Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1940
10. 1940. szeptember 18. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 435 - 436 - 437 - 438
\i 1940 szeptember 18-iki rend kívüli díszközgyűlés. 435—438. szám. Petracsek Lajos dr. Petrovácz Gyula Petzrik Jenő dr. Peyer Károly Pollatschek Elemér dr. Raffay Sándor dr. Rassay Károly dr. Reisz Mór Révész Mihály dr. Sárkány Ferenc törvényhatósági bizottsági tagok. Schmidt Richárd v. Somogyi Béla dr. Struczky Sándor Szabó Géza dr. Szabó József Szakasits Antal Szakái Antal dr. Szentesi József Szepessy Albert Tauffer Gábor dr. (Az énekkar elénekli a Himnuszt.) Témesváry László Tóth Gábor Ugrón Gábor dr. Usetty Béla dr. Vörösváry Miklós dr. Wellisch Andor Wenczel Árpád dr. Windisch Ödön dr. Wittenberg István Zsitvay Tibor dr. !435. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a rendkívüli díszközgyűlést 5 óra 5 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen köszönti. !436. Elnök javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére Diószeghy János, dr. Raffay Sándor, dr. Ugrón Gábor és dr. Zsitvay Tibor bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !437. Elnök bejelenti, hogy távolmaradásukat kimentették: Büchler József, Csilléry András dr., Halász Alfréd, Hegedűs Bertalan, Laczkó Sándor, Mohay Gyula dr., Nagy László dr., Scheuer Róbert, Steinherz Simon, Szőke Gyula, Viczián István dr., Pollákné Stern Szerén és Toperczer Ákosné bizottsági tagok. !438. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a következő szavakat intézi a közgyűléshez : »Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor 1918 késő őszén veszedelmes lejtőre jutott az ezeréves nemzeti gondolat, a hazafias érzésű magyar társadalom, hogy a szédítő mélységbe zuhanást megakadályozni igyekezzék, megalapította Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligáját, melynek ércbe kívánkozó bátor hangját csak a genfi népszövetség bűnösen elfogult parancsa némíthatta el. A Területvédő Liga a trianoni békeszerződés aláírása előtt, az igazságot porba tipró zsarnokság és az ezeréves hazánkat megcsonkító béke ellen ünnepélyes óvást emelve, 1920. május 7.-én Tiltakozó Határozatot fogadott el. »Tiltakozunk a népszavazást visszautasító és az ezeréves történeti Magyarország szerves egységét durva erőszakkal szétdaraboló béke ellen. — így szólott a kiáltvány. — Tiltakozunk nem csupán a tízmilliónyi magyarság nevében, amelynek soraiból ez a békeszerződés három és fél milliónyi lelket alacsonyabb kultúrájú idegen fajok uralmának rabbilincseibe ver, hanem tiltakozunk sok milliónyi más nyelvű honfitársunk nevében is, akik egy szívvel, egy lélekkel továbbra is Szent István ősi birodalmának szabad polgárai akarnak maradni.« »Tiltakozunk az ellen a béke ellen, amely hadat üzen magának a békének, hadat üzen a nyugati kultúrának és Európa egyik legbékésebb és legvirágzóbb területét véres faji és vallási harcok örök tűzfészkévé változtatja át!« »Bármit is hozzon a sors a megszállott területeken vérig sanyargatott honfitársaink, kegyetlenül üldözött véreink felszabadításáért, Magyarország ősi megszentelt határainak visszaállításáért minden erőfeszítésre és minden áldozatra készen állunk. Isten minket úgy segéljen!* Ma mintha már csak álomnak tűnnék fel az a két évtized előtti kétségek közti szívós küzdelem és annak megannyi sok érdekesebbnél érdekesebb, apróbb és nagyobb részlete, ha idézve e gyötrelmes multat, szembeállítjuk vele a teljes sikerrel biztató jelent. És a múlt mérlegének egyik serpenyőjébe mintha ott rozsdásodnék a kisantant vasgyűrűje, míg a másik serpenyőben az örökké tündöklő magyar igazság ragyog. Ma újból örömünnepre gyűltünk össze ebben a váltakozó érzésektől annyiszor visszhangzó teremben, mert az orozva elrabolt gyönyörű zálogbirtokból az ősi jussnak további része tért haza. (Lelkes éljenzés.) És tulajdon vérünk hullása és szívünkhöz nőtt magyar értékek idegizgató pusztulása nélkül ért véget az újjászülető magyar élet színjátékának harmadik, a többinél mindenesetre rövidebb felvonása.
