Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

1. 1942. január 30. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályzat

118 1942 január 30-iki közgyűlés. 48. szám. az elhalálozásnak, illetve az ítélet jogerőre emelkedésének a napját követő hó első napjával kezdődően ismét folyósítani kell. (5) Az özvegy, akinek nevelési járadék élvezetében álló, vagy a 29. §-ban megszabott korhatárt még el nem ért gyermeke van, a jelen szakasz alapján kért megváltás esetében is köteles az illetékes gyámhatóságnak a megváltáshoz való hozzájárulását igazolni. (6) Ha az özvegy, akinek a járadékra e szabályzat szerint megállapítható jogosultsága fenntartatott, az újabb házasságkötése alapján is igényt szerzett e szabályzat hatálya ala tartozó intézménytől, vagy a székesfőváros törvényhatóságának hatóságától, hivatalától, intézetétől, intézményétől özvegyi járadékra, újabb özvegysége esetén csak az egyik, még pedig a magasabb összegű járadékra jogosult. C) Temetési segély. 40. §. A temetési segélyre való jogosultság és a temetési segély mértéke. (1) Az ezen szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazott és nyugdíjas férj elhalálozásakor az özvegy, vagy ha özvegy nincs, a 29. §-ban megszabott életkort még el nem ért árva, ha pedig sem özvegy, sem árva nincs, illetve, ha ezek a temetésről nem gondoskodtak, az, aki a temetési költségeket viseli, temetési segélyre jogosult. (2) Az elvált feleség temetési segélyre csak abban az esetben jogosult, ha a temetési költségeket ő viselte. (3) A tényleges szolgálatban álló vagy nyugdíjas nőalkalinazott halálakor a férj, — vagy ha ez nem él — a 29. §-ban megszabott életkort még el nem ért árva jogosult a temetési költségekre. Ha a nőalkalmazottnak férje, illetve árvája nincs, vagy ha van is, de a temetés költségeit nem ők viselik, a temetési segélyre annak van joga, aki a temetési költségeket viselte. (4) A temetési segélyt az özvegy és árva akkor sem köteles visszatéríteni, ha részükre ellátást nem állapítanak meg. (5) A temetési segélyt, abban az esetben, ha a temetésről az özvegy (férj), illetve az árva gondoskodott, a tényleges szolgálatban meghalt aíkalmazott özvegye (férje) és árvája részére az alkalmazott legutoljára élvezett fizetésének és nyugdíjba beszámítható személyi pótlékának, a nyugdíjas alkalmazott özvegye (férje), illetve árvája részére nyugdíjának egyhavi összegében kell megállapítani. Más esetekben a temetési segélyt — ennek az összegnek a keretében, — csak a tényleg felmerült temetési költségek erejéig lehet kifizetni. (6) Nem lehet temetési segélyt kifizetni, ha az alkalmazott (nyugdíjas) eltemetéséről a székesfőváros törvényhatóságának a hatósága, hivatala, intézete, intézménye saját költségén gondoskodott. 41. §. A temetési segély folyósítása. (1) A temetési segélyt a 40. §. szerint igényjogosult özvegynek (férjnek), vagy — a 33. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a figyelembevételével — az igényjogosult árvának, illetve annak kel! kifizetni, aki a temetési költségeket viselte. (2) A temetési segély kiutalására irányuló kérelmet legkésőbben az elhalálozás napját követő harmadikhónap végéig kell előterjeszteni, A temetési segélyre való igény az elhalálozás napjától számított három hónap alatt elévül. . (3) A (2) bekezdésben megállapított időn túl, de legfeljebb az elhalálozás napjától számított egy év alatt, a temetési segélyt csak kivételesen indokolt esetben, méltányosságból lehet kiutalványozni.