Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1943

6.1 1943. június 25. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 172 - 173

U .- • .. w ^-, ..*~u*._«^- dk-rf 1943 június 25-iki közgyűlés. 172 — 173. szám. 165 !172. Bejelenti, hogy V. Gusztáv svéd király születésnapján a svéd. királyi követnek levélben fejezte ki a törvényhatósági bizottság szerencsekívánatait. Dr. Orbay Dénes tanácsnok felolvassa a követnek köszönőlevelét: Mélyen tisztelt Főpolgármester Ür ! Engedje meg, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki Méltóságodnak és Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának Őfelsége V. Gusztáv király 85. születésnapja alkalmából nyilvánított meleg szerencsekívánataiért. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását Danielsson svéd kir. követ. !173. Dr. Homonnay Tivadar főpolgármester-elnö.k a következő kegyeletes szavakat intézi a közgyűléshez: Tisztelt Közgyűlés! A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén már megemlékeztem arról a súlyos veszteségről, amely a magyar közéletet egyrészt gróf Széchenyi Bertalan belső titkos tanácsos, az országgyűlés felsőházának elnöke, másrészt Bárczy István ny. igazságügyminiszter, Budapest székesfőváros polgármestere, majd főpolgármestere halálával érte. Gróf Széchenyi Bertalan személyét magas közjogi méltóságában országszerte a legnagyobb tisztelet és megbecsülés övezte, emelkedett megnyilatkozásai mindig élénk visszhangot keltettek. Nemes úri egyéniségében a kötelességteljesítés mintaképe testesült meg. Szellemének mindenüvé kisugárzó értéke a magyar közéletben a napi politikán felülemelkedő vezérfonalat jelentett. Halálával napjaink oszlopcsarnokából ismét gránitpillér dőlt ki, amely a mostani amúgyis gondterhes napokban, az egyetemes nemzet részére súlyos veszteséget jelent. Bárczy István elsősorban a székesfőváros halottja, mint ahogy életét is mindenekelőtt elsősorban szülővárosának, Budapestnek szentelte. Tizenkét esztendős polgármestersége a székesfőváros történetében korszakot jelent. Nagyvonalú elgondolásainak köszönhetjük, hogy Budapestből világviszonylatban is igazi fővárost fejlesztett. Gyors ütemben épültek az iskolák, az egészségügyi és egyéb szociális intézmények. Megváltotta a világítóüzemeket, kenyérgyárat épített,, élelmiszerüzemet létesített, lakásépítő-programmot bonyolított le. A nagy alkotó munka 1912-ig haladt zavartalanul előre, amikor is sajnos a balkán háború már megzavarta a további terveket. Nemsokára kitört az első világháború, ami minden haladást szükségszerűen megállított. A háború alatt Bárczy István sikerrel biztosította a lakosság közélelmezését és megszervezte a hadbavonultak hátramaradottjairól való gondoskodást. 1918 tavaszán a polgármesteri állást a főpolgármesteri székkel cserélte fel. Még a forradalom kitörése előtt azonban nyugdíjazását kérte és a közélettől átmenetileg visszavonult. A kommunizmus bukása után a Huszár Károly elnöklete alatt megalakult koncentrációs kormányban igazságügyminiszter lett. Helyet foglalt az első nemzetgyűlésben is, majd több cikluson át országgyűlési képviselő volt. Hervadhatatlan érdemeinek elismeréséül a törvényhatósági bizottság örökös tagjává választotta. Az utóbbi években betegsége folytán teljesen visszavonult és minden közéleti tisztségéről, örökös bizottsági tagságáról is, lemondott. Bárczy István most elpihent. Alkotásai azonban ittmaradtak, élő bizonyítékaként, hogy kell és lehet erős akarattal, tudással, szorgalommal a késő nemzedékek részére maradandó értékeket adni. Alig vettünk búcsút e két halottól, ismét gyászt öltött a magyar közélet. Schmidt Richárdnak, a magyar országgyűlés felsőháza tagjának, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde elnökének és a törvényhatóság örökös tagjának halálával újból megritkultak a mi soraink is. Távozása nemcsak a székesfőváros törvényhatóságának — melynek régi, közmegbecsülésnek örvendő értékes tagja volt — jelent súlyos veszteséget, hanem az egész országnak s elsősorban a közgazdasági életnek, amelynek munkássága túlnyomórészét szentelte,