Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

6.1 1946. június 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 280 - 281 - 282 - 283

160 1946 jünius 26-iki közgyűlés. 283. szám. minden munkás a helyén volt, aki élt. Sok helyütt azonban a gyár nem volt meg, amiben dolgozhattak volna. De munkába állt azonnal és készségesen ott, ahol a város vezetősége kívánta, mert tudta, hogy csak az ő munkája hozhatja meg az angol légierő számára azt a dicsőséget, amit a későbbi, Anglia elleni légioffenzivák leküzdésével s a szövetségesek kibontakozó nagy támadásának erőteljes támogatásával vívott ki magának és amely a szövetségesek segítségével végül a germán barbarizmusnak véget vetett. A sokat szenvedett Birmingham is főleg a munkások városa, hol kémény kémény hátán cntja a füstöt és ad szerszámot, munkapadot és gépet a munkás kezébe. Az elpusztult otthonok pótlásáról a lakásépítkezéssel kapcsolatban külön, részletesen fogok majd. beszámolni Legyen szabad most csak annyit megemlítenem, hogy Londonban csak a londoni County Council 1946-ban 16.000 házat fog építtetni munkások számára. Négy év alatt pedig 120.000 ház építését tervezik. Birminghamben 4000 házat építenek ebben az évben. A két háború között ugyanebben a városban körülbelül 50.000 házat építtetett a város és körülbelül 50.000-t a magánosok. A házépítések mindenütt igen nagy mértékű állami támogatással folynak, amiért az állam az autonómiától cserébe semmit sem kíván. A szociális tanulságokról szintén később szeretnék beszámolni, most csak annyit kívánok megemlíteni, hogy Londonban a csecsemőhalandóság 1945-ben 46 ezrelék volt, ami jobb átlagérték, mint az 1938-as. A szociális gondozás olyan mértékű, hogy a háború borzalmai alatt is sikerült a csecsemőhalandóságot ilyen leszorított számon tartani és az élveszületések számát a normálisra emelni. Sok mindenről kell beszámolnom, de most hazatérve a demokrácia őshazájából, voltaképpen csak üdvözölni szeretném az igen tisztelt Közgyűlést, bejelentvén azt, hogy Budapest iránt mély barátságot érez a nagy angol nemzet sok fia és előttük városi adminisztrációnk demokratikus szellemével sok elismerést vív ki. A belgák fővárosában, Brüsszelben mondotta a Városok Nemzetközi Szövetségének elnöke: »a világ majdnem összes városigazgatási organizációjának ismeretében állítom azt, hogy a budapesti városi organizáció a legtökéletesebbek közé tartozik*. A nagy angol nép a háború megnyerése után nem gőgös elvonultságban akarja gazdagságát felélni, hanem minden polgárának hallatlan lemondása árán segíteni akar a háborúsujtotta nemzeteken. Szigorú jegyrendszer szabályozza, hogy ki, mit, milyen áron kaphat? A feketekereskedelem Angliában ismeretlen fogalom, nem azért, mert a hatóságok üldözik, hanem mert az angol népet a kollektív morál olyan mértékben áthatja, hogy lehetetlen még elképzelni is, hogy állampolgári kötelezettségei alól angol ember kibújni igyekezzék. Páratlan adómorál, hallatlan önfegyelem, egyszerűség, tisztaság, erkölcsös életmód és a vezetőkbe vetett hit jellemzi az angol népet. Évszázados történelme során a világ egyik legnagyobb hatalmává lett, polgárainak nagyszerű tulajdonságai miatt. A demokrácia Angliában az emberek lelkéből folyik. Sok évszázadra visszatekintő charták hirdetik, hogy az angol nép szerette bizottságokban megbeszélni problémáit és a többségi elvet a maga számára mindenkor döntőnek ismerte el. A többségi véleménynek érvényrejuttatása után Angliában nincs vita, hanem a cselekedetek következnek, amelyeket mindenkire egyformán kötelezően a többség irányít. Aki kisebbségbe szorult, az véleményének fenntartása mellett, szigorú kötelességének tartja a többség irányításának magát alávetni. Lépten-nyomon e nagy nép évszázados történelmének egy-egy emlékébe ütközünk. Ódon falak, egykor Cromwell lépéseitől visszhangzott várak, templomok, polgári házak hirdetik, hogy a múlt emlékei nem haltak meg, felszívódtak az utókor fiaiba, akik azokat tisztelettel és szeretettel tartják meg frissen, a jövendő korok emlékezete számára. A londoni Westminster-apátság székesegyházának sokszázados falai között kőbe vésve élnek az angol nép nagy fiai: tudósok, művészek, államférfiak, hadvezérek, költők és mindenki, aki egy nép történelmében jelentős szerepet töltött be — az élet akármilyen vonalán — bekerül az Isten házába, hogy örök időkre konzerválva hirdesse az igazságot: nem fontos, ki milyen bölcsőben születik ; csak az a fontos, hogy mit tud tenni nemzetének előbbrejutásáért. Politikai ellenlábasok, tudományos ellenfelek néznek kibékülten egymásra, mert az angol nép okulásképpen mindannyiukat meg óhajtja őrizni a jövendő nemzedékek számára. Az angol nép eljutott a szociális lehetőségeknek olyan fokára, hogy biztosítani tudja minden jól dolgozó munkás számára nemcsak a tisztességes megélhetést, hanem a három-négy szobából álló, kerttel egybekötött, önálló házban való lakást is, ahol a családi kör melegében élvezet a pihenés. Eljutott oda is, hogy a nagyjövedelmű embereket olyan adóteherrel sújtsa, amely lehetetlenné teszi, hogy társadalmi osztályok között életmód tekintetében aránytalan ugrások lehessenek. Szellemi és fizikai munka egyaránt megbecsüléssel találkozik — de dolgozni kell, mert azok a zöld mezők, azok a gyönyörű épületek, azok a hatalmas üzemek nem tűrik, hogy emberek munka nélkül és a pjllanatnyi konjunktúra kihasználásával biztosithassák megélhetésüket. örömmel jelenthetem: mindenütt, amerre jártam, módot tudtam találni arra, hogy ne csak a háborús pusztulásnak mértékét ismertessem, hanem elmondhassam, hogy mit sikerült már felépítenünk, mit szándékozunk még minden erő összefogásával felépíteni és mit tettünk a demokratikus átalakulás során a nép érdekében? Fiatal demokráciánk elismeréssel találkozik és erőfeszítéseink, melyeket a nehézségek leküzdése érdekében kifejtünk, megbecsülést biztosítanak számunkra a világ ez igazságot szerető, dolgozó emberei között. Alkalmam volt kifejezésre juttatni azt, hogy Budapesten a megszálló csapatok parancsnokságával milyen termékeny és korrekt egyetértésben dolgozunk. Alkalmam volt rámutatni arra, hogy nyomorunkba, pusztulásunkba a német terror taszitott bele bennünket, amely ellen a magyar nép ösztönösen mindenkor tiltakozott, még akkor is, amikor vezetői félelemből, gyávaságból, vagy rosszindulatból rossz úton jártak. Budapestet szeretik és megbecsülik áz angolok, belgák, franciák; a magyar népet tehetséges, jobbsorsra érdemes népnek ismerik, de ki nem mondott szavakkal és néha elmondott megjegyzésekkel utalnak arra, hogy mit várnak tőlünk? Szeressük hazánkat és becsüljük meg egymást. A háború fergetegében sokan elpusztultak közülünk, sokan bűnös, rossz útra tévedtek és elvesztették a magyarság megbecsülését. Kevesen maradtunk, egymás támogatásával, pillanatnyi véleménykülönbségek felretevésével munkálkodnunk kell azon, hogy porrázúzott földünkön újra boldog élet virágozhasson ki. A párizsi városháza a történelem során talán először öltözött magyar lobogódíszbe, hogy Budapest polgármesterének személyén keresztül tiszteletet nyújtson mindazoknak a magyar hazafiaknak, akik a német elnyomatás ellen küzdeni igyekeznek. Francia szabadsághősök fogadtak a díszes termekben és meleg kézszorításuk azt hirdette, hogy nemzeti hagyományaink tiszteletbentartásával igyekezzünk továbbra is építeni városunkat és építeni az emberiség nagy békéjét, hol önmagunkat és egymást megbecsülő nemzetek élnek békében és boldogságban egymás mellett, segítik kölcsönösen egymást, hogy az apokaliptikus háború pusztításaiból mindenki felemelkedhessek. Hazatérve utamról, tisztelettel köszöntöm a közgyűlést és engedjék meg, hogy innen a közgyűlési teremből még egyszer meleg szeretette! köszönetet mondhassak vendéglátóimnak, kívánva nekik, hogy újjáépítő munkájukban és az emberek kölcsönös megértése jegyében folytatott küzdelmükben kisérje őket áldás és szerencse. Budapest mai viszonyaihoz képest hosszú távollétem alatt Bechtler Péter alpolgármester úr — az alpolgármester urakkal és a város vezető tisztviselőivel — szíves volt a város ügyeit eredményesen tovavinni. Ebben döntő segítséget nyújtott a törvényhatóság minden pártja és minden tagja azzal, hogy félretéve a pártérdekeket, minden érdek gócpontjában csak a város életét és fejlődését tartotta szem előtt. Amikor ezért az Elnök Crnak és a törvényhatóság minden pártjának és minden tagjának köszönetemet fejezem ki, engedjék meg, hogy kéréssel fordulhassak a tisztelt közgyűléshez.