MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

szeretnék még ehhez hozzátenni, hogy ezt a kérdést, melyet ma itt megtárgyaltunk, feldolgozva az egész Budapest területén tudatosit* sák és elsősorban azokat a feladatokat szemelőtt-tartva, melyeket Rákosi elvtárs felszólalásában velünk ismertetett. Mi tudjuk azt, hogy ezt a kérdést nem lehet máról holnapra, hetekvagy hónapok alatt megtenni, iüz egy folyamatos munka, melyet már most el kell kezdeni. Ha feltesszük a kérdést, hogy meddig fog tartani ez a mozgalom, talán azt a választ adhatjuk, hogy addig, ameddig a kommunizmust el nem érjük. Ha most mi ennek a feladatnak az elvégzéséhez hozzáfogunk ne akar-, junk egyszerre csodákat művelni. Gondoljuk át részletesen és tervszerűen átdolgozva lássunk hozzá ehhez a kérdéshez. A bérkérdéssel kapcsoltban sok kérdés merült fel. Apró elvtárs már beszélt arról, hogy a műszaki értelmiség, vállalatvezető, mester, mérnök nincs eléggé értékeltté téve a termelés emelésének kérdésében. Anyagiakkal kell érdekeltté tenni a mérnököt, a mestert. Ha látja azt, hogy munkája jobban meg van fizetve, akkor azon iparkodik, hogy több brigádot szervezzen, magasabb termelékenységet érjen el. Árpás elvtárs arról beszélt, hogy vigyázzunk "nehogy átessünk a ló másik gélére"."Nehogy a műszakiakat dédelgessük és a prolikat ezáltal elhanyagoljuk." Azt hiszem arról szó sem volt. hogy ilyesmi előfordulhat. Még meg kell jegyeznem azt is, hogy az elvtársaknak nem helyes az a megállapításuk, , hogy Magyarországon nincsenek, értelmiségiek, csak munkások. Nagy Mária elvtársnő beszélt arról, hogy foglalkoztak a termelés kérdésével. Felszólalásában önkritikát gyakorolt és rámutatott azokra a hibákra, melyeket a vizsgálat során keritettek felszinre. Meg kell mondani, hogy azok a hibák, melyeket az elvtársnő megemlitett, azok kiküszöbölése érdekében tett megjegyzése azt mutatja, hogy már megkezd ték ennek a kérdésnek az előtérbe való helyezését, és már elkezdődött az a fordulat, melyet mi minden pártszervezetnél szükségaesnek tartunk. Szeretném még aláhúzni a gazdasági vezetőség viszonyát. Ha egy gazdasági munkás vállalatvezető lesz azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos idő után meglazul a viszonya a Párthoz. Ez rendkivül egészségtelen és veszélyes. Helyesek voltak azok a felszólalások, amelyek arról beszéltek, hogy a Párttal való szoros kapcsolat által tudják csak a gazdasági vezetők megtenni a feladatokat. Beszéltünk a technikai elsajátításról is. Ez nem azt jelenti, hogy egy technikai munkás, vagy vezető csak a technika elsajátitását tartsa szem-előtt. Meg kell állapitanom, hogy akkor lesznek jó technikai vezetőink, ha technikai tudás mellett a marxi-lenini tudományt is elsajátítják. Szoros kapcsolatot kell teremteni a pártszervezet, ipari minisztérium és a szakszervezet között. Szükséges, hogy az ipari központban • dolgozó elvtársak személyesen, vagy telefonon vegyék fel a kapcsolatot és tárgyalják meg közösen egyes problémák kérdését. És ha ezt megteszik nem kétséges, hogy javulni fog ezen a téren a helyzet. Biszku elvtárs hozzászólásában megemlitett egy konkrét esetet, amely a W.M. gyár kerékpár műhelyében történt meg. Itt ugyanis egy nagyobb mennyiségi kerékpár-selejtet termeltek, melynek következtében 503 kerékpár került a selejt közé. Ennek érdekében azt az intézkedést tették, hogy az ügyet fegyelmi elé vitték. A fegyelmi határozat következtében az illető dolgozókat 30-30 Ft, pénzbüntetésre büntette, AZ ügyet azonban tovább terjesztették, melynek ./ ÖaSZÁOOfi LEVÉLTÁR