Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948
3. 1948. március 15. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 174
4 akkor is megérteniük — akiknek engedniök kell a maguk jogaiból a többiek érdekében. A forradalmat és a velejáró következményeket, a vérontást csak akkor lehet elkerülni, ha nem a két erő közötti kiegyezést keressük a béke érdekében, hanem az elnyomott népmilliók igazságát, ha lehet békésen, ha nem lehet, a forradalom módszereivel. A harmadik tanulság az, hogy a forradalom — hatalomrajutása után — nem tűrheti meg maga mellett azokat az erőket, amelyek egyik lábukkal a forradalom táborában állnak, a másikkal azonban a múlt talaján állva igyekeznek magukat minden eshetőségre biztosítani. 1848 márciusában és az azt követő forradalmi napokban szinte mindenki egy volt a változással, de a válság, • a szenvedés és a nélkülözés napjaiban, a nemzeti fáradtság idején újra megjelentek a felszínen azok, akik Windischgratzhez békeköveteket küldtek, akik a szabadságharc vezetőinek hátamögött keresték a kiegyezést a bécsi udvarral és meg akartak egyezni az elnyomással; az 1848-as eseményeknek kénytelen, vagy számító résztvevői 1849 idegenvezetőivé váltak, akik behozták az idegen csapatokat, a magyar szabadságot vérbefojtó erőket a magyar földre. El kellett buknunk a szabadságért vívott nagy küzdelemben azért is, mert a rendelkezésre álló rövid idő, egyesek korlátoltsága és a bécsi udvar machinációi a nemzetiségekkel való megegyezést lehetetlenné tették és így azok a népek, amelyeket ugyanaz a zsarnokság nyomott el és amelyek ugyanaz alatt az iga alatt nyögtek, ellenünk fordultak és a szabadságért egyformán sóvárgó népek egymás ellen harcoltak a zsarnokság uszítására. El kellett buknunk ebben a harcban végül azért, mert a szabadságharcok egész Európában mindenütt elbuktak és mert a magyarság egyedüf és elszigetelten állott a népek tengerében a Szent Szövetség erőivel szemben. Ma, 100 esztendővel később e nagyszerű harc emlékének megünneplésekor öntudattal és felszabadult lélekkel mondhatjuk, hogy tanultunk 1848 küzdelmeiből és amennyire követjük az akkori korszak meg nem alkuvó népi forradalmárait, annyira nem fogjuk elkövetni a kiegyezést keresők tévedéseit. De ma más is a történelmi helyzet, mint volt 1848-bán. Ma nem állunk egyedül, hanem függetlenségünk, szabadságunk és népi fejlődésünk lehetőségéért vívott küzdelmünkben mellettünk van az európai népek nagyrészét felszabadító, hatalmas Szovjetunió, a népszabadság legnagyobb harcosa, amelynek győzelme Európa haladó erőinek megadta a szabad kibontakozás lehetőségét. És-ma a Szovjetunió oldalán vállvetve harcolunk és küzdünk népünk felemeléséért azokkal a népekkel együtt, amelyekkel való kétszeri tragikus szembefordulásunk buktatta el 1848/49 és 1918/19 nagy magyar kísérleteit. Ma jobb történelmi helyzetben könyörtelenül érvényesítettük azt a szempontot, hogy a kiegyezést keresőkkel, az új rendszert csak féllábbal szolgálókkal nem lehetünk egytáborban, mert a demokrácia táborában csak a magyar nép felemeléséért egész szívvel harcoló dolgozóknak van helyük. Ma megvalósítottuk a földreformot és a földreform által felemelt parasztság és időközben a világ haladó eszméinek zászlóvivőjévé vált. munkásosztály jár a magyar fejlődés élén. Ezért nagyszerű ünnep a mai, amikor e nagy napokra való visszaemlékezés mellett öntudattal és büszkén mondhatjuk el, hogy úgy sáfárkodtunk az elmúlt időszakban, hogy a százszorszent égi szabadság — nagy barátaink segítségével és a magunk munkájával — ma már nemcsak a költők álma, hanem a szellemi és a fizikai dolgozók közös kincse. Megvalósult az a nagy vízió, amelyet az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik nagy idegen figyelője, Ibsen írt 1849-ben : Oh, ha lángragyujt bosszútok egy későbbi nemzedéket, S trónok dőlnek s porba roskad, önkény, minden vaspilléred, Magyar név, te büszke, hősi, fölharsansz még egetverve, Bátor hadak majd ujjongva törnek veled győzelemre! És ezért 1848 tiszta szabadságharcos szellemét ma az szolgálja legtisztábban, aki teljes szívvel és teljes lélekkel vesz részt a hazánk«és népünk felemeléséért végzett nagy munkában ; a munkaversenyekben, a gyári munkapadoknál, a hivatalokban, vagy a földeken munkálkodva és nem panaszkodva, annak érdekében, hogy a hosszú századok . mérhetetlen szenvedései után új életre támadt népünk ott tudjon maradni azoknak a népeknek oldalán, amelyek az emberi haladásért, a társadalmi fejlődésért és a demokráciáért harcolnak és hogy ennek a harcnak előnyeit és áldásait élvezhesse minden egyes magyar dolgozó, aki a maga helyén szolgálja az örök ideálokat. Erről a helyről és e gondolatoktól áthatva üdvözöljük a fővárosi üzemeknek azt a kezdeményezését, hogy az elkövetkező héten csatlakoznak az általános munkaversenyhez. Úgy érezzük, hogy nem tudnánk méltóbban megünnepelni 1848 március 15-ét és azokat a nagy hagyományokat, amelyeket március 15-e nekünk megtestesít, mint azzal, hogy minden erővel azon leszünk, hogy népünk életszínvonalát az országépítő hároméves terv végrehajtásával minél magasabbra emeljük. !174. Goda Gábor helyettes tanácsnok felolvassa a polgármester 220.111/1948— XI. számú határozati javaslatát: Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1848 március 15-ének századik évfordulóján lelkesedéss*r és kegyelettel hajt fejet a márciusi forradalom hősei és vívmányai előtt. E diadalmas nap és dicsőséges esztendő emlékezetét óhajtja szolgálni és hirdetni a százesztendős fordulón a törvényhatósági bizottság, amikor kimondja a következőket: 1. A székesfőváros törvényhatósága — törvényes jogutóda Pest város közgyűlésének, amely a magyar közületek közül legelsőnek állott a magyar szabadságért forradalomra kelt pesti ifjúság és népelem mellé, elsőnek tette magáévá a magyar nemzet követeléseit és hirdette ki a diadalt még azon esti kiáltványában — most, a száz ^Y e * fordulón meghatott lélekkel tesz hitet a magyar népi demokrácia meirett. A népi demokrácia egyenes folytatása annak a politikai magatartásnak, amelynek megfogalmazói azok a pesti ifjak — Petőfi és Vasvári — voltak, aki* a száz év előtti napon a nép útmutatóivá lettek. A mi demokráciánkat először 1848 március 15-én az európai haladj élén járó ifjúság írta zászlajára és hordozta meg a közvélemény előtt. Ezt az eszmét, amely akkor felvillant és utat mulató gondolat volt, de amelynek valósággá teljesedéséhez emberöltők tévelygésére és küzdelmeire, volt meg szükség, csak a mi időnk népi demokráciája tette valósággá. A száz év előtti ifjak első lépései óta csak a mi korún 11 látja biztosan és határozottan a különbséget a népi szabadságon épülő és az ellentétes, tehát szűk körre szón kozó demokráciák között. E népi demokrácia megvalósítása a magyar népnek történelemből fakadó rendeltet"" szerű feladata, amely immár százesztendős hagyományra tekinthet vissza. I 2. Hogy a nagy nap emlékét minél elevenebben tartsa köztudatban, a törvényhatósági bizottság felele> f"í! azokat az utcaneveket, amelyeket 1848-ban Petőfi indítványozott és Március. 15-ike térnek nevezi el az Eskü-ter-t amelynek eddigi neve Ferenc József kiegyezés utáni koronázásakor keletkezett és a királyok soha meg nem tartó esküit idézte, Szabadsajtó-útnak nevezi el továbbá az Eskü-utat, amelynek egyik sarokházára (Kígyó-utca, az egy**? Kígyó ma Apponyi tér és a későbbi Eskü-út sarkán) először függesztette ki a nagy napon Sükei Karói) a magyar nemzet tizenkét pontból álló követelését.
