MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.
1949. augusztus 31.
tagja, aki a termelés terén nem fegyelmezett és aki a szocializmus adta jogokkal és lehetőségekkel visszaélt. A munkafegyelem megerősítése most elsőrendű pártfeladat. Az ellenség, amelyet nyilt politikai harcokban megvertünk most a munka frontján kísérletezik és meg akarja bontani a munkások között a fegyelmet. Szerencsére a mi Pártunk éber, erős s ezen a téren is az öntudatos munkások segítségével és helyeslésével rendet fog csinálni. Az egyéni verseny legyen a legelterjedtebb versenyforma: - A verseny legelterjedtebb formája nálunk most a brigádmozgalom. Brigádba azonban nem lehet minden munkást tömöriteni, mert a brigád már magasabb versenyforma. Sok helyen nem is hajtható végre. A legszélesebben elterjeszthető ós minden munkásra alkalmazható versenyforma az egyéni verseny, A Szovjetunióban a munkások 85^-a áll egyéni versenyben. Az egyéni verseny természetesen nem zárja ki, hogy az egyéni versenyző ugyanakkor brigádba ne versenyezhessen. Az egyéni verseny elhanyagolása odavezetett^ hogy nálunk a szakmáknak nincs külön munkáshőse, A Szovjetunióban minden szakmának megvan a maga legjobb munkása, akit a szakmában ismernek és mintaképül választanak. Mikor mi elkedztük tavaly a munkaversenyt, nálunk is ugy indult, hogy az egyéni versenyzés lesz a legelterjed'tebb versenyforma, Nálunk is felbukkant akkor a legjobb esztergályosok, öntők neve, akiket kedtek ismerni és utánozni. Lassanként azonban az egyéni verseny teljesen háttérbe szorult. Pl. itt senki sem tudná megmondani, hogy mondjuk, ki a legjobb textilmunkás, aki az egyéni versenyben kiemelkedett. A Szovjetunióban az egyéni versenyek iránt az egész város érdeklődött. Ez volt a munkasok között a szenzáció, erről beszéltek a villamosokban, az ebédlőkben. Hol vagyunk mi ettől. Pedig a magyar munkás szeret versenyezni és versenyezne is, ha a mi ipari vezetőink tisztában volnának a versennyel és különösen az egyéni verseny módszereinek jelentőségével. De nemcsak a munkaversennyel van baj. Utánanéztem a dolognak és kiderült, hogy jelenleg 28 iparágban nincs élüzem, ami azt mutatja, hogy az illetékesek valamilyen okból az üzemek egymás-közti versenyét is elsorvasztják. Úgyhogy ezen a téren kivétel nélkül egész ipari vezetőségünkben hiba van. Fizessék ki az elért teljesítményt: - Ismételten tapasztaltuk, hogy ha egy versenyző, vagy brigád kiugrott, valóságos ijedelem keletkezett a kalkulánsoknál. Kern kell megijedni attól, ha valaki 1000$-ra teljesiti is anormát. Igaza van Biró elvtársnak, hogy a munkának is van művésze, aki jobban megszervezi, ügyesebbén végrehajtja a munkát, s ezzel kiugrik. Ettől nem kell megijedni, ellenkezőleg támogatni kell, s az eredmény az lesz, hogy módszereiket mások is megtanulják, utánozzák és igyekeznek túlszárnyalni. Ezzel növelik a teljesítményt, s az egyéni versenyt. Nem szabad könnyebb utat, jelen esetben a brigádok versenyét választani, mert kiderül, hogy nem is olyan könnyű és az egyéni versenyzés elsorvasztásával jar. Pedig az egyéni verseny az alap, minden többi versenyforma ebből alakul ki, a brigádverseny, a tapasztalatok átadása, stb. Az egész versenymozgalmat és ezzel a szocializmus jelentékeny tényezőjét ássák alá az elvtársak, amikor elhanyagolják a legszélesebb, az egyéni versenyformát, - A norma körül kétségtelen legnagyobb hiba a norma lazítása. Ahová csak nézünk mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a normát február óta fellazították. Ha az általános órabért megnézzük, ma már valamivel magasabb mint februárban volt, a normák rendezése előtt, ugyanakkor a " bermelé kenység nemegyszer tiz, sőt tizenöt százalékkal esett.
