Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941

5. 1940. május 14. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 255 - 256

1941 május 14-iki közgyűlés. 256. szám. 179 , Homonnay bizottsági tag úr a maga szerény kis doktorátusával, ha helyesen gyakorol önkritikát, ne keljen egy főügyész védelmére, mert ott már az állás nevéből is tudhatja, hogy az illető ügyvéd és mindig meg tudja magát védeni. Ezért tanult és gyakorolt olyan sokat. Szerepe Homonnay bizottsági tag úrnak megint nem több, mint a fogadatlan prókátoré és ezért nem hiszem, hogy ,Feigler főügyész úr hálás lekötelezettje lesz. Homonnay bizottsági tag úr azt mondja, hogy a katonai parancsnokot feljelentettem. Rettenetesen védelembe veszi a katonai parancsnokot, de nem mondja meg, hogy miről van szó? Nos itt arról van szó, hogy én Marsay János alezredes úr, áz Elektromos Művek katonai parancsnokának a helyzetét összeférhetetlennek ítélem meg, mert ugyanannál az üzemnél teljesít a személyzeti osztályban, tehát személyzeti beosztásban szolgálatot a fia, dr. Marsay László segédtitkár úr és még ott szolgál menye, Marsay Lászlóné úrnő is. Ezt ez év február 1.-én, mint törvényhozó, minden esetleges félreértés és látszat, netáni mende-monda elkerülése végett a honvédelmi miniszter úrnak bejelentettem. Ez nem feljelentés. Rábíztam a döntést, mert én a honvédelmi miniszter úrban úgyis, mint katonában, úgyis, mint emberben és a m. kir. honvédségben feltétlenül megbíztam. A bizalmam ma is változatlan maradt. Ők döntenek és amit döntenek, azt én tudomásul veszem, mert ők erre illetékesek. Homonnay bizottsági tag úr nem bízik a honvédelmi miniszterben? Egy bizalmas bejelentést ezért tartott szükségesnek nyilvánosságra hozni. Én tehát sem háborús időben, sem azelőtt nem jelentettem fel Marsay alezredes urat és kényesen vigyáztam a katonai tekintélyre. Homonnay bizottsági tag úr öblös mondatai, amivel védelmére kel, szerény megítélésem szerint sokkal többet ártottak a katonai tekintélynek, .mint amennyit használt ismét a fogadatlan prókátori szerepe. Miután én az ügyet a honvédelmi miniszter úr kezébe tettem le, többet épp a honvédség iránti bizalomból is nem mondok, ha ellenben Homonnay bizottsági tag úr mellékvágányra terelve az ügyet azt hiszi, hogy itt üldözéseket produkálhat, akkor majd interpellálni fogok, de előre is biztosítom, hogy a teljes felelősséget neki kell viselni és sem Marsay alezredes úr, sem rokonai nem lesznek hálásak neki. Van azután Homonnay bizottsági tag úrnak megint egy ködös kérdése : ».. .talán más politikai tényezőt, vagy ennek a városnak valamelyik polgárát szintén bejelenthette (már mint én) — én csak kérdezem a polgármester úrtól — akinek az akár morális, akár anyagi szempontból katasztrofális lehet.« Ezt megint nem érti senki, de én megmondom, miről van szó. Van a XIII. kerületben Homonnay bizottsági tag úrnak egy nagyon kedves barátja, Zakariás Árpád week-end- és csónakháztulajdonos, a pártnak egyik vezetője. Az a hír terjedt el a XIII. kerületben, hogy december 31.-én lejárt a bérlete, bérdíjával nagy hátralékban van, de meghosszabbítást nyert olyképen, hogy a IX. (Társadalompolitikai) ügyosztálytól segélyt kapott, amiből kifizette a bérhátralékot. Ezt én kizártnak tartottam, azt mondottam, lehetetlen hogy a IX. ügyosztály részéről a polgármester úr ilyen intézkedést tegyen és egy week-end- és csónakháztulajdonost a szociálpolitikai tételekből segélyezzen, hogy a bérletet kifizesse. Ezt bejelentettem a polgármester úrnak és felhívtam a figyelmét arra, hogy vizsgálja meg ezt az ügyet. Nyugodtan várhattam volna, ha ellenzéki módon akartam volna eljárni, de helyesen tettem, jól tettem, mert igazam volt, nem történt ilyen kiutalás, ellenben a bérhátralék és 30.000 pengő adóhátralék megvan. Ezek a dolgok azonban nem rám tartoznak, a polgármester úr és a pénzügyminiszter úr el fogja intézni. Ez az a Zakariás Árpád féle ügy, amelyre Homonnay bizottsági tag úr beszédében , hivatkozott. Most én kérdezem Homonnay bizottsági tag úrtól, honnan tudja a polgármester úrnak írott levelemet? Önnek mindent szabad tudni? Ez volt az ön beszédében, Zakariásról beszélt ebben a mondatban. Nevet nem mondott, de erről van szó. Önnek mindent szabad tudni, de másnak nem? Tisztelt Közgyűlés, nyugodtan bízom ezt a közgyűlés és a közvélemény megítélésére. Homonnay bizottsági tag úr önmaga feldícsérésére a következőket mondotta : »01yan bizottsági tag, vagy képviselő, aki jól tudja azt, hogy milyen nehéz közkatonának lenni, milyen könnyű rossz vezérnek lenni, ehhez még az a kevés plusz is járul, amit mi úgy hívunk, hogy lelkiismeret és önvizsgálat, az ilyen legszerényebb