Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

4. 1945. augusztus 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 104

390 1945 augusztus 29-iki közgyűlés. 103—104. szám. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jó közigazgatás ma közigazgatási reformokat és jogi reformokat kíván. E tekintetben a tiszti főügyész úrra nagy feladatok várnak. Mi is mindannyian mint Budapest újjáépítő munkásai, mint újjáépítő tisztviselők kell, hogy tanúságot tegyünk erről. Ez a mi köszönetünknek jele azért a bizalomért, amely a Közgyűlés részéről irántunk megnyilvánult. !104. Vas Zoltán polgármester a következő beszédet intézi a közgyűléshez: Tisztelt Közgyűlés! Én a hídépítéshez kértem szót, hogy visszamenjünk a kezdeti témára. De engedjék meg, hogy mint a város polgármestere, magam is csatlakozzam Szakasits Árpádnak, a törvényhatóság elnökének üdvözlő szavaihoz, amelyeket az újonnan megválasztott tanácsnok urakhoz intézett. Tényleg, szerencsés összetalálkozása ez a város régi tisztviselőinek, demokratikus tisztviselőinek azokkal az új demokratikus elemekkel, akik most kerültek a városházára. Nem osztom Viola tanácsnok úrnak azt az álláspontját, hogy itt előlegezett bizalomról van szó. A most itt megválasztottak ugyanis az elmúlt hónapokban tanúságot tettek arról, hogy jól dolgoztak és a jó munka érdeme révén választotta meg őket a közgyűlés tanácsnokokká. Kívánok munkájukhoz további sikert és a város érdekében további jó szerencsét és minden jót. A hidakat illetően igen röviden szólok. A helyzet meglehetősen kritikus. Tényleg igazuk van a törvényhatósági bizottsági tag uraknak, hogy minden percben várható valamilyen katasztrófa, amely megbénítja Budapest közlekedését. Éppen ezért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy minden erőt koncentráljunk, — elsősorban az összekötő vasúti híd megépítésére. A magyar társadalomnak, a magyar államnak minden anyagi és erkölcsi erejét mozgósítania kell, hogy az Összekötő vasúti híd fennálljon, megmaradjon és a télen fenntartsa az összeköttetést Magyarország két része között. Élet-halál kérdése ez a magyar nép számára! A következő legfontosabb kérdés az, hogy a parlamentnél épülő hidat mindenáron, minderi módon biztosítsuk. Ha ezt a két hidat felépítettük — és fel fogjuk építeni —, abban az esetben nincs miért tartanunk attól, hogy Magyarország és Budapest kettészakad. Katasztrofális volna ez, a magyar nép, a magyar demokrácia nem akarja eltűrni, hogy ilyen eset elkövetkezzék. A következő leglényegesebb probléma a Ferenc József-hídnak, a legkönnyebben helyreállítható hídnak a sürgős megjavítása. Budapestnek, Budapest népének létérdeke, hogy mielőbb meginduljon rajta a villamosközlekedés. Ez csakis a Ferenc József-hfd megjavításával érhető el. A felszólalók meglehetősen pesszimisztikusak voltak. Én a pesszimizmus hangját már elvből is visszautasítom. Csak az boldogul, aki hittel, és reménységgel válialjaa feladatokat és igyekszik azokat megoldani. Budapesten eddig három súlyos probléma volt. Az első az volt, hogy Budapest népét élelemmel kell ellátni, és az életet meg kell indítani. A pesszimisták azt hangoztatták, hogy ebből a városból nem lesz többé város, mert nem lesz élelem és nem lesz benne élet. A demokratikus Magyarország bebizonyította, hogy el tudta látni a fővárost élelemmel, és az élet megindult. A főváros népe tehát a demokrácia győzelméért vívott első fordulót megnyerte. Azok veszítettek, akik nem bíztak Budapest talpraállításában, sőt azt kívánták, hogy a demokratikus Magyarország demokratikus fővárosa ne álljon talpra. A második forduló az volt, amikor a nyár bekövetkeztével létkérdése volt a főváros népének, hogy bármibe is kerüljön : a szemét kikerüljön a főváros utcáiról, hogy így a járványveszélyt leküzdhessük. Megint csak a pesszimisták voltak azok, akik hirdették, hogy járványok fogják megtizedelni Budapest népét, mert azt a szemét- és törmeléktömeget, amely a főváros utcáit és tereit borítja, kihordani nem lehet. Valamennyien tudjuk, hogy a szemetet is kihordtuk és a járvány veszélyt is leküzdöttük. Mindez azért történhetett meg, mert Budapest demokratikus népe, az új Magyarország népe, amely élni akar, be tudta bizonyítani, hogy optimizmusával, élniakarásával a legnagyobb nehézségeken is úrrá tud lenni. Most pedig elkövetkezett a csata harmadik fordulója, amikor az előtt a probléma előtt állunk, hogy lesz-e összeköttetés Magyarország két része között, lesz-e összeköttetés Buda és Pest között? Mint Budapest polgármestere kijelentem, — és azt hiszem, hogy az egész törvényhatóság nevében beszélek —, hogy bármilyen erőfeszítésbe kerül is, a hídnak meg kell lennie, mert a demokratikus Magyarországnak, Magyarország és Budapest népének létérdeke így kívánja. Ha pedig ebből az optimizmusból indulunk ki, ha Magyarország népe és főként Budapest népe minden áldozatot meghoz a hídért, akkor nekünk a télen lesz összekötő vasúti hidunk, lesz a télen összeköttetésünk Magyarország két része és Budapest két része között. Ebből az optimizmusból kell kiindulni, a munka vállalásának határozott szándékából, nem pedig a pesszimizmusból. Éppen ezért arra kérem a tisztelt törvényhatósági bizottságot, mondja ki határozatképen, hogy utasítja Budapest polgármesterét, utasítja annak minden alkalmazottját, hogy ne kíméljen sem anyagi, sem erkölcsi áldozatot a hídért, forduljon Budapest népéhez, hogy minden nélkülözhető ács a hídon teljesítsen szolgálatot, bármilyen munkásra lenne is szükség elsősorban és elsősorban a híd jöjjön számításba. Ilyen kérelemmel kell fordulnunk a közellátási miniszter úrhoz, Rónai elvtárshoz, hogy minden lehetőt tegyen meg, hogy amíg van valamink, addig elsősorban a hídépítőmunkások számára jusson. Ha mi vállaljuk az anyagi és erkölcsi áldozatot, akkor