Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1943
10. 1943. december 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 505
504 1943. december 17-iki közgyűlés. 504—505. szám. Az a körülmény, hogy mindketten fiatal korukban érték eJ ezt a díszes állást, egyrészt szép és felemelő jutalom azért a szorgalmas és becsületes munkásságért, amit eddigi hivatali pályájukon tanúsítottak, másrészt a törvényhatóság részéről nagyfokú bizalom további közszolgálati működésük eredményeit illetően. Azok a feladatok, melyek Önök előtt állanak, és amelyek megoldásra várnak, súlyosak és felelősségteljesek, de Önök előtt nem ismeretlenek, a szaktudással, rátermettséggel a legtöbb nehézség legyőzhető. Biztosítékul szolgálnak erre az Önök kiválóan értékes tulajdonságaik, fáradhatatlan munkakészségük, melyről a törvényhatósági bizottság tagjainak — különösképen pedig nekem — alkalmam volt meggyőződni. További működésükre Isten áldását kérve? új állásukban szeretettel köszöntöm Önöket. !505. A főpolgármester beszédére dr. Szentmiklósi József tanácsnok a következőkben válaszol: Méltóságos Főpolgármester Ür! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Tanácsnok társammal együtt közel másfél évtized óta szolgálati beosztásunknál fogva igen sok tisztviselőválasztásnak tanúi lehettünk, mégis csak most tudtuk meg igazán, mennyire a lélek legmélyéből fakadhat a köszönet és a hála érzése, amely az önkormányzat tisztviselőit az eskütétel után eltölti. Ilyen, a szívünkben teljesen átérzett őszinte köszönetet mondunk a főpolgármester úrnak végtelenül meleg, beiktató beszédéért és legmélyebb hálánkat fejezzük ki a közgyűlésnek, megválasztásunkban megnyilvánult kitüntető bizalmáért. Jól tudjuk azonban, hogy ezt a lelkünkből fakadó köszönetet és hálát nem szép szavakkal, hanem a jövőben kifejtendő komoly munkánkkal kell majd méltóan lerónunk; munkánkkal, amelyről a főpolgármester úr érdemeinken felül olyan kitüntető elismeréssel emlékezett meg itt a közgyűlés nagy nyilvánossága előtt, hogy ezzel ezt a napot a választás mellett életünk egyik legszebb napjává avatta. Ebben a munkásságunkban kötelességünknek fogjuk érezni, hogy a közgyűlés által a székesfőváros egész lakosságának képviseletében kitűzött közérdekű célokat a polgármester úr utasításai szerint hűségesen, önfeláldozóan és maradéktalanul megvalósítani igyekezzünk ott, ahová minket feletteseink állítanak. Ez a fáradhatatlan munka és annak legjobb szándékú végrehajtása a mi programmunk. Más programmot — úgy hisszük—tanácsnok nem is tűzhet maga elé. Mert az, hogy egész működésünkben, annak minden legapróbb részletében a nemzeti eszmények, a.keresztény erkölcs törvényei, az úri becsölet és a felebaráti szeretet parancsai fognak nekünk ezentúl is irányt szabni: ez nem lehet programm, hanem olyan előfeltétel, amelyet a mélyen tisztelt közgyűlés bizonyára mérlegelt és meg is talált bennük akkor, amikor sok kiváló pályázó társunk közül olyan ritka szép szavazataránnyal éppen minket talált ezidőszerint legalkalmasabbnak arra, hogy ezeket a díszes állásokat elfoglaljuk. Be kell vallanunk és meg kell köszönnünk a polgármester úrnak, de a főpolgármester úrnak és az alpolgármester uraknak is, hogy eddigi pályafutásunk során mindenkor olyan szerencsés beosztásban működhettünk, ahol a székesfővárosnak legkülönbözőbb és legfontosabb ügyeibe is közvetlenül betekintést nyerhettünk és a vezető tisztviselők oldalán megismerhettük a városigazgatás legmagasabb szempontjait is. Külön köszönetet kell mondanunk azért is, hogy a polgármester úr az utolsó évben nagyjelentőségű ügyosztályok vezetését bízta ránk, hogy ezzel mintegy próbaszolgálatot teljesítve méltónak mutathassuk magunkat a megnyilvánult bizalomra. A főpolgármester úr kegyes volt említeni azt is, hogy fiatalok vagyunk. Legyen szabad azt gondolnunk, hogy a mélyen tisztelt közgyűlés ezt az adottságunkat is értékelte, és pedig javunkra értékelte a választásnál annak tudatában, hogy azt a munkatempót és azt a munkateljesítményt, amit a székesfőváros élén a főpolgármester úr és a polgármester úr diktál és követel, csakis az övékhez hasonló fiatalos energiával és fiatalos fáradhatatlansággal lehet követni és betartani.