Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

2. 1945. június 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 24 - 25 - 26

20 1945 június 20-iki közgylűés. 24—26. szám. !24. Elnök felhívja a törvényhatósági bizottság tagjainak figyelmét, hogy a bizottságban két teljesen azonos nevű bizottsági tag foglal helyet: a Független Kisgazda-, Földműves- és Polgári Párt jelöltjei közül választott Kiss Sándor és a Szakszervezeti Tanács jelöltjei közül választott Kiss Sándor bizottsági tagok. A személycsere elkerülése végett úgy intézkedik, hogy a Független Kisgazda-, Földműves- és Polgári Párt jelöltjei közül választott Kiss Sándor bizottsági tag neve után I. számot, a Szakszervezeti Tanács jelöltjei közül választott Kiss Sándor bizottsági tag neve után pedig II. számot kell a törvényhatósági bizottság nyomtatványain és hivatalos kiadványain feltüntetni. - !25. Elnök felkéri a szavazatszedő küldöttségi elnököt, hogy a titkos szavazási eljárást most nyomban megkezdeni, azt egy óra múlva berekeszteni és az eredményről a közgyűlésnek jelentést tenni szíveskedjék. !26. Vas Zoltán polgármester napirendelőtti felszólalása: Tisztelt Közgyűlés! Most, hogy első közgyűlésünkre gyűltünk össze, amely hivatott az újjászülető Budapest ügyeit megtárgyalni, önkéntelenül is összehasonlítást kell tennünk a közelmúlt idők és a ma között. Szinte tegnap még bombák hullottak fővárosunkra. Magyar hazafiakat, asszonyokat, gyermekeket gyilkolt a náci-golyó és sokan voltak olyanok, akik azt hitték, hogy ebben az országban, ebben a fővárosban nem lesz többé új élet, új útnak indulás, nem lesz többé magyar jövő. Éhhalál fenyegette Budapestet. Szinte még valamennyiünk előtt a kép, ahogy a bunkerekben, a pincékben, asszonyaink, gyermekeink az éhség kínzó érzetével várják a halált. De legnagyobb elesettségünkben segítségünkre sietett a nagy orosz nép és hatalmas mennyiségű élelmiszer juttatásával megmentette fővárosunkat az éhhaláltól. Budapest népe, Magyarország népe soha, de soha nem felejti a szovjet nép nagylelkű és testvéri segítségét. Öt hónap telt el a felszabadulás óta. Városunk más ma már, mint azokban a nehéz, de mégis oly boldog felszabadító napokban. Mások a problémáink is. Az ország újjáépítése kérdéseit pTóbáljuk megoldani. Nehéz az indulás. Szinte emberfelettiek a nehézségek. Hiszen még alig hegedtek be a náci-banditák által ütött sebek. Csak most kezdjük helyreállítani vasutainkat, a postát, a távírót. Az első és legnehezebb lépéseket azonban már megtettük. Elkövetkező nemzedékek büszkén beszélnek majd róla, hogy legnagyobb nehézségek közepette — legtöbbször éhezve — apáink miként állították helyre a gyárakat, a vasutat, a villamost, a villanyt, a vízvezetéket és vertek hidakat a Dunán. Hőskölteménye ez a magyar munkásosztálynak, a mérnököknek, a tudósoknak, a hivatalnokoknak, akiket áthatott a magyar nép újjászületésének hite. Üj munkarohamra készülnek Budapest dolgozói. S ugyanekkor Budapest népe a legszükségesebb élelemmel is alig van ellátva. Pedig az újjászületés sorsdöntő kérdése, hogy még jobban fokozzuk a munkatempót, hogy még inkább forduljunk arccal a vasút felé. De az éhezésnek és nélkülözésnek is van fizikai határa. Budapest dolgozói sokáig már nem bírhatnák az éhezést. Amikor — akárcsak a felszabadulás napjaiban — ini ily súlyos gondok között töprengünk, ismét a Szovjetunióba Vörös Hadsereg és nagy vezére, Sztálin marsall jött Budapest népe s vele együtt a magyar nép segítségére. Boldog és büszke vagyok, hogy Budapest közellátási kormánybiztosaként bejelenthetem, hogy a Vörös Hadsereg parancsnokságai a valamennyiünk által tisztelt és szeretett Vorosilov marsall közbenjárásával - Budapest népe számára — újabb segítségként átadott 1800 vágón búzát, 140 vágón húst, 110 vágón cukrot és 90 vágón sót. Ez azt jelenti, hogy a legközelebbi két hónap alatt — tehát amíg a szabad magyar haza szabad magyar parasztjai, az új földhözjutottak behordják az aratást — a nehéz fizikai munkát végzők — és ideszámítjuk a magyar tudósokat, a magyar szellemi élet kiválóságait, a legkiválóbb mérnököket, együtt mintegy 60.000 embert — az eddigi napi 10 dkg kenyér helyett napi 50 dkg kenyeret fognak kapni, heti 10 dkg húst és heti 18 dkg eukrot kapnak. A többi munkás — átlag mintegy 360—400.000 ember s velük együtt a gyárban dolgozó mérnökök, üzemvezetők — napi 35 dkg kenyeret, heti 15 dkg cukrot és 15 dkg húst kapnak. Ebbe a kategóriába próbáljuk besorozni 12—18 éves korig a fejlődésben lévő gyermekeket is. A lakosság többi része napi 20 dkg kenyeret és heti 9 dkg húst és 7 dkg cukrot kap. Gerő kereskedelemügyi miniszter úrral máris megállapodtunk, hogy a nehéz fizikai munkások közé besorozunk 15.000 vasutast és postást is. De ezek a számok még nem véglegesek, most vannak kidolgozás alatt a tervek. De bizonyos az is, hogy ugyanakkor, amikor bejelentjük, hogy felemeljük Budapest dolgozói élelmiszerfejadagját, a leghatározottabban keresztülvisszük azt is, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. A spekulánsok, a munkakerülők a Budapest dolgozói számára juttatott élelemből egy falatot sem kapnak. Ezeknek a nagy élelmiszerszállításoknak a lebonyolítására kölcsönkaptunk továbbá két teljes Vöröshadseregbeli motoros zászlóaljat is, 250 nagyteljesítményű nagy teherautóval. Segítenek ezek majd bennünket Budapest zöldségneművel és gyümölccsel való ellátásában is. ígéretet kaptunk arra nézve is, hogy jelentős mennyiségű táblaüveghez jutunk s nem kell majd rettegnünk