Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

4. 1948. április 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 218

19 Ezért szükséges, hogy minden változtatás, amely ezt a területet érinti, ennek az egységes összefüggésnek tudatában^-a kérdés alapvető voltával számotvetve kerüljön elbírálásra, de nemcsak közvetlenül a Duna két partsávján, hanem mindazokon a mögöttes területeken is, amelyek belejátszanak a látképbe, tehát együttesen láthatók. Egy Dunapart-szakasz vagy más kisebb kiterjedésű egység képe is csak akkor lesz kielégítő, ha összhangban van az előző és következő szakaszokkal és a nagy távlati képbe beleillik. Budapest ezenkívül nemcsak a Dunáról,' tehát éles hosszmetszetben, hanem számtalan magassági pontról, 'tehát madártávlatban szemlélhető város. Mindkettőnek le kell vonni következményeit a városfejlesztésben s kizárni mindent, ami akár ilyen, akár olyan tekintetben zavaró vagy bántó. Ezek a követelmények pedig arra utalnak, hogy biztosítani kell a városkép átfogó egységes szemléletét és minden, idetartozó kérdésnek ezzel a szemlélettel való tudatos egybevetését. A jövő építkezéseinek és az egyes területek rendezésének tehát olyanoknak kell lenniök; hogy a látkép említett értékei megmaradjanak, a még zavaró részletek megszűnjenek és az újonnan létesítendő építmények a meglevőkkel összhangban a varosképet emeljék. A két különböző jellegű városrész szerves egységbe kapcsolását a jó ritmusban elhelyezett hidak is elősegítik. A, Duna-hidak ejhelyézését ezért, városkép szempontjából is, azok kialakult eredeti elrendezésében kell fenntartani. Az elpusztult hidak újjáépítésénél azonban a főváros távlati képe és a partról szemlélhető dunai városkép szempontjából is megfelelő formai és szerkezeti megoldásokat kell alkalmazni. A Indáknak eredeti elrendezésükben való megtartására vonatkozó követelmény nem érinti az Erzsébethíd városrendezési okokból esetleg északabbra történő újjáépítését, de kizárja új híd létesítését a Margithíd és a Lánchíd között, ahol a Duna szabad vízfelülete, az Országház és a szemközti Várhegy által kialakult városkép zavartalan fenntartása kívánatos. Ezért az ostrom alatt elpusztított hidak helyreállítása után az ideiglenes kényszermegoldásként épített Kossuth-hifdat a jövőben lebontani szükséges. A fővárost keresztülszelő Duna domináns helyzetéből következik, hogy a helyes elvek szerint keresztülyitt városrendezésnek' a Dunapartok építészi kihangsúlyozására kell törekedni, kihasználva a budai hegyek hátterét és a pesti síkság ellentétét, nemkülönben a hidakkal megszabott tagozódást és ezért a partokra kerülő építményeket összhangba kell hozni nemcsak egymással, hanem környezetük már meglevő hangsúlyos elemeivel és az átellenes oldal tömeghatásaival is. A Dimapartokon alkalmazandó beépítési módnak a partok vonalát architektónikusan ki kell hangsúlyoznia, ami helyenként szabadon álló épületek tömegeinek ritmikus elhelyezésével is biztosítható, úgy azonban, hogy a szabadon álló beépítésű sáv ne bbntsa meg az összefüggően beépített területek között az építészeti kapcsolatot. A városrendezés feladata a lebilincselő városkép megóvása, hogy a hegyoldalakig nyúló háztenger ne lepje el a kiemelkedő zöldfelületeket és hegyormokát, hanem a kettő együtt helyes arányban biztosítsa a kép összhangját. ' Más a helyzet a pesti oldalon, ahol a városközpont, a »eity« lüktető forgalma eléri a Dunát. Itt a varosrendezési követelmény is más: a Dutta felől monumentálisan elhatárolni a »city«-t, de egyben a budai hegyek felé is fordítani, utat nyitni a ffiss dunai levegő áramlásának, éltető erőt és egészséget vinni a sűrű beépítésű belső városrészek felé. Az épületeket ezér^ oly horizontális és vertikális elosztásban kell megalkotni, hogy a fenti követelményeknek eleget téve, beleilleszkedjenek a hidak és a szemközti hegyek összképébe és azokkal egységes városképet nyújtsanak. A budai hegyvidék lejtőin alacsonyabb és lazább beépítést kell alkalmazni úgy, hogy a hegyek természetes vonalait a beépítés ne rontsa le. Ezenfelül kívánatos a hegyek látképét feltáró útvonalak nyitása, továbbá a hegylábak mentén áttört beépítés alkalmazására kell törekedni. A hegytetőket általában szabadon kell hagyni, kivéve a belső területekhez számító Rózsadombot, Várhegyet és a Naphegyet, továbbá a gellérthegyi Citadellát. A Vár különleges és a többi városrésztől eltérő rendeltetését a Várhegy Duna felőli oldalának fellazított és lefokozott beépítésével is ki kell hangsúlyozni. A belső városrészek .városképét egyrészt az azok jellegéhez és rendeltetéséhez alkalmazkodó beépítési móddal, a helyi központok- építészeti kihangsúlyozásával, továbbá tömegük, tömegelosztásuk, vagy az átlagosnál jobb külső kiképzésük folytán szembetűnő, de környezetükkel összhangban illeszkedő épületek létesítésével, másrészt az utak terek folytán nyerhető kedvező térhatások kihasználásával kell változatossá és kellemessé tenni. Különös fontosságú ebben a tekintetben a célszerűen alkotott zöldfelületi rendszer városszerkezetet tagoló és élénkítő hatása. A Belvárosban ezenfelül a korszerű átalakításokkal összhangban a történeti eredetű zárt városképek lehető megőrzését is szem előtt kell tartani. Különleges, a többi városrésztől eltérő elbírálást kíván a Vár területe, amelynek újjáépítését úgy kell megoldani, hogy városképének évszázadok folyamán kialakult történelmi értékei a jövő számára is ^tmenthetők legyenek. Buda hatheteS ostroma folyamán ugyanis a Vár területén fennállott mintegy 200 ház egyötöde teljesen elpusztult, közel egyharmada gyökeres helyreállításra szorul, sértetlenül maradt épülete pedig úgyszólván nincsen.. Mivel a Vár történeti értéke nem annyira az egyes épületek^íváióságában, mint inkább az építő lelkület egységében van, mely évszázadokon keresztül azonos maradt, a műeiuléki jelleg a Várnál nem az építési részletformákban, hanem az egymás mellé sorakozó épületek egymáshoz való/viszonyában, az egymásrautalásban található meg. Tehát nem egyes kiemelkedő formákat, hanem ezt a jóformán elemeire nem bontható egységet kell átmenteni. A régi épületeknek fényképek, tervek alapján való újratervezése, újjáépítése azonban ellentétben állana a műemlékvédelem álláspontjával, amely szerint a történelmi stílusok aprólékos utánzása, az építmények másolása megtévesztő mesterséges városképromantikát eredményez. A Vár épületei újjáépítésének alapelve tehát az, hogy nenrmásolni kell, ami meg volt, nem kísérletezni annak életrekeltésével, ami elpusztult, vagy a régi stílus szabályai -szerint »új régit* alkotni, hanem megtartva az épület lényeget, a homlokzat tagolását, az ablaknyílások ritmusát, a kapuzatok arányait, kell az épületet a mai építészet . formanyelvén tömegében és homlokzati hatása tekintetében megőrizni^ Ez vonatkozik az új építkezésekre. Azokban az esetekben azonban, ahol az épület pusztulása nem teljes, , ahol lényegében a homlokzat alapos helyreállításáról, újraképzéséröl van szó, a régi adottságok felelevenítése már inkább számításba kerül. De ilyenkor is az egyes formák egyszerűsítése, összevonása, a diszítőrészletek tartózkodó mellőzése lehet kívánatos. Műemléki szempontból értékes épületek "esetében, amikor a régi formák helyreállítása mőemlékhamisítás veszélye nélkül végrehajtható, az eredeti állapot visszaállítására kell törekedni. Viszont az épület belsejének, a legfontosabb belső terel&iek (udvar, lépcsőház, folyosó, nagyobb szobák) lehető érintetlenül hagyása mellett a jobb használhatóság érdekében történő átalakítása megengedhető. Súlyos feladat a Vár területén álló magas, ízléstelen, kirívó újabb épületeknek alkalmazkodó áthangolása is. Ezeket, — amennyiben teljes eltávolításuk és helyükbe a várbeli környezetbe illeszkedő épületek emelése nem vihető keresztül, — felső emeleteik lebontásával, homlokzataik átformálásával és új tetőszerkezetük megfelelő kialakításával kell a Vár hangulatának megfelelően átépíteni.