Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1939

2. 1939. február 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 50 - 51 - 52 - 53

1939. február 15-iki közgyűlés. 50—53. szám. 37 Németh Béla dr. Nyáry Miklós dr. Orova Zsigmond dr. Orphanides János Pakányi Ferenc ifj. Paulheim Ferenc Payr Hugó Párkány Frigyes dr. Pásztor Imre Petrovácz Gyula Petzrik Jenő dr. Peyer Károly Pollatschek Elemér dr. Pollákné Stern Szerén Raffay Sándor dr. Rassay Károly dr. Reisz Mór törvényhatósági bizottsági tagok. Reisz Sándor Révész Mihály dr. Ripka Ferenc dr. Rupert Rezső dr. Sárkány Ferenc Schmidt Richárd Schoditsch Lajos Steinherz Simon Struczky Sándor Szabó Géza dr. Szabó József Szakái Antal dr. Szántay István Szentesi József Szentjóby-Staub Elemér Szepessy Albert Szőke Gyula dr. Tauffer Gábor dr. Temesváry László Terbócz Imre Toperczer Ákosné Tóth Gábor Ugrón Gábor dr. Usetty Béla dr. Vály (Snassel) Ferenc dr. Vályi Lajos dr. Viczián István dr. Vitéz Aladár Vörösváry Miklós dr. Wellisch Andor Wenczel Árpád dr. Windisch Ödön dr. Wittenberg István Zsitvay Tibor dr. !50. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a rendes közgyűlést délután 5 órakor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen üdvözli. !51. Elnök javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Gál Jenő, Gazdy Jenő, Pakányi Ferenc és Pásztor Imre bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !52. Elnök bejelenti, hogy távolmaradásukat kimentették gróf Apponyi György, Dorner Gyula, Pfeifer Ignác bizottsági tagok, dr. Bódy László alpolgármesterré megválasztott tanácsnok, dr. Feigler Károly tiszti főügyész, vitéz dr. Kiss Lajos tűzoltófőparancsnok és dr. Veres Imre számszéki igazgató. !53. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a következő kegyeletes szavakat intézi a közgyűléshez : »Mélyen tisztelt Közgyűlés! Még most is fülünkbe zsong a világ katedrálisainak fenségesen komor, szú'nni nem akaró harangzúgása, mely Szent Péter apostol kései utódját, a béke nagy fejedelmét kísérte utolsó útjára. Még ma is gyászlobogókat lenget a nyugtalan hideg szél és Budapest székesfőváros ájtatos közönsége imáiba zárva mély áhítattal és hűséggel emlékezik a nagy uralkodóra, aki isteni rendeltetéssel megállapított magasztos feladatkörét szent elhivatottsággal töltötte be. Krisztus békéje, Krisztus országában! Ez volt a jelszava a legnagyobb pápák egyikének, Ratti Achillesnek, akit XI. Pius néven iktattak Krisztus király földi helytartójának apostoli székébe. Az emberi gyűlölettel izzó, az érthetetlenségekben tobzódó, gyarló földi szenvedélyektől túlfűtött világnak 17 esztendős áldásos uralkodása minden percében ércbe kívánkozóan hirdette és magyarázta a Főpásztor Krisztus király ama örökértékű tanítását, hogy a mulandó földi tulajdont a legkülönbözőbb szociális kötelességek terhelik, s a szociális igazság legmesszebbmenő teljesítése Istentől rendelt emberi kötelesség. Krisztus anyaszentegyházának örök szelleméből sarjadtak és a pozitív kereszténység gránitszilárd talapzatáról világítottak az egész emberiségre a Quadragesimo Anno fenséges gondolatai, melyek a dolgozó ember életcéljának körülírásával, az emberi munka tökéletes megszervezésével, a tőke és a munka viszonyának kiegyenlítő rendezésével nemcsak a katolikus egyház, de az egész emberi társadalom elmúlhatatlan értékű kincsei lettek. A világháborúban elfáradt XX. század béketörekvéseit újból nyugtalanító eszmék zűrzavarából valóságos oázisként emelkednek ki ezek a megértő, ellentmondást nem tűrő tömör kifejezések, s e magasan szárnyaló örökértékű gondolatokkal együtt szemünk láttára emelkedett mind magasabbra XI. Pius pápa fenkölt egyénisége is, akinek uralkodói nagyságát a történelem lesz hivatva lemérni. Bámulatra méltó erényei közül kölönösképen kivált az a nagyszerű képessége, amely munkatársainak kijelölésénél jelentkezett. Minden egyes feladat elvégzésére mindenkor a legrátermettebb, a legtehetségesebb férfiakat tudta kiválasztani, s ezzel az isteni