel Idejében és nem fogunk hozzá teljes erővel, hogy a mi általunk nevelt müveit fiatalságot bevonjuk a DISz* és általában a pártvezetésbe, akkor 3-4 éven belül a Párt a műveletlenek pártja lesz a fiatalok szemében, azok szemében, akiket mi neveltünk Két évvel ezelőtt a Központi Vezetőség ülésén elmondottam és büszkén emlegettem a szovjet elvtársak előtt, hogy milyen nagyarányban vannak képviselve nálunk a munkások és parasztok a vezetésben, a hadseregben, az állami funkciókban. Az elvtársak ugy néztek rám, mintha azzal dicsekedtem volna, hogy kőbaltáink milyen élesek, mert ők nem arra büszkék, hogy a statisztikák szerint mennyi a munkás és paraszt részvétel a vezetésben, - ők ennél sokkal továbbmentek, ők azt nézték, hogy mennyi ebből az egyetemet végzett. Nagyon helyes volt 1947.-48.-ban, hogy arra voltunk büszkék, mennyi a munkás és paraszt, de közben 14o.ooo tanul a középiskolákon, 4o.ooo az egyetemeken, - nem beszélve a katonai és egyéb iskolákról, ugyanakkor nem változtattunk azon, hogy a magunk által kinevelt munkás-paraszt fiatalokat végre bevonjuk a vezetésbe. Ma már ott tartunk, hogy nem mer a párttitkár elmenni az egyetemre, mert érzi, hogy műveletlen az ottani fiatalokkal szemben. i Nem kell aláhúzni mit jelent ez. Be még a XI.kerületnél is előfordul, hogy a párttitkár ugy megy az egyetemre, mintha kötéllel húznák, mert látja, hogy nincs megpatkolva, érzi, hogy nem tud a problémákkal szembenézni. Ha ezt a kérdést nem kezeljük megfelelő komolysággal, akkor Pártunk befolyását aláássuk. Ízen a téren változtatni kell nemcsak abban, hogy bevonják a vezetésbe a saját magunk nevelte, saját osztályunkból kinőtt értelmiséget, hanem az össz kulturális nivót, saját pártfunkcionáriusaink nivóját is növeljük. Mi már rászorítottuk őket, hogy szakmailag képezzék magukat, de általános műveltség nélkül néhány esztendő múlva a legjobb élettapasztalat, józan ész sem elegendő . Az elvtársak nem vették észre, hogy a Központi Vezetőség ü-