Budapest történetének bibliográfiája 7. Mutatók (Budapest, 1974)

Bevezető

BEVEZETŐ A Budapest Történeti Bibliográfia VII. kötete a rövidítés jegyzéken kívül, amely egyben a feldolgozott folyóiratok jegyzéke is, a hat kötet névmutatóját, valamint tárgy- és helynévmutatóját tartalmazza. A mutató — arányaiban — nem tükrözi a valóságnak megfelelően Budapest történetét, de még annak az irodalomban megjelenő képét sem. Ez a bibliográfia műfajának természetéből következik. Az eredeti művek ugyanis jóval több információt tartalmaznak, mint címük és a terjedelmileg korlátozott annotációk. A mutatóban viszont nem lehet más, csak ami a Bibliográfiában is benne van : a könyvek, tanulmányok, cikkek gazdag tartalmából azok a témák és nevek, melyeket a címek és az annotációk kiemelnek. A névmutató tartalmazza a Bibliográfiába felvett művek szerzőinek nevét, valamint a címekben és annotációkban előforduló személyneveket. A szerzőkre vonatkozó tételszámok álló, az egyes s temélyekről szóló művek tételszámai dőlt sze léssel szerepelnek. A Bibliográfiában keresztnév nélkül talc Iható neveket lehetőség szerint kiegészítettük. Egyéb adatot csak akkor tüntettünk fel, ha azonos vagy hasonló nevek megkülönböztetést tettek szükségessé, vagy ha a keresztnevet nem sikerült 1 iderítenünk. A megkülönböztetés céljára alkalmazott a latok a következők : foglalkozás ; születés és hal; lozás éve ( ) zárójelben; a könyv, illetve cikk megjelenésének éve vagy a személlyel kapcsolato; eseménynek a dátuma / / zárójelben; uralkodóknál az uralkodás ideje zárójel nélkül. A Bibliográfiában fellelhető névváltozatom, álnevek és szignók a valódi név után következnek ( ) zárójelben. (Egyes kivételes esetekben а л alódi név helyett a legismertebb álnevet vettük fi 1. Pl. Ignotus.) A jelentősebb névváltozatok betű rendbeli helyén pedig utalás található arra a i évre, ahol az anyagot összegyűjtöttük. Azokat a j< leket és szignókat, amelyekről nem sikerült kicbrítenünk, hogy kit jelölnek, a mutatóba nem v íttük fel. Az idegen személyneveket (a névmutatóban) saját nyelvükön közöljük, akkor is, ha a Bibliográfiában a magyaros névalak fordul elő. Pl. Eugen von Savoyen és nem Savoyai Jenő. Kivételt tettünk az uralkodókkal és a Habsburg főhercegekkel: az általános szokásnak megfelelően magyar nevüket használtuk. A névmutató betűrendjének kialakításakor a név valamennyi elemét külön nyelvtani egységként kezeltük. Először a vezetékneveket soroltuk betűrendbe, majd azonos vezetékneveken belül a keresztneveket. Pl. Kis Sándor megelőzi Kisbán Imrét. A tárgy- és helynévmutatóban igyekeztünk az egyes témákra vonatkozó anyagot összehozni. Ezért a rokonértelmű kifejezéseknél (pl. pékek — sütőipari munkások) a tételszámokat az esetek többségében csak az egyiknél adjuk meg, a másiknál utalás van. Az intézmények, valamint az egyes tájegységek anyagát többnyire a legutóbbi nevükön hozzuk — kivéve az utcákét —, a régi nevekről utalunk. Az ilyen esetekben alkalmazott 1. jelzés nem feltétlenül jelent teljes azonosságot, csupán azt mutatja, hogy hol gyűjtöttük össze az anyagot. Az utcákat minden esetben azon a néven közöljük, ahogy a Bibliográfiában találhatók. Mai nevük, ha az a Bibliográfiából kiderül, / zárójelben = jellel kapcsolódik a régi névhez. Pl. Andrássy út I — Népköztársaság útja/. Az utcákon, tájegységeken belül az egyes házakra, intézményekre vonatkozó irodalmat is adjuk, de csak azokat a tételeket vesszük fel, ahol helymegjelöléssel együtt szerepelnek; teljes anyaguk saját nevük mellett található a betűrend megfelelő helyén. Nagyobb tájegységeknél a térképeket mindig feltüntettük, az utcáknál és kisebb tájegységeknél azonban ezt nem minden esetben tettük meg. Ilyenkor a térképek a tájegység általános anyagában keresendők. Budapest kerületei külön címszóként nem szerepelnek a mutatóban. Területük és számozásuk az idők folyamán annyiszor változott, hogy a városrészek anyagának összegyűjtésére a hagyományos