MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1950. december 12.

Ha ennek a tükrében nézzük a politikai munkát, az agitációs munkát még élesebben tűnik elő a sok hiányosság ami az agitációs munka tartalmában mutatkozik. A kiéleződött nemzetközi helyzet, az a körülmény, hogy párthét múlva megfogjuk kezdeni 5 éves tervünk második évét mely egy olyan terv lesz ami nagyobb eró'feszitéseket követel mint az eddigi tervek, ezek a követelmények sokkal élesebben vetik fel a Párt 's tömegek közötti viszony kérdését. A Politikai Bizottság éppen a Part és tömegek közötti kapcsolat egyik döntő módjának - az agitációs munkának - a hiányosságait tárta fel, de egyben rámutatott a hibák kiküszöbölésére is. Mi tette szükségessé, hogy a Politikai Bizottság meghozza ezt a mindannyiunk által ismert határozatát az agitációs munkával kapcsolatban. Az egyik ok a nemzetközi helyzet kiéleződése* Az Elvtársak mindannyian emlékeznek arra, hogy az eddigi munkában, de különösen a kampány feladatoknál állandóan volt egy visszatérő megállapítás, hogy rossz az agitáció, gyenge a politkai felvilágositó munka. Ennek a megállapitásnak voltak különböző megnyilvánulási formái is. Pl. a normarendezés. Az a körülmény, hogy a párttitkárok egy része - szerencsére a kisebbik része - meghátrált a feladatok elől, az a körülmény, hogy egyes vállalatvezetők és gazdasági vezető emberek pont a normarend zés ideje alatt kezeltették 10 éves szívbetegségüket, vagy az, hogy egyes szakmunkások nem ugy állták meg a helyüket, mint ahogy Pártunk megkivánta, mind azt bizonyltja, hogy gyenge volt a poltikai felvilágositó munka. De megmutatkozott a poltikai munka gyengesége a tanácsválasztásoknál is

f ahol - különösen a kezdeti időszakban - az ellenség nyiltan felléphetett. Itt megint a tűzoltó szerepét tudtuk csak betölteni, amikor az ellenség támadott erősen kézbevettük a munkát és visszaszorítottuk az ellenséget. Ugyancsak ehhez a kérdéshez tartozik az a körülmény, hogy nem tudunk a dolgozók mindennapi kérdéseire választ adni, mert nem tudjuk, hogy mik azok a problémák amik a dolgozókat foglalkoztatják. Nem egyszer fordul elő, hogy nem mi hanem az ellenség határozata meg számunkra a harci területet és meg kell mondani azt is, hogy az ellenség által megválasztott harci terület nem mindig volt a miszámunkra előnyös. Ahol feltűnt az ellenség oda kellett csoportosítani az erőnket és nem mi választottuk meg a területet ahol a leg-elönyösebben vehetnénk fel a harcot az ellenséggel szemben. Ilyen volt pl. - hogy a sok közül csak egyet ragadja ki - a sorba állás kérdése és ugy néz ki, hogy minden 3-4 hónapban visszatérő jelenség ez. Volt április 4-e előtt, - a nyár folyamán stb. Ha megvizsgáljuk hogy a Budapesti pártbizottsághoz 345 ezer párttag tartozik és vegyük hozzá a DIóZ-t mint a Párt első számú támaszát meg állapithatjuk azt, hogy Budapest felnőtt lakosságúnak a többsége a Párt és a DI3Z-nek tagja, ennek dacára azt látjuk, hogy a sorbaállás nem csökken, hanem stagnál. Éppen ma mondta el Rákosi elvtárs, hogy ilyen kctros elemeket egy-két helyen kiemelt a rendőrség a sorokból és a kiemeltek közül minden második harmadik Pártunk tagja, vagy a férje párttag. Nem tudtuk elérni azt, hogy minden dolgozó számára világosság, érthetővé tegyük, hogy a sorbaállást az ellenség szervezi. Az ellenség munkája segiti Trumant, a népi demokráciát, Pártunkat gyengiti, annak dacára, hogy mi ezeket a körülményeket láttuk nem tudtunk elérni eredményeket ebben a munkában. Miért van ez ? Elsősorban azért, mert rossz a mi agitációs munkánk. En kint voltam a hét elején a XXI. kerületi partbizott-