Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938
9. 1938. november 16. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 487
560 1938. november 16.-iki díszk özgyűlés. 4 86—487. s zám. hatjuk meg, hogy Árpád fejedelemtől öröklött legszentebb érzésünket, és még Etel-közből idehozott legdrágább kincsünket, a szabadságszeretetet, hiába akarták elrabolni tőlünk Muhipusztáról a tatár hordák és hiába vetette gúzsba legmagasztosabb érzésünket a török hódoltság. De még a 160 éves szörnyű vérveszteség nyomában elernyedt későbbi korban sem ülhetett felettünk halotti tort a labanc zsarnokság, a függetlenségre éhes osztrák császári hatalom. Mert minden kísérlet megtorpant a nemzet szívós akaraterején, őseinktől örökölt, bámulatot keltő ellenállásán és ama történelmi tanulságon, amely a szuronyok erdejére alapított tartós kényszeruralmat nem ismer. Legyen tehát ez a mai nap a magyar szabadság után, húsz év óta tantalusi, olthatatlan szomjúsággal szomjúhozó véreinké és a legnemesebb magyar erényekről minden nemzedéknek példát szolgáltató vezéreiké. Nem volna azonban teljes ez a mi örömünnepünk, ha nem figyelnénk fel arra is, hogy a felvidéki területek felszabadításának zárónapja, talán a sors különös szeszélyétől a mi nagy szerepre hivatott, de talán még a nálunk is többet szenvedett testvérnemzetünk feltámadásának, húszéves évfordulójával esik össze. Küldjük el tehát a mi örömünnepünkről legmelegebb testvéri üdvözletünket, a szabadságra époly sokáig epedve törekedő és megannyi viszontagságos emberöltőn át keserves rabságban sínylődő lengyel testvéreinknek, (Lelkes éljenzés.) az ő nagynevű hős vezéreiknek, akiknek viszont a felszabadított Lengyelország köszöni november ll.-ét. Végül pedig, hogy mindennél többre tudjuk méltányolni a felszabadulás mai ünnepélyes történelmi jelentőségét, állítsuk szembe egy pillanatra a szentistváni politikát, a hazugságok barrikádjaira épített felvidéki rémuralommal. A szentistváni türelmi politikát, — mely 900 év alatt nádfedelű kunyhókba és aranycirádás palotákban a különböző ajkú testvérek közé mindenüvé csak szeretetet, megértést és megelégedést varázsolt — a wilsoni elvek megcsúfolásából született uralom széthulló országával, ahol a »népszabadság-fája« embervértől piros virágokat hajtott. Majd csak ezután, egyesek, egész családok, falvak és városok lakosainak szenvedéseiből és tragikus sorsából fogjuk mozaikszerűen összeállítani mennyi acélos lelkierőre, mennyi magabízásra, mennyi elszántságra, mily sok tizenharompróbás ősi erényre volt szükség, hogy a most letűnt félemberöltő alatt minden fajtipró kísérlet, minden magyart irtó törekvés megtört mégis felvidéki véreink dacos és bátor ellenállásán és vezéreiknek példátadó kemény és konok magatartásán. Erőt merítve szenvedő testvéreink eme nagyszerű erényeiből és hivatott vezéreik hazafias bátorságából, bízzuk tehát továbbra is törhetetlenül, az etnikai elvek réstörése után, nemsokára szintén megmozduló történelmi és gazdasági erők örök igazságának teljes diadalában. Ezekkel a gondolatokkal eltelve nyitom meg ünnepi díszülésünket és átadom a szót a polgármester úrnak.« !487. Szendy Károly polgármester a következő ünnepi beszédet mondja: »Húszévi szenvedés és megpróbáltatás után a magyarlakta Felvidék visszatért az ezeréves magyar haza közösségébe. A magyar elesettség szomorú napjaiban az égre vetettük tekintetünket, hitet és reménységet kértünk, most az öröm ujjongó szavával adunk hálát a Gondviselésnek, hogy a megfeszített, megkínzott magyar igazságnak is megadta a feltámadás erejét és dicsőséget. A magyar igazság feltámadt és most zengjük a feltámadás felett érzett mélységes örömünknek és hálánknak a himnuszát a Gondviselés felé. A magyar élet ezzel új korszak elé indul. Ezt bizonyítja a háromszínű zászló, a trikolór, amely ott leng a komáromi Szent András-templom és a kassai dóm ősi tornyain. De ezt bizonyítja a csonka hazában kilencmillió magyarnak, a visszatért területen pedig egymillió magyarnak reménykedő, örömtől repeső szíve. Nemzeti imádságunk, a Himnusz zengi a magyar szív legmélyéből : »Balsors, akit régen tép, Hozz reá víg esztendőt.« Most a magyarok Istene elhozta nekünk ezt a víg esztendőt. Szent István jubileumi évében megértük ezt a történelmi nagyszerű fordulatot, amely Szent István ősi országát, koronájának régi fényét ígéri ismét minden magyarnak. Tisztelt Közgyűlés! Néhány hónapja csak, hogy az államalkotó szent király emlékét ünnepeltük ebben a teremben, most pedig az akkor felgyúló hit boldog megvalósulásának ünnepét üljük. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága e történelmi időben hálájának és lelkesedésének ad kifejezést a mai díszközgyűléssel és nemzeti hitvallást akar tenni ezzel az egész ország előtt.
