Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

2. 1945. június 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 31 - 32

24 1945 június 20-iki közgyűlés. 30—32. szám. közölt az éhező Oroszországról és íme, megszégyenülten kell tudomásul vennie Magyarországnak, amikor a háborús pusztulás olyan helyzetbe sodorta, hogy az éhező Szovjetunió hozza az élelmet és jön segítségünkre annak ellenére, hogy mi nagyon bűnös politikát folytattunk a Szovjetunió ellen, a Szovjetunióval szemben. Gyakorlattal, tettekkel bizonyítja ezt és ez a nemes gesztus részéről az, ami a gazdasági jelentőség mellett így politikailag is nagyon jelentős. Elmélyíti a magyar nép háláját, bizalmát a Szovjetunió felé, megérteti a közömbősökkel és azokkal is, akik bizalmatlansággal kísérik a demokrácia próbálkozásait, az újjáépítést, hogy nekünk fenntartás nélkül, teljes barátságunkkal politikánkkal, munkánkkal azt kell szolgálnunk, hogy a Szovjetunió részéről elismerésben részesüljünk. Természetesen arra nem gondolhatunk, hogy mindig a Szovjetunió támogatására építsük élelmezésünket, tőle várjuk azt, hogy megsegítsen bennünket. Nagyon fontos, nagyon szükséges, hogy végre a magyar életben megteremtsük azt a nagy közgazdasági vérkeringést, amely bekapcsolja úgy a termelő erőket, hogy az egyetemes magyarság érdekeit szolgálja és felbontsuk, felszámoljuk azt a kis kört, ahol néhányszáz ember kezén forog csak az áru és a pénz a dolgozó milliók rovására, terhére. A Nemzeti Parasztpárt nevében mélységes hálával köszönöm meg én is Sztálin marsallnak és a Szovjetuniónak ezt a nagylelkű, idejében érkezett segítséget és Vorosilov marsallnak is köszönöm, aki így gondoskodik a magyar népről. !31. Kossá István bizottsági tag beszéde a Szakszervezeti Tanács nevében: Tisztelt Közgyűlés! Budapest szervezett munkássága, Budapest felszabadulása után nagy elesettségében Kelet felé tekintett, mert tudta, hogy segítség csak onnan jöhet számunkra. Tudtuk, hogy ott olyan rendszer van, amely nem ismeri a vad sovinizmust, amely nem ismeri a nacionalista bosszúállást, ahol olyan rendszer van, hogy nemcsak hirdeti a népek testvériségét, hanem azt gyakorolják is. És íme, most itt a tanúbizonysága ismételten annak, hogy az a nagy szovjet nép, amely olyan sokat áldozott Európa és saját szabadságáért, amely a legjobb fiait adta oda, saját népeinek és Európa leigázott népeinek szabadságáért, az a szovjet nép, amelyet mi kővel dobtunk meg, az most kenyérrel ajándékoz meg. Nem kétséges, hogy a magyar szervezett munkásság nagy erőfeszítése az ország újjáépítésénél váltotta ki a Szovjetuniónak ezt a nemes ajándékát. Látták azt a nagy erőfeszítést, amellyel megkíséreljük saját erőnkből is talpraállítani ezt az országot. Ez arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy ezt az erőfeszítésünket továbbra is folytassuk. Ezért legyünk tisztában azzal, hogy csak olyan mértékben számíthatunk a nagy győztes szövetségesek és elsősorban a Szovjetunió támogatására, amilyen mértékben sajátmagunkat is megmozgatjuk az ország újjáépítése érdekében. Hálával köszönjük meg a Szovjetunió népeinek és vezetőinek ezt a nemes ajándékát, azzal az Ígérettel, hogy mi szervezett munkások gondoskodni fogunk arról, hogy ebben az országban más politika ne érvényesülhessen, mini főleg a szovjetbarát politika, mert a magyar nép felemelkedésének és a magyar nép szabadságának ez az egyetlen útja. A magyar Szabad Szakszervezetek nevében köszönjük a szovjet népnek, Sztálin marsallnak és Vorosilov marsallnak nemes ajándékát, mert ezzel hozzásegítenek ahhoz, hogy a most előttünk álló nehéz időket átvészelhetjük. !32. Dr. Supka Géza bizottsági tag a Polgári Demokrata Párt nevében szól : Igen tisztelt Közgyűlés! Két nap múlva olyan évfordul jhoz érkezünk, amely igen keserves emlékeket kelt mindannyiunk szívében, akik felelőssséget én ünk a magyar sorsert és akiknek az a hivatásuk, hogy a kurrens történelem krónikásai legyünk. Négy évvel ezelőtt ezen a napon üzentük meg a háborút a Szovjetuniónak. Az azóta lepergett rettenetes négy esztendő alatt a fizikai szenvedések, a rettenetes elnyomorosodás mellett egy még mindennél nyomasztóbb tehertétel is rá súlyosbdott a lelkünkre és ez a bánkódás, a megdöbbenés érzete afelett az eszeveszett őrület felett, amely belehajszolta a mi kis magyar népünket egy matematikai lehetetlenségbe és ami ennél is több, az erkölcsi lehetetlenülésbe. A Szovjetunió népének talán nem lehetett nagyobb, szebb és felemelőbb válasza, mint hogy erre az évfordulóra ezzel a hatalmas anyagi segítséggel jött a magyar nép végső veszedelmében támogatásunkra. Anyagi segítséget moadottam, holott talán még nem is maga a kenyér, nem is maga a matéria az, ami ebben a fejedelmi ajándékban-ha szabad ezt aszót használni—felénközönlik, ami értéket jelent számunkra, hanem az a hatalmas szellemiség, amely a barátságnak, az elismerésnek, az emberi szolidaritásnak a gondolatában rejlik, amelyet emögött a tény mögött keresnünk kell. És nem az első ilyen baráti tény ez a Szovjetunió részéről. Gondoljunk csak arra, mit jelentett számunkra ezelőtt pár héttel, amikor egy derék hős barátunk ravatala fölött megszólalt a Szovjetunió hivatalos hangja és nemzeti önállóságot, függetlenséget és önálló nemzeti kultúrát hirdetett a magyar népnek, a legyőzött magyar népnek. Ne felejtsük el, milyen másik hatalmas gesztus volt felénk az, amikor Moszkva meghívott egy csomó magyar tudóst a saját házi ünnepélyére, a saját szellemi örömünnepének a megülésére Moszkvába, az Akadémia évfordulójára. Ezért szeretném kije enteni és különösen súlyt helyezek arra, hogy éppen a polgári társadalom részéről hangozzék el ÚZ a kijelentés, hogy mi emögött az