Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1940

9. 1940. július 3. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 420 - 422 - 423

330 1940 július 3-iki rendkívüli közgyűlés. 420—423. szám. !420. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a rendkívüli közgyűlést délután 5 óra 3 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen köszönti. !421. Elnök javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére : Halter Károly, dr. vitéz nemes Juhász Jenő, dr. Mohay Gyula és Szepessy Albert bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !422. Elnök bejelenti, hogy távolmaradásukat kimentették: dr. Bessenyey Zénó, dr. Dési Géza, dr. Hencz Lajos, vitéz Holényi János, Lévai Sándor, dr. Petracsek Lajos, Petrovácz Gyula, Scheuer Róbert, Szántay István, dr. Szőke Gyula, dr. Zsitvay Tibor bizottsági tagok, valamint dr. Rosta János tanácsnok. !423. Elnök az alábbi kegyeletes szavakat intézi a közgyűléshez : Tisztelt Közgyűlés! Még nem hervadtak el a virágok, amelyek a könnyezve körülállt ravatalt borították. Még erősen sajognak a pótolhatatlan veszteségtől megrendült szivek. Még kint feketéinek a gyászlobogók, amikor itt ma a törvényhatósági bizottság előtt bensőséges megilletődéssel jelentem be, hogy Főméltóságú Kormányzó Urunknak és Főméltóságú Hitvesének a legnemesebb és legtisztább érzéssel dédelgetett áldott jóságú, törékeny szemefénye, ifj. gróf Károlyi Gyuláné Horthy Paulette nincs többé. Nincs egyetlen tagja sem ennek a törvényhatósági bizottságnak, aki át ne érezné a szivet tépő fájdalom mérhetetlen mélységét, amely az annyit aggódó és bánkódó szülőket, a gyengéd hitvestársat, a rajongva szeretett testvért s a jósorsban és balsorsban hódolattal szeretett Kormányzó Urunkkal és nemzetségével mindenkor együttérző magyar társadalmat sújtotta, a mostani amúgyis gondterhes napokban. Gróf Károlyi Gyuláné Horthy Paulette virággal borított ravatalára a székesfőváros törvényhatósági bizottsága nevében koszorút helyeztem és június 28.-án a királyi Várban a beszentelésen a polgármester úrral, ugyanaznap délután pedig Kenderesen a temetésen a székesfőváros képviseletében a polgármester úrral és az alpolgármester urakkal együtt vettem részt. Tisztelettel indítványozom, hogy őszinte együttérzésünknek, szívbőljövő részvétünknek és el nem múló kegyeletünknek közgyűlésünk jegyzőkönyvében is adjunk kifejezést, arra kérve a Mindenhatót, adjon erőt Főméltóságú Kormányzó Urunknak és nemzetségének a megrendítő csapás elviseléséhez és Számukra is tegye elviselhetőbbé a fájdalmat a Gondviselés kifürkészhetetlen akaratában való megnyugvás és az, hogy nemzetének szíve osztatlanul együtt érez és együtt imádkozik a Megboldogult lelki üdvösségéért. A lázasan vajúdó történelmi események forgatagában, amikor a viharfelhőkbe burkolt nyugati és északi égbolt alatt dúló vérzivatar kegyetlen mohósággal szedi áldozatait, június utolsó vasárnapjának derűsen békés délelőttjén váratlanul és éles ütéssel sújtott szíven mindnyájunkat egy gyorsan szálló, megdöbbentően tragikus hír. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának érdemekben gazdag tagját, a közjóért annyi lelkesedéssel és odaadással küzdő nagytehetségű, tiszta lelkű harcos társunkat, a Magyar Élet Keresztény Községi Pártjának szeretett helyettes elnökét: Vályi Lajos tn. kir. kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselőt, élete derekán, megrendítő hirtelenséggel szólította el a mindennapi élet munkás csatateréről, az örök emberi sorsot irányító kifürkészhetetlen isteni akarat. Pártkülönbség nélkül miiídenkit mélyen megtört ez a fájdalmas valóság, mert senki sem vonhatja kétségbe, hogy Vályi Lajos halála, nemcsak nagyszámú barátainak, de a székesfővárosnak, a magyar parlamentnek, s így az egész országnak is komoly értéket jelentő vesztesége. Szilárd jellemével, szónoki és írói készségével, rokonszenves egyéniségével, megingathatatlan keresztény gondolkodásával, meg nem alkuvó őszinte nyíltságával, szaktudásával, rátermettségével és munkabírásával mindenkor hűséges képviselője volt a székesfőváros polgárságának. Az a lelkiismeretes munkakészség, erő, hozzáértés és ügybuzgalom, amellyel szeretett fővárosunknak és érdemes polgártársainknak legnagyobb és legnehezebb, sokszor talán aprónak látszó, de mégis bonyolult, egyeseknek pedig életbevágó ügyeit intézte, a városi polgárság összességének teljes elismerését és hálás kegyeletét érdemelte ki.