Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1943
6.2 1943. június 30. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 235
1943 június 30-i ki közgyűlés. 235. szám. kívánja kormányhatósági jóváhagyáshoz kötni. Nem vonatkozhatik tehát ez a megkötés a szóbanlevő üzemek szolgáltatásaira, mert ezek az üzemek nem közművek, szolgáltatásaik általában nem monopólium tárgyai s így azoknak árát, díjazását a kereskedelmi forgalomban kialakult verseny szabályozza. A belügyminiszteri jóváhagyás a leirat kifejezett rendelkezései szerint sem szükséges azoknak az üzemi termékeknek az áraira vonatkozóan, amelyek kereskedelmi forgalom tárgyai. A fürdőknek, szállóknak, a Temetkezési Intézetnek díjszabásai is kell, hogy azonos elbírálás alá essenek, mert ezenkívül hátrányos volna ezekre az üzemekre, ha díjszabásaik, áraik tekintetében nagyobb megkötöttség terhét viselnék, mint már hasonló természetű magánvállalatok ; nagyon megnehezítené az üzem vezetését, ha ezeknél az üzemeknél a fürdőjegyek árainak, a szobaáraknak, a temetkezési cikkek árainak megállapításánál az ármegállapításra, az árak emelésének engedélyezésére általában illetékes tényezők engedélyén kívül még külön kormányhatósági jóváhagyásra is szükség volna. A belügyminiszter úr leiratában végül a Községi Élelmiszerüzem és a Községi Kenyérgyár üzemi szabályzatának ezen üzemek rendeltetését meghatározó 1. §-aiban a közgyűlés által eredetileg elfogadott kimerítő szövegnek »a jelen helyzetnek megfelelő szabatosabb megjelölését^ kívánja. Tekintettel arra, hogy az üzemi szabályzat rendeJkezései az üzemeknek normális viszonyok közt, álíandó természetű rendeltetésszerű működését hivatottak szabályozni, a rendkívüli viszonyok következtében szükségessé vált és természetszerűen a rendkívüli viszonyoknak megszűntével feleslegessé váló különjeges feladatoknak megjelölésére és szabályozására ilyen szabályzatban — a belügyminiszteri leiratban kívántaknak megfelelő mórfon — kiterjeszkedni nem célszerű. Ezért a közgyűlés a szóbanlévő 1. §-ok eredeti szövegezésének ugyancsak változatlan fenntartását tartja indokoltnak és kéri a kormányhatóságot, hogy az ezekre vonatkozóan kívánt módosítások keresztülvitelétől eltekinteni legyen szíves. Ehhezképest a közgyűlés a szóbanforgó szabályzatot az eredetileg javasolt szövegben is bemutatja és hasábosán az idézett belügyminiszteri leiratnak megfelelően a fentemlített eltérésekkel módosított szöveget állapította meg: Budapest Székesfőváros Gyógyfürdői és Gyógyforrásai üzemi szabályzata. i. §• Az üzem rendeltetése. (1) Az üzem rendeltetése : gyógyvíznek, ásványvíznek, vagy egyéb forrástermékeknek feltárása, hasznosítása és forgalombahozatala ; gyógyvíznek, ásványvíznek, egyéb forrástermékeknek természetes folyó- vagy tóvíznek — akár természetes lelőhelyén való — felhasználásával, gyógy-, üdülő- és tisztasági-fürdők, uszodák, továbbá éghajlati és más gyógyintézetek, üdülő intézmények, valamint ezekkel kapcsolatban a székesfőváros tulajdonában levő, vagy rendelkezése alatt álló szállók, penziók és egyéb vendéglátóipari intézmények üzemben tartása. (2) Az (1) bekezdésben megjelölteken kívül eső tevékenységet az üzem csak a törvényhatósági bizottság közgyűlésének külön engedélye alapján folytathat (12. §. 4. pont). A törvényhatósági bizottságnak ilyen értelmű elhatározásait az 1931 : XXI. t.-c. 34. §-ában foglaltak alapján —az iparügyi és pénzügyminiszter úrral egyetértésben adandó engedélyezés végett a m. kir. belügyminiszter úrhoz kell felterjeszteni. 2. §• Az üzem cége és tulajdonosa. (1) Az üzem »Budapest Székesfőváros Gyógyfürdői és Gyógyforrásán cégszöveggel a cégbíróságnál bejegyzett egyéni cég és a kereskedelmi törvény hatálya alá tartozik. (2) A cég tulajdonosa : Budapest székesfőváros közönsége. (3) A közönséggel és a fogyasztókkal való kereskedelmi érintkezésben az üzeni egyes részintézményei (Szent Gellért Gyógyfürdő, Szent Gellért Szálló, Rudas Gyógyfürdő, Rudas Szálló, Szent Imre Gyógyfürdő, Széchenyi Gyógyfürdő, Asványvízüzem stb.) a cégszöveg mellett a saját elnevezésüket (megjelölést) használják.
