Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941

6.1 1941. június 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 310

298 1941 június 20-iki közgyűlés. 309—310. szám. elhinni. Ez nem rendes dolog. Amikor a miniszterelnök ma feláll a parlamentben és bejelenti, hogy az összeférhetetlenség dolgában ő is szükségesnek látja azt, hogy a legszigorúbban járjon el, vagy amikor a közéletben mindenfelé azt látjuk, hogy a közéleti tisztesség dolgában már olyan mélyen vagyunk, hogy erre szükség van, hogy már a magyar miniszterelnök is szükségesnek tartja, feláll a parlamentben és azt mondja, hogy az összeférhetetlenség dolgában valamit tenni kell. Akkor, igen tisztelt közgyűlés, nem tartom összeférhető dolognak azt, hogy annak a villamosszervezetnek az'élén, amely ezt a pénzt kapta, Szabó József bizottsági tag úr áll. Ez a villamosszervezet 75.000 pengőt kapott tudomásom szerint a BSzKRt-tól az ő szavazatával. És ugyanez a villamosszervezet, amely az ő szavazatával 75.000 pengőt kapott, egy ház építésére, eladja házát és a 75.000 pengőt nekünk nem adja vissza. Az a pénz a mienk, az egész közgyűlésé, az egész főváros közönségéé. Ezért ragadtattam el magam Szabó József úrnak mai gyűlöletes beszéde közben. Bocsánatot kérek érte. A közgyűlés méltóságát talán megsértettem, de igazam volt és érzésem, tisztességem szerint helyesen cselekedtem. Szabó bizottsági tag úr azt mondotta rólam, hogy piszok zsidó. Ilyesmi lepereg rólam. Nem azért tiltakozom, mert azt mondotta, hogy zsidó vagyok. Izraelita vallású magyarnak tartom magam. Háromszáz éve tanítja családom a bibliát ebben az országban. Tíz generáció óta itt nyugszanak őseim. Nem szégyellem, hogy zsidó vagyok. Büszke vagyok. Büszke vagyok arra, hogy olyan felekezethez tartozom, amelyet üldöznek. Álljuk az üldöztetést és üldözést abban a szent hitben, hogy ennek az embertelenségnek egyszer mégis csak vége lesz és az ember fel fog szabadulni a szolgaság alól, a zsidó, a keresztény és a mohamedán egyaránt. !310. Szabó József bizottsági tag személyes kérdésben való felszólalásában a következőket adja elő: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Én is mindenekelőtt bocsánatot kérek a közgyűléstől, hogy méltóságát sértő hangot ütöttem meg mai beszédemben. Mentségemül méltóztassanak elfogadni azt, hogy provokáltak, alig hogy felálltam és egészen objektív, tárgyilagos beszédet kívántam elmondani, néhány szó után a bizottsági tag urak kórusban olyan erővel zavartak, hogy olyan kifejezéseket váltottak ki belőlem, amelyeket nem szívesen használok és amiket szerettem volna, ha meg nem történtek volna. Teljesen egyetértek a bizottsági tag úrral abban, hogy a közélet fórumán csak abszolút tiszta múltú, erkölcsi felfogású emberek álljanak és ebben én nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok, hogy én is ezek közé tartozom. Három évtizede szolgálom meggyőződésből a keresztény gondolatot. Keresztényszocialista vagyok és mindig becsületesen, tisztességgel láttam el ezt a munkámat. Nem a közgyűlés elé tartozik annak az esetnek az elmondása, amire a bizottsági tag úr hivatkozott. Ha elmondhatnám ezt úgy, ahogy történt, akkor a bizottsági tag úr is igazolná eljárásom erkölcsös és tiszta voltát. A győri választásnak vezetője voltam, tehát nem mint érdekelt és sokkal magasabb tényezők játszottak közre akkor a kormányfőtanácsosi kinevezésre ajánlásoknál. Az én személyem sokkal kisebb volt, semhogy ilyet kei észtül tudtam volna vinni. Ezt a bíróság is megállapította. De aki kifogásolta, az sem állította soha, hogy ezzel a tervbevett kinevezéssel kapcsolatban egyetlen egy fillért is felvettem, kértem, vagy elfogadtam volna. A bizottsági tag úr nem jól emlékszik vissza. Nem azt mondotta, hogy panamista. Ezt az esetet hozta fel és ezzel az esettel kapcsolatban indult meg az eljárás a bizottsági tag úr ellen. Sajnálom. Haller J.ózsef ügyvédet bíztam meg annakidején nem 91 nap, hanem az események után. Haller József ügyvédem később eszközölte a feljelentést, de közöttünk a viszony olyan volt, hogy nem jelentettem fel ezért az Ügyvédi Kamaránál. A bizottsági tag úr épen ezt az esetet kifogásolta. Egy későbbi per megállapítása szerint ehhez egyénileg közöm nem volt. A másik kérdés a BSzKRt-nál történt segélyezés. Egy szövetségről van szó, szövetségről, amilyen szövetségük az uraknak is van. Ez a szervezet a fővárostól kapott segélyt, de nem a fővárostól közvetlenül, hanem a főváros egyik üzemétől. A keresztényszocialista villamosvasúti alkalmazottak szervezete. Nem én, hanem illetékes tényezők így tartották ezt gyakorlatilag is keresztülvihetőnek, hogy ne a törvényhatósági bizottság közgyűlése szavazza meg, mint ahogy egyik-másik szociáldemokrata szakszervezet részére megszavazta. Hamarosan emlékezetükbe idézem. Az óbudai munkásotthonról van szó.