Budapest történetének bibliográfiája, rövidítések jegyzéke

Előszó

tárból valók az adatok, s a könyv is ott található meg. Az általunk feldolgozott folyóiratokban talált, s a bibliográfiába felvett könyv- vagy cikkanyagra vonatkozó ismertetéseket feltüntetjük. Feltárásról beszéltünk az előbb, s ez is talán némi magyarázatot igényel. Ennek könnyebb része azt leszögezni, hogy egy-egy munkánál milyen adatokat vettünk fel: könyvek, röpiratok esetében a szerzőt (vagy szerkesztőt, álneves vagy név nélküli munkák esetében, ahol módunkban állt, kiderítettük és ennek megfelelően fel is tüntettük a szerzőt vagy szerkesztőt), a munka címét (különösen a hosszú címek esetében rövidítve), a megjelenés helyét, a kiadót vagy nyomdát, a megjelenés idejét, és egy kötet esetében a lapszámot. 1800-ig az impresszumot szó szerint közöljük, 1800 után már csak rövidítve. Folyóiratcikkeknél a szerző és a cím után a folyóirat teljes vagy rövidített címét közöljük (a rövidítéseknél arra törekedtünk, hogy könnyen érthető legyen és a kutatónak ne kelljen minduntalan a rövidítési jegyzékhez folyamodnia), a megjelenés évét (esetleg egy éven belül a szükséges kötetvagy füzetszámot), s a kezdő és befejező lapszámot. Hetilapoknál feltüntettük az évet, a füzetszámot és a lapszámot. Napilapoknál általában a dátumot és a cikk lapszámát, az újságszelvényeknél csak a dátumot közöljük. Hírlapi cikkek vagy akár folyóiratcikkek esetében az egyszeri felvétel általában elegendő volt. Nagyobb monografikus munkáknál, nem is beszélve a gyűjteményes kötetekről, már nem elégedhettünk meg az egyszeri címfelvétellel, mert ugyanazon a munkán belül sokféle kérdésre találunk adatokat, s az ilyen jellegű művek belezsúfolása valamiféle általános részbe csak megnehezítené a tájékozódást. Ezért választottuk azt a módszert, hogy ilyenkor analitikus felvételt készítettünk: az illető munka egy fejezetét, vagy még kisebb részét tüntetjük csak fel (rövidített címfelvétellel: szerző, rövidített cím, a megjelenés éve, lapszám és a könyv helyszáma), akár azért, mert a munka többi része már nem budapesti vonatkozású, akár azért, mert egyéb budapesti vonatkozásai más beosztást kaptak a bibliográfián belül. Ahol az analitikus felvétel nem egy fejezetre, vagy az eredeti munkában külön címmel elkülöníthető részre vonatkozik, ott — szögletes zárójelben — fiktív címet írtunk. Ugyancsak fiktív címmel vettük fel — különösen a régebbi hírlapokból — azokat a cím nélküli cikkeket, amelyekben a budapesti adatok nem szerepeltek külön cím alatt. Azonos témára vonatkozó anyagokat — ha az annotáció elhagyásával nem tettük szegényebbé a bibliográfiát — koholt címmel összevontuk. (Pl.Medárd-, Lipót-, József-, János-napi vásárok, utcanevek, könyvkereskedők stb.) A feltáró munka lényeges részének tartjuk az annotációt, amelyben tömören felvilágosítást nyújtunk az olvasónak arról, hogy mit talál az idézett helyen. Tehát egyrészt a nem egyértelmű vagy világos címeknél pontosabban meghatározzuk a cikk tárgyát, másrészt röviden összefoglaljuk a címen túlmenően a tárgyat, továbbá felvilágosítást adunk arról, hogy részletes adatokat tartalmazó feldolgozásról van-e szó, vagy csak rövidebb, nem eredeti kutatásokon alapuló összefoglalásról. Ahol a cím teljesen világos és nem igényel bővebb magyarázatot, ott nem adunk annotációt. Az annotációkban, éppen a tömörség és a helykímélés érdekében, rövidítéseket használunk (ezeknek a jegyzékét ugyancsak mellékeljük). A folyóiratoknál alkalmazott rövidítésekhez hasonlóan itt is arra törekedtünk, hogy a rövidítések érthetőek legyenek, s a rövidítési jegyzék igénybevételének szükségességét a minimumra lehessen csökkenteni. A régi — elsősorban 1686 előtt, részben még az 1686 után megjelent — forrásértékű munkáknál az eredeti szöveget közöljük, ha a munka budapesti vonatkozása nem túl nagy terjedelmű. A XVIII. sz. utáni irodalom annotációiban — ritka kivételektől eltekintve — eredeti szöveget már nem közlünk, de az annotációkban a feldolgozott anyagban alkalmazott neveket használjuk (pl. intézmények vagy utcák nevénél stb.). Ügy hisszük, hogy bibliográfiánk éppen ezeknek az annotációknak a révén nyújt többet és válik igazán használhatóvá a szakemberek és az érdeklődők számára. I Az ilyen módon feldolgozott anyagot kellett valamilyen szakrendszerben elhelyeznünk, úgy, hogy minél több szempontból megközelíthető legyen, s ugyanakkor a szakbeosztás tárgyi elrendezésével is tükrözze a történeti folyamat alapvető irányát és lényeges összefüggéseit, az anyagi termelés meghatározó szerepét. Ennek a beosztásnak az elkészítése során több megoldással kísérleteztünk. Zoltán József a munka megkezdésekor még elsősorban időrendi elhatárolást tartott szükségesnek, s az egész anyagot a fő periodizációs szakaszok szerint kívánta csoportosítani (egy kötetben az őskori, ókori és középkori anyagot 1686-ig, Buda visszavívásáig, egy kötetben az 1686-tól 1873-ig, Buda, Pest és Öbuda egyesítéséig tartó korszakot, egy kötetben Budapest történetének anyagát az egyesítéstől Nagy-Budapest kialakításáig, azaz 1950-ig). Ezt a periodizációt egészítette volna ki két másik kötet, az egyik az egész korszakra vonatkozó összefoglaló munkákat tartalmazta volna, a másik a budapesti vonatkozású V