Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

1. 1945. május 16. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 1 - 2 - 3 - 4

1945 május 16-iki alakuló közgyűlés. 4. szám. 7 Az elmúlt negyedévszázadra minden vonatkozásában rányomta bélyegét az 19l9.-iki ellenforradalom. A történelmi középosztály, amely annyi értéket adott egykoron kultúránknak, hatalmával immár nem tudott helyesen élni, s nem akart lemondani a vezetés kiélt monopóliumáról. Megdöbbenve látta az 1918-as és az utána következő eseményekből, hogy országot vezetni nélküle is, sőt ellenére is lehet. A történelem színpadán új tömegek jelentek meg és velük szemben támadt félelem volt mozgató rugója a 25 esztendőn át tartó és változó erővel tomboló ellenforradalmi korszaknak. A dolgozó tömegeket azonban többé nem lehetett leparancsolni a történelem színpadáról. Itt voltak és itt maradtak. Végigjátszottak a nagy drámát, amelynek nézői és szereplői voltak egyaránt. Most, tisztelt közgyűlés, új fejezete kezdődik a históriának. A történelemnek ezt a fejezetét a dolgozó tömegek, ezek a nagy és nemes közösségek írják. A politikai élet határai kitágultak. Kitágul a szemhatár is és ma, amikor önkormányzatról beszélünk, ez a nagyszerű fogalom végre megtelt élettel és tartalmát immár a dolgozó tömegek adják meg. Üj korszak indul körünkből, a népi önkormányzat korszaka. Üj államot építünk és ennek az új államnak az alapjait, szilárd és biztonságos bázisát az önkormányzatok építő köveiből rakjuk össze. Ilyenképpen az önkormányzatnak nemcsak egyensúlyozó szerepe lesz, hanem új államiságunk strukturális alkotó elemévé válik. Akik itt ma jelen vannak, jórészben nem újoncok az önkormányzati munka széles területén. Évtizedes küzdelmes harcosai, az ügyek ismerői és értői. Ők a történelmi folytonosságot képviselik itt, magukkal hozván kipróbált lobogó lelkesedésüket az önkormányzatért. Akik most először vesznek részt a főváros önkormányzatának munkájában, csak úgy, mint az előbbiek, a demokratikus önkormányzati gondolat harcosai s merném állítani, letéteményesei. Demokratikus államkormányzatot építünk, az önkormányzat viszonya tehát az államkormányzattal ellentétes nem lehet, mert hiszen azonos eszméknek és azonos céloknak kell vezetniök mind a kettőt és mind a kettő a nép ellenőrzése alatt áll. Mégis a közhatalomnak azt a körét, amelyet autonómiánkra bíztak és bíznak majd a jövőben, teljes erővel tartanunk kell, meg kell töltenünk tartalommal, védenünk és óvnunk kell a dolgozó Budapest, a dolgozó tömegek javára. Az elmúlt esztendők során a miniszteriális bürokrácia látszattá süllyesztette az autonómiát és úgyszólván a legkisebb ügyeket is felülről intézte. Ekként duzzasztotta betegessé a központi igazgatást és ugyanakkor a bürokrácia szellemében fogant munkakörék megterhelésével betegessé duzzasztotta a helyi igazgatást is, amely most már nem az önkormányzaté volt. Itt ma fogadalmat teszünk, hogy a főváros igazgatása valóban az önkormányzat szerve lesz, az élet minden területére kiterjedő hatáskörét valóban a dolgozó tömegek vágyaiból és szükségleteiből építjük fel. Ezzel az elhatározásunkkal fordulok az igazgatás minden egyes tisztviselőjéhez és munkásához. Érezzék magukat az önkormányzat részeseinek s az önkormányzati gondolat letéteményeseinek. Valamennyiünknek arra keli törekednünk, hogy ez az önkormányzat most már valóban népi önkormányzat legyen, a szó legteljesebb és legtisztább értelmében és ha majd új fővárosi törvény készül, a kodifikátoroknak ezt kell szemük előtt tartaniok. Az emberi szabadság a másik nagy eszme, amelyet népi önkormányzatunk szilárd bástyafaláról kell megvédelmeznünk és egyszersmind beteljesítenünk. És mi, akik az emberi életettartjuk a|legnagyobb és legnemesebb értéknek, sohasem feledkezhetünk meg arról a kötelességünkről, hogy a szabadság eszméjét nekünk kell valóságossá tennünk. Innen, a főváros legmagasabb fórumáról kell kiindulnia annak a hatalmas termékenyítő eszmeáramlatnak, amely mindenüvé, az ország legkisebb zugába is elviszi az emberi szabadság gondolatát. Innen kell elindulnia annak a hatalmas erőfeszítésnek, amely arra kell, hogy irányuljon, hogy a szabadság eszméje minden magyar emberben öntudatra emelkedjék. Mert a szabadság nemcsak intézményekben testesül meg. Igazi valósággá akkor válik, ha az emberi lélek elidegeníthetetlen elemévé lesz, ha az egyén szabadságtudata összefonódik a nagy emberi közösség szabadságtudatával és akatatával. A közösség, az emberi szolidaritás eszméje így fonódik össze a szabadság eszméjével. Igazán szabaddá azonban csak akkor válik az ember, ha a munka igájából és a kényszerűségek és szükségszerűségek bilincseiből is felszabadul. És itt érkeztünk el a harmadik nagy eszményhez, a munka demokráciájának az eszményéhez. Ha szabadság nélkül nincs igazi önkormányzat, úgy nem lehet igazi önkormányzat a munka demokráciája nélkül sem. A főváros önkormányzatának szerves részei kell, hogy legyenek a munkaterületek önkormányzati szervei, amelyek az üzemi demokrácia szellemében tevékenykednek. Most döntöttük le az agrárfeudalizmust, amely annyi évszázadon át kerékkötője volt a haladásnak és a nép politikai és gazdasági felemelkedésének. Meg kell törnünk az ipari feudalizmus avult intézményeit is. Üj szellemnek kell behatolnia az üzemek, gyárak, műhelyek és boltok területére. Ha termelésünk alapja a magántulajdon marad is, a munkás, a dolgozó ember nem lehet többé bérrabszolga. Szabad emberré kell válnia. Minden politikai erőfeszítés hiábavaló, ha gazda-