Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942
2. 1942. február 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 92
1942 február 27-iki közgyűlé s. 92..'szám : Nagyméltóságodnak ezek az iránytszabó megállapításai határozott útmutatásul szolgálnak a székesfővárosnak ama törekvésében, hogy a jótékonykodás helyett a családvédelemre, az egyének és családok gondozására alapított céltudatos szociálpolitikai szervezetet építsen ki közigazgatása keretében. Legyen szabad tehát röviden rámutatni arra a szociálpolitikai tevékenységre, amelyet a székesfőváros — társadalma különleges szerkezetének, általában az ipari nagyvárosokra jellemző adottságoknak figyelembevételével — kifejt. Megalakulásától kezdődően erőteljesen támogatta a székesfőváros az anya-, csecsemő- és kisdedvédelmi szervezetet már akkor is, amikor az még társadalmi megmozdulásként az Országos Stefánia Szövetség keretéfjen teljesítette feladatait. Amidőn azonban Nagyméltóságod rendelkezése alapján maga a székesfőváros vette át az Országos Stefánia Szövetség budapesti szervezetét, azonnal gondoskodott egyrészt 'az orvosi és védőnői személyzet helyzetének megjavításáról, másrészt az egész budapesti anya-, csecsemő- és kisdedvédelmi szervezet megfelelő továbbfejlesztéséről, ami természetesen tetemes költséggel járó nagyobbarányú beruházásokat tett szükségessé. A székesfőváros volt az első az egész országban, amely az anya-, csecsemőés kisdedvédelmi korhatárt a 3 éves gyermekkorról a 6 éves gyermekkorra emelte fel és így Budapesten ma már minden 6 éven aluli csecsemő és kisded részesül az anya- és csecsemővédelmi szervezet minden más védelemnél fokozottabb gondozásában. Ennek az intézkedésnek keresztülvihetősége érdekében természetesen anyagi áldozatokkal tágítani és bővíteni kellett az egész anya- és csecsemővédelmi szervezetet. Ugyancsak a székesfőváros volt az első az országban, ahol az óvodákat a gyermekek egésznapos ellátására és foglalkoztatására alkalmas napközi kisdedotthonná alakítottuk át. Mind az óvodai napközi otthonok, mind pedig a 3 éven aluli csecsemők és kisdedek napközi elhelyezésére szolgáló bölcsődék újrendszerű fenntartása lényegesen többe kerül, mint azelőtt a szorosanvett óvodáké. Azonban éppen a székesfővárosban szükség volt erre az átszervezésre, mert itt állandóan nagy azoknak az anyáknak a száma, akik családjuk megélhetése érdekében kénytelenek házon kívül kereső munkát vállalni. Nagyméltóságod előtt is ismeretes az a szociális tevékenység, amelyet a székesfőváros a 6 éven felüli iskolás gyermekek védelme és gondozása érdekében kifejt. Ide sorozhatok az iskolaorvosi, az iskolanővéri szervezet munkája, a reggeliztetési, ebédeltetési, a felruházási akciók, az iskolai napközi otthonok stb., amelyek kivétel nélkül a rászoruló gyermekek egészséges fejlődésének sokszor egyetlen alapját jelentik. Ide sorozható az a nagyszabású gyermeküdültetés is, amelyet a székesfőváros minden esztendőben megismétel és amelynek keretében ma már majdnem minden budapesti rászoruló gyermek részesül. Legyen szabad rámutatni arra, hogy a székesfőváros gyermekvédelme keretében ma már minden budapesti rászoruló árva gyermeket el tudunk helyezni intézeteinkben. Elegendő férőhely áll azonban már rendelkezésünkre ama gyermekek elhelyezésére is, akiket anyagi, vagy erkölcsi okok miatt átmeneti időre, helyzetüknek végleges megoldásáig, kell kiemelnünk a családból. A székesfővárosban dolgozó mintegy 20 ezer tanonc szociális gondozásának kiépítése éppen napjainkban van folyamatban annak figyelembevételével, hogy bár ezeknek a tanoncoknak nagyrésze vidékről jön fel a fővárosba, mégis erkölcsi, szociális és egészségügyi gondozásukról nekünk kell gondoskodni, mert a jövő iparosnemzedék életének kialakítását irányítani országos érdek is. A Budapesten tanuló vidéki főiskolai hallgatókat is nagymértékben, jelentős összegekkel támogatja a székesfőváros. Ezúttal hivatkozunk arra, hogy a székesfővárosra háruló szociális kötelezettségeknek jelentékeny része a változatlanul nagyarányú városbaözönléssel áll szoros összefüggésben. A statisztikai adatokat vizsgálva megállapítható, hogy az utolsó 10 évben Budapest lakosságának száma több mint 160 ezer lélekkel szaporodott, amely majdnem teljes egészében bevándorlásból állt elő. Ebben a tömegben kétségtelenül sok a jó és értékes munkaerő és napjainkban a nagyarányú hadiiparnak szüksége is van ezekre a munkáskezekre. A jó vidéki munkaerő azonban egyre inkább kiszorítja a helyéből a csökkent munkaerejű, idősebb korú, régi fővárosi lakosokat, másrészt nagy tömegben sodorja magával a nagyvárosba a vidékr állandó munkanélküli és munkakerülő rétegeket is, amelyeknek foglalkoztatásáról ismét
