Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

4. 1948. április 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 218

17 délen pedig az összekötő Vasúti híd vonatóban és a Ferencvárosi pályaudvar északi oldala mellett elhaladva csatlakoznának a fentebb meghatározott észak-déli szakaszhoz. -, A pesti észak-déli útvonal Andrássy-úttól a Ferencvárosi pályaudvarig terjedő szákaszámak szerepét egyelőre a Hungária-körút töltheti be. A gyorsforgalmi útrendszernek legkésőbb kiépítendő része a budai észak-déli útszakasz, amit a nehéz topografikus adottságok miatt a budai dunaparti főútvonal hivatott hosszú ideig helyettesíteni. A forgalmi úthálózat kialakításánál különös figyelemmel kell lenni a városi utak forgalmi jelentőségére, valamint a technikai kiképzés fontosságára. Ezért az utakat á forgalom nagysága, rendeltetése, minősége, iránya szerint, valamint a különböző közlekedési eszközök használatának megfelelően tagozni kell. Szükséges a kivezető gyorsforgalmi utakat legalább 40—50—60 m, sőt még ennél nagyobb szélességben is megépíteni. A helyi forgalmi úthálózat fontosabb vonalait legalább 30 m kocsiúttal, 40 m útszélességgel, az

% összekötő, közvetítő és elosztó vonalakat is legalább 18—24 m kocsiúttal és 30 m útszélességgel kelf megépíteni jelentőségükhöz mérten. A_forgalmi úthálózat rendeltetésszerű céljait azonban a>"áros belső területein a jövőben csak úgy tudja majd kielégítően szolgálni, ha a felszíni villamosvasúti közlekedést legalább e részében meg lehet majd szüntetni és ezt gyorsvasúttal helyettesíteni. A kisebb fontosságú útvonalak kocsiút szélessége 15 m-nél az alárendelt jelentőségű mellékutcák kocsiút szélessége 9 m-nél ne legyen kisebb. A gépjárműforgalom várható nagyarányú emelkedése miatt a város belterületén kellő elosztásban megfelelő számú és nagyságú autóvárakozóhelyröl is gondoskodni kell. A gyorsforgalmi és a fontosabb helyi forgalmi utak hálózati megoldását a 7. számú melléklet szemlélteti. A helyi forgalmi úthálózat, — figyelemmel a gyorsforgalmi útvonalak tehermentesítő szerepére — általánosságban a meglevő útvonalak felhasználásával, azok részleges és fokozatos kiegészítésével, vagy helyesbítésével képezhető ki. A helyi forgalmi utak jelentőségükhöz képest két csoportra : az első és másodosztályú helyi forgalmi utak csoportjára oszthatók. Az elsőosztályú helyi forgalmi útvonalak hálózatának olyannak kell lennie, hogy csatlakozva a gyorsforgalmi útvonalak elosztó pontjaihoz, utóbbiak hálózatát szervesen kiegészítse, illetve a gyorsforgalmi útvonalhálózat teljes megépüléséig önállóan is működő, összeföggő rendszerként annak szerepét is betöltse. Az elsőosztályú helyi forgalmi utaknál törekedni kell a forgalmasabb csomópontok -kereszteződésektől mentes, lehetőleg kétszintes megoldására, valamint a csomópontok és'keresztezések egyenletes és ritka elosztására. A másodosztályú helyi forgalmi utak hálózatának kialakítása az általános, illetve részletes városrendezési tervek során kidolgozandó feladat, amelynek megoldásánál annak kell irányelvül szolgálnia, hogy amint az első

5 osztályú helyi forgalmi utak a gyorsforgalmi utak hálózatát, úgy a másodosztályú helyi forgalmi utak az elsőosztályú utak hálózatát kell, hogy szervesen kiegészítsék. Az utak különleges csoportját alkotják a budai hegyvidék kilátó útjai, melyeknek elsősorban idegenforgalmi jelentőségük van. Építésükre nézve irányadó, hogy a hegyvidék legszebb tájait összefoglalják és minden fontosabb kilátóhelyet meglehessen rajtuk közelíteni. Ugyancsak az idegenforgalom szempontjából fontos a gyorsforgalmi, illetve a nemzetközi autóutak bevezetés sének olyan megoldása, hogy az érkező utasok vonzó vátoskép feltárulása útján kedvező első benyomást nyerjenek. Vili. Közművek. A városias települések kialakulása szempontjából elsődleges közszükségletet jelentő, tehát városfejlesztési szempontból jelentőséggel bíró közműveknek azok a létesítmények tekinthetők, amelyek nélkül a technikai előrehafadottság mai .fokári, emberek nagy tömegben való- egyheiyre tömörülése és állandó települése, illetve ennek városias élete nem fejlődhet ki, továbbá amelyek nélkül a sűrű települések egészségügyi követelményei nem oldhatók meg. Ezek a vízvezeték és csatornahálózat, amelyeket jelentőségben a közvnjigítás követ. A közmüvek negyedike az úthálózat, amellyel azonban a közlekedési problémákkal való összefüggése miatt külön fejezet foglalkozik. A főváros közmüveinek fejlesztését, a főváros fejlődését befolyásoló egyéb fényezőkhöz hasonlóan, NagyBudapest kereteiben kell megoldani. Ezért mind a csatornázási hálózatot, mind a Vízművek és Elektromos Művek hálózatát ennek tekintetbevételével kell fejleszteni. Ugyanez a követelmény a Gázművek szempontjából is. Csakhogy amíg a csatornázás, valamint az Elektromos és Gázművek hálózatának és műtárgyainak, illetve energiafejlesztő telepeinek területszükséglete — lévén az utóbbiak az ipari övezetekben nagyrészt elhelyezhetők — nem jelentenek városrendezési problémákat, addig a Vízművek kútjainak és ezekkel összefüggő berendezéseinek elhelyezésével kapcsolatos területi igényei — a vízellátás biztosításának elsőrendű szükségessége folytán — sokszor előnybe helyezenclök a főváros jövőbeli kialakulása szempontjából fontos más létesítmények telepítésévei szemben. A Székesfővárosi Vízművek kútjainak naponkénti víztermelése a Duna vízellátásának megfelelően 320—350.000 köbméter. Ehhez hozzászámítva az újpesti Ister vízmű és a csepeli Wekerletelepi állami vízműtelep vízszolgáltatását, Nagy-Budapest vízfogyasztása napi 420s000 köbméter. Figyelembevéve a lakosság várható szaporulatát, valamint az ipartelepek fejlődését és beszámítva Nagy-Bu'dapest még vízvezetékkel el nem látott községeinek bekapcsolódását, 20—25 év múlva csúcsfogyasztás idején napi 650—700.000 köbméter vízre lesz szükség. E vízmennyiség előteremtése és, az egész település-komplexum vízellátásának racionális ofégoldása érdekében NagyBudapest vízellátását közös rendszerbe kell foglalni, amely feladatra Budapest Székesfőváros Vízművei hivatott. A Vízmüvek bővítésére alkalmasnak megállapított területek a következők: A Szentendrei szigeten rendelkezésre álló, még ki nem használt területnek, főleg a Horány fölötti része közel Vác határáig. Itt napi 110.000 köbméter víz termelhető. A Csepel-szigetnek a kikötőtől délre fekvő partjai, ahol a Wekerletelepi Állami Vízművek telepe is működik. Ezen a területen a víztermelés a jefenlegi 45.000 köbméterről 150.000 köbméterre emelhető. A csepeli víznyerő terület a főváros számára különleges jelentőségű, mert a Duna fővárosi alsó szakaszán másutt nincs víztermelési lehetőség és ezért csak ennek a területnek bekapcsolásával oldható meg a főváros délí részének gazdaságos vízellátása, továbbá a szentersürei és káposztásmegyeri telepen kívül Budapest környékén csak itt nyerhető nagyobb vízmennyiség. Ezért kellett a csépeli kikötő bővítési területét e partsáv szabadon hagyásával, attól délre kijelölni. Ugyancsak kikötőépítéssel ütközik a'káposztásmegyeri vízműtelep is, ahol a trianoni gátnál tervezett északi kikötő felső medencéjének megépítése esetén a víznyerő kutakat az új partvonalra kell áttelepíteni és északon a Szilas-patak környékén úi víztisztító berendezést és gépházat kell elhelyezni. Ebben az esetben tehát az országos érdekű kikötő létesítése összeegyeztethető a víztermelés -megoldásává

I A partterületnek víznyerő kutakkal való elfoglalása nem jelenti ezelyiek a területeknek a közhasználatból teljes elvonását, mert azok a kutak fertozésmentessége érdekében szükséges területhasználati korlátozások tt "zöldterületek, parkok céljára felhasználhatók és a lakosság részére üdülési, vagy sportcélra magnyithatók.