Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941

5. 1940. május 14. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 257

1941. május 14-ikí közgyűlés. 257. szám. 181 !257. Dr. Homonnay Tivadar bizottsági tag személyes kérdésben való felszólamlásában a következőket adja elő: Tisztelt Közgyűlés! Nem szívesen, de távirati stílusban lehetőleg válaszolni akarok Nagy László bizottsági tagtársamnak. Először is nagyoh meglepett, amit még tőle is csodálok, hogy feltételezi rólam, hogy én geneológiával is foglalkozom. Nem xagyok kíváncsi a képviselő úr őseire, sohasem firtattam, sohasem kerestem, bár jöttek hozzám ezekkel a dolgokkal, de ez nem érdekel. A bizottsági tag úr, aki igen rövid idő óta képviselő, tudhatja azt, hogy van egy politikai család is és akik a kerületben már kint vannak, vagy itt bent vannak, mint bizottsági tagok több, mint két évtized óta, bizony nagyon-nagyon sokan apának, az egészen fiatalok öregnek, mások pedig apának nevezik képviselőjüket. Politikai apáról és politikai családról beszéltem, ne arrogálja magának a képviselő úr, hogy őseiről szóltam. Ne legyen olyan beképzelt, hogy elmegyek és keresem őseit. Semmi közöm nekem ahhoz, hogy Nagy László a Ferencvárosban, vagy hol született. Az egyéniség mindig az illetőtől függ, attól, hogy ki milyen kvalitású, milyen karakterű, milyen a jelleme, tehát hogy kicsoda az illető. Az ilyen bagatell, ostoba dolgokkal nem foglalkozom. Hagyjon békét a bizottsági tag úr az ilyen ostoba kérdésekkel. A bizottsági tag úr vegye tudomásul, hogy nem az interpellációknak a száma és nem a hangnak a foka állapítja meg az igazságot. Mint ahogy a polgármester úr válaszából is kitűnik — nem tudom, hány interpelláció és személyes felszólalás után — minden egyes tételben nekem van igazam. Az igazság, bizottsági tag úr, itt van. Az igazság mellett sok minden egyéb is itt van és nem ott. A bizottsági tag úr ismét nagyon félrebeszélt. A bizottsági tag úr még mindig nem mondotta meg azt, hogy a katonai parancsnokot feljelentette-e. Felszólítottam a bizottsági tag urat a sajtóban és itt most már harmadszor szólítom fel arra, hogy legyen bátorság a bizottsági tag úrban ahhoz, hogy tegye le a közgyűlés asztalára azt a feljelentést. Tisztelje meg a bizottsági tag úr ezt a közgyűlést, ezt a tiszteletreméltó grémiumot azzal, hogy kiveszi a zsebéből a másolatot és azt mondja : Homonnay bizottsági tag úr, Ön nem mond igazat. Miért nem teszi? Ön azt' mondotta, hogy a katonai parancsnokot nem jelentette fel. Tegye le a Ház asztalára és majd döntenek azok a jogászok, akik majd a tartalomból.meg fogják állapítani, hogy úgy áll-e a helyzet, amint mondottam, a bizottsági tag úr feljelentette-e a katonai parancsnokot, tehát annak a bejelentésnek, vagy feljelentésnek, vagy nem tudom milyen levélnek a tartalma fogja bizonyítani, hogy a bizottsági tag úr megtette-e a feljelentést, igen, vagy nem. Nekem nem kell hála, én az életben annyit csalódtam, mint kevés képviselő csalódott, de Önben, bizottsági tag úr nem csalódtam. Néhai Csernoch János bíboros hercegprímás őeminenciája mondotta egyízben az egyik úrnak : Mondja kérem, miért haragszik rám ez az ember? Csernoch János a következőket mondotta : Mondja kérem, miért haragszik rám ez az úr, hiszen én ennek semmi jót sem tettem? A bizottsági tag úr azt mondotta, hogy én változtattam a politikai állásfoglalásomat. Én a Keresztény Párt programmjával léptem fel 1920-ban. Én ma is kereszténypárti vagyok Önnek azonban tudnia kell azt, — mert Önt megválasztottuk előbb a pártirodaigazgatónak, majd pártigazgatónak, Én most csodálkozom azon, hogy nekünk olyan pártigazgatónk volt, aki nem tudja azt, hogy a keresztény gazdasági és szociális pártban, — amelynek Ön is tagja volt, — vannak keresztény szocialisták, itt van a Szabó József barátom és itt van Miklós Ferenc. Vegye tudomásul a bizottsági tag úr azt, hogy amikor én oda. beléptem, — és beszélt Eckhardtról és ilyen meg olyan urakról — én a pártom megbízásából csináltam ezt a fúziót, én, Homonnay Tivadar, Ernszt Sándor és a többi urak megbízásából csináltam a fúziót, amihez Ön is csatlakozott. Igaz-e az, hogy amikor én elmentem Önért, mert Csílléry nem volt Budapesten, elvittem Önt a Munkácsy-utca 16. számú ház helyiségeibe, a Magyar Vasutasok Országos Szövetségének az otthonába és ott felhívtam Csilléry Andrást és közöltem vele a megegyezést. Ennek Ön is tanuja volt. A bizottsági tag úr itt Zakariás Árpádról beszélt, ez egy kiváló, tiszteletreméltó úr. Kijelentem itt a törvényhatósági bizottság közgyűlése előtt, hogy arról az ügyről, amit a bizottsági tag úr mond, most hallottam először.