MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. június 24–25.

1950. június 24–25.

1 Q fcődik a minőséggel, az a döntő, számára, hogy mit keres. Rossz mÍ2%ségü. áru termelünk számos üzemünkben és ebből különböző komplikációk szármáznak, ugy a hazai, mint a külföldi piacon. Az imperialista országok'mindent elkövetnek, hogy elszigeteljenek bennünket, ne kapjunk nyersanyagot^ ne tudjuk termeivényeinket kivinni külföldi piacokra, hogy ne jussunk valutához. Sajnos sok helyen pártszervezeteink, a szakszervezeti vezetők, a vállalatvezetők és meg kell mondanom, számos esetben a minisztériumok sem érzikazt ;a nagy felelősséget, amely rájuk hárul, a magyar Népköztársaság exportra kerülő termékeinek kiváló minőségéért. Az exportra dolgozó üzemeknek külön kitüntetésnek kellene tekinteni, hogy ők nemcsak a hazai piacot látják öl, hanem országunk további építéséhez szükséges valutamennyiség megszervezéséhez is hozzájárulnak. A magyar ipar termékeinek általában jó hírneve van. Keresik a magyar ipar termékeit. Iparunk jó hírnevét azonban lerombolják azok az esetek, amelyek nap mint nap kerülnek felszínre. Nemrég az egyik kapitalista országba számláló készülékeket, szállítottunk. A készülékek nem feleltek meg az. előírásoknak, nem vették át. A Ganz Waggon áramszámláié üzeme, pártszervezete, a szakszervezetek vezetői, de elsősorban a vállatvezetés rosszul dolgozott. Elhanyagolta, a munkát és ezáltal károkat okozott az országnak. Nemrég kerékpár alkatrészeket kellett volna jelentős mennyiségben egy.másik kapitalista országba szállítani és azt látjuk, hogy a minőség nem jó, az abroncsok szétnyílnak, a sárvédők horpadtak, a küllők át voltak szakadva. Az illető kapitalista ország nem volt hajlandó átvenni az ilyen terméket, holott ugyanennek a gyárnak termékei egész Európában hiresek. Ez történt a varrógépek vonalán is, ahol a tengelyek kotyogtak, a szövetszoritó nem működött, dá hasonló E

anaszok vannak más vonatkozásban is, a Magyar Felvonógyár gyártmányaival, emrég nagy teljesítményű lifteket szállítottunk az egyik ng népi demokratikus országba. A gépi felszerelés jelentős részét vissza kellett utasítani. A figyelmeztetés dacára később nyolc nagyteljesítményű liftnél hasonló hibák mutatkoztak. Autóbusz gyártásunk szépen fejlődik. Nemrég komoly szállítmányt küldtünk Lengyelországba. Itt is bajok voltak a minőséggel. De a minőség tekintetében hozhatnék sajnos sok példát, mert e téren komoly hibák vannak üzemeinkben. De csak párat emiitettem meg a Nagybudapesti Pártértekezlet előtt, hogy felfigyeljünk a minőség romlására. Minden kommunista tartsa becsületbeli kötelességének, hogy azzk a gyártmányok, melyek elhagyják a gyár kapuját, külföldi eladásra készülnek, kiváló minőségűek- legyenek. A magyar munkások tudnak dolgozni, tudnak szépen és jól dolgozni. De azt látjuk, hogy lépten nyomon baj van a vezetéssel. Sok esetben hanyag a vállalatvezetés, a műszaki értelmiség passzivan viselkedik elhanyagolja az ellenőrzést, pedig a mi mérnökeink, műszaki embereink többségükben jó képességűek, tudnak alkotni, de az üzemekben végzett gyenge politikai munkánk következtében mind sűrűbben lép fel a hanyagság és nemtörődömség. Ki kell fejlesztenünk üzemeinkben a kiváló minőségért, az ütem becsületéért folyó harcot. Ügyeljünk kell arra, hogy betartsuk a szállitások idejét, hogy ne mondják a magyar iparról azt, hogy rossz termékeket gyárt, nem tartja be a határidőket, ^eg vagyunk győződve arról, hogy ha ezt a kérdést, a Párt elé visszük, üzemi pártszervezeteink elé visszük, a minisztériumok: és a szakszervezetek megtárgyalják, kézbe veszik ezt a kérdést, nem lesz hiba az export és a határidő körül. A másik kérdés, melyhez hozzá akarok szólni a munkafegyelem kérdése. Kovács elvtárs beszédében többször visszatért Pártunk Központi Vezetőségéhek május 31-i határozatára és a példák egész tömegét sorolta fel& bércsalások, normalazitások és a munkafegyelem lazulása terén. Sajnos elvtársak még nagyon sok példát lehetne felhozni. Számos elvtára emiitett példákat a saját üzeméből. Az elvtársak közül azonban kevesen hangsúlyozták ki, hogy a mi üzemeinkben,nagyon sok példát lehet összegyűjteni. A normalazitás, a bércsalás, a munkafegyelem terén mutatkozó hibák kezdenek általánosak lenni. A kevésbé öntudatos munkások, de sokszor a párttagok is kihasználják a vállalatvezetés gyengeségét, az ellenőrzés hiányát, visszaélnek a helyzettel. Az utóbbi időben az ellen erélyesebb harcot folytatunk, amint az elvtársak tudják nem egy bírósági tárgyalás volt és lesz a közeljövőben. Nagyon sok példát lehetne még felhozni, A legutóbb, amikor megvizsgáltunk