Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1939

9. 1939. szeptember 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 435 - 436 - 437 - 438 - 439

332 1939. szeptember 27-iki közgyűlés. 434—439. szám. Payr Hugó Pásztor Imre Petrovácz Gyula Petzrik Jenő dr. Peyer Károly Pfeifer Ignác Pollatschek Elemér dr. Pollákné Stern Szerén Raffay Sándor dr. Reisz Mór Révész Mihály dr. Ripka Ferenc dr. Sárkány Ferenc törvényhatósági bizottsági tagok. Schoditsch Lajos vitéz Somogyi Béla dr. Steinherz Simon Szabó Géza dr. Szabó József Szakasits Antal Szakái Antal dr. Szántay István Szentesi József Szentjóby-Staub Elemér Szepessy Albert Szőke Gyula dr. Tauffer Gábor dr. Temesváry László Terbócz Imre Tóth Gábor Ugrón Gábor dr. Vály Ferenc dr. Vályi Lajos dr. Viczián István dr. Vitéz Aladár Vörösváry Miklós dr. Wellisch Andor Wenczel Árpád dr. Windisch Ödön dr. Wittenberg István !434. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a rendes közgyűlést délután 5 óra 5 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen üdvözli. !435. Elnök javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére Bechtler Péter, dr. Csepregi Horváth János, dr. Kabakovits József és Szentjóby-Staub Elemér bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !436. Elnök bejelenti, hogy távolmaradásukat kimentették dr. Dési Géza, Diószeghy János, Körmendy Elemér, dr. Petracsek Lajos, Struczky Sándor és Toperczer Ákosné bizottsági tagok, továbbá dr. Illefalvy I. Lajos székesfővárosi statisztikai hivatali igazgató. !437. Elnök felkéri a szavazatszedő küldöttség elnökét, hogy a közgyűlési meghívón I. szám alatt részletezett titkos szavazási eljárást most megkezdeni, azt egy óra múlva berekeszteni és az eredményről a közgyűlésnek jelentést tenni szíveskedjék. !438. Elnök bejelenti, hogy a VII/A adókerületi adófelszólarnlási bizottságban megüresedett rendes tagsági hely betöltésére vonatkozó titkos szavazási eljárást a mai ülés napirendjéről leveszi. !439. Elnök a következő szavakat intézi a közgyűléshez: »Tisztelt Közgyűlés! A sorstragédiákban bővelkedő időknek immáron második felvonásához érkeztünk el. Immár másodízben kell rövidre szabott földi életünk színpadán egyértelműen megállapítanunk, hogy a művelt népek lelkivilágában ismét úrrá lett a megnemértés luciferi szelleme, mely sok helyt újból rombadöntheti az évezredes emberi kultúrát, a boldogabb, nyugodtabb korszak felfelé ívelő reménységeit. Döbbenetes érzéssel, de józan önmegtartóztatással és keleti nyugalommal vesszük körül a küzdőfelek makacsul ádáz, felelősségteljes viaskodását, melynek idegeket pusztító borzalmai újból visszavetik a művelt emberiséget a legbarbárabb korok legkegyetlenebb eszmevilágába, pedig mindez az érdekeltek kölcsönös megértésével megnyugtató módon még az utolsó pillanatban is elkerülhető lett volna. Az a féktelen gyűlölet, mely a békés életre teremtett és arra törekvő nemzeteket a megsemmisülés örvényébe sodorja, ahelyett hogy tűnnék, imhol úgyszólván saját szemünk láttára hatalmasodik el, hogy sötétebbé váljék még körülöttünk is a látóhatár. Hálát kell azonban minekünk adnunk azért, hogy a lángok tengerében a Mindenható a nyugalom szigetének jelölte ki Budapest székesfővárost, a vele együttérző és a világvihart felváltó szivárványra áhítozó csonkaországot, melyet az örök igazságban vetett törhetetlen hit kovácsol nemzeti egységbe és árkol bevehetetlenné. A hit áttörhetetlen védősáncai között végzett mindennapi munkánk, mely nemzeti érzésünket acélozza meg, változatlan komolysággal folyik ma is tovább, s ennek a milliós városnak mozgalmas és színes élete nemcsak nemzetünknek, de a világ népeinek is a nyugodt lelkiismeret tisztaságáról és a józan magatartás példaadó szilárdságáról nyújt tanúbizonyságot.