Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

6. 1938. június 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 295 - 296

1938. június 22-iki közgyűlés. 296. szám. 399 (2) Az (1) bekezdésben megjelölt kérelem esetén a megváltási összeget az utoljára tényleg élvezett özvegyi járadék és az utoljára tényleg élvezett lakáspénz évi együttes összegének a kétszeresében kell megállapítani. (3) A járadékmegváltás megállapításánál figyelemmel kell lenni a 12. §. (6) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is. (4) Ha az újból férjhezment özvegy járadékát nem váltotta meg és újból özvegységre jutott, vagy ha házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, illetve érvénytelennek nyilvánította, a járadékot, ha annak élvezetére a megkívánt feltételek még megvannak, az elhalálozásnak, illetve az ítélet jogerőre emelkedésének a napját követő hó első napjával kezdődően ismét folyósítani kell. (5) Az özvegy, akinek nevelési járadék élvezetében álló, vagy a 29. §-ban megszabott korhatárt még el nem ért gyermeke van, a jelen szakasz alapján kért megváltás esetében is köteles az illetékes gyámhatóságnak a megváltáshoz való hozzájárulását igazolni. (6) Ha az özvegy, akinek a járadékra e szabályzat szerint megállapítható jogosultsága fenntartatott, az újabb házasságkötése alapján is igényt szerzett e szabályzat hatálya alá tartozó intézménytől, vagy a székesfőváros törvényhatóságának hatóságától, hivatalától, intézetétől, intézményétől — kivéve a kereskedelmi társaságoktól — más jogszabály alapján özvegyi járadékra, újabb özvegysége esetén csak az egyik, még pedig a magasabb összegű járadékra jogosult. C) Temetési segély. 40. §. A temetési segélyre való jogosultság és a temetési segély mértéke. (1) Az ezen szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazott és nyugdíjas férj, elhalálozásakor az özvegy, vagy ha özvegy nincs, a 29. §-ban megszabott életkort még el nem ért árva, ha pedig sem özvegy, sem árva nincs, illetve, ha ezek a temetésről nem gondoskodtak, az, aki a temetési költségeket viseli, temetési segélyre jogosult. (2) Az elvált feleség temetési segélyre csak abban az esetben jogosult, ha a temetési költségeket ő viselte. (3) A tényleges szolgálatban álló vagy nyugdíjas nőalkalmazott halálakor a férj, — vagy ha ez nem él — a 29. §-ban megszabott életkort még el nem ért árva jogosult a temetési költségekre. Ha a nőalkalmazottnak férje, illetve árvája nincs, vagy ha van is, a temetés költségeit nem ők viselik, a temetési segélyre annak van joga, aki a temetési költségeket viselte. (4) A temetési segélyt az özvegy és árva akkor sem köteles visszatéríteni, ha részükre ellátást nem állapítanak meg. (5) A temetési segélyt, abban az esetben, ha a temetésről az özvegy (férj), illetve az árva gondoskodott, a tényleges szolgálatban meghalt alkalmazott özvegye (férje) és árvája részére az alkalmazott legutoljára élvezett fizetésének és nyugdíjba beszámítható személyi pótlékának a nyugdíjas alkalmazott özvegye (férje), illetve árvája részére nyugdíjának egy havi összegében kell megállapítani. Más esetekben a temetési segélyt — ennek az összegnek a keretében, — csak a tényleg felmerült temetési költségek erejéig lehet kifizetni. (6) Nem lehet temetési segélyt kifizetni, ha az alkalmazott (nyugdíjas) eltemetéséről a székesfőváros törvényhatóságának a hatósága, hivatala, intézete, intézménye — kivéve a kereskedelmi társaságokat — saját költségén gondoskodott. 41. §. A temetési segély folyósítása. (1) A temetési segélyt a 40. §. szerint igényjogosult özvegynek (férjnek), vagy — a 33. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a figyelembevételével — az igényjogosult árvának, illetve annak kell kifizetni, aki a temetési költségeket viselte.