Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

6. 1938. június 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 295 - 296

390 1938. június 22-iki közgyűlés. 296. szám. (4) A férj öngyilkossága az özvegyi járadékra való jogosultságot nem érinti. (5) A férj a tényleges szolgálatban, vagy nyugdíjas állapotban elhalt felesége után — a temetési segélyt kivéve — ellátásban nem részesülhet. (6) Nyugdíjas állapotban elhaltnak kell tekinteni az özvegy (elvált feleség) ellátása szempontjából azt is, akinek a nyugdíját a 17. §. (1) bekezdésének b), c), e

)> S)> U> í) és l) pontjaiban foglalt rendelkezések alapján időlegesen beszüntették. (7) Az eltűnt nyugdíjas feleségének (elvált feleségének) az ideiglenes ellátására (53. §.) való jogosultságát illetően is az ezen §-ban megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni. (8) Az özvegyet (elvált feleségét) megillető rendszeres és átmeneti ellátások mértékének a megállapításánál el kell tekinteni attól, hogy az alkalmazott ellen az elhalálozás időpontjában szolgálati vétség miatt eljárás van folyamatban s ez okból fizetését visszatartják. 19. §. Az özvegy (elvált feleség) ellátási jogosultságát kizáró okok. (1) A 4. §-ban felsorolt eseteken, továbbá a 17. §-ban említett azokon az eseteken kívül, amelyekben a nyugdíjat végleg be kell szüntetni, ellátásra nem jogosult az az özvegy (elvált feleség), a) aki nem magyar állampolgár, b) akit a bíróság jogerősen hivatalvesztésre ítélt, c) a végkielégített volt alkalmazottnak az özvegye, még akkor sem, ha a férj beszámítható szolgálati ideje az öt évet meghaladta, d) a nőalkalmazott özvegyen maradt férje. 20. §. Az özvegyi (elvált jeleséget megillető) járadék mértéke. (1) Az özvegyi járadékot a beszámítható fizetés és nyugdíjba beszámítható személyi pótlék 50%-ában kell megállapítani. Ha azonban a férj nyugdíjas állapotban halt meg és nyugdíját a beszámítható javadalmazás 50%-ánál kisebb %-kal állapították meg, az özvegyi járadékot is ugyanazzal a kisebb %-kal kell megállapítani. A 14. §. (3) bekezdésében megállapított korlátozást ebből a szempontból nem lehet figyelembe venni. (2) Az özvegy, aki olyan alkalmazotthoz ment feleségül, akinek korábbi házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a teljes összegű járadékra csak abban az esetben tarthat igényt, ha férjének előző házastársa részére a 18. §. (2) bekezdésének c) pontja alapján özvegyi járadékot nem állapítottak meg, illetve ha az előző házastárs részére ezen az alapon folyósított járadékot bármely okból beszüntették. (3) Ha a férj a jogosult özvegyen kívül egy vagy több jogosult elvált feleséget is hátrahagyott, az özvegyi járadék összegének 60%-a az özvegyet, 40%-a pedig az elvált feleséget illeti meg. (4) Ha a férj halálakor özvegy nem, de egy vagy több elvált feleség maradt, ezt, illetve ezeket az özvegyi járadék címén megállapítható összegnek együttesen 50%-a illeti meg. (5) Ha a férj után több elvált feleség maradt, közöttük a (3) bekezdésben említett 40%-ot, illetve a (4) bekezdésben említett 50%-ot egyenlően kell felosztani. (6) Az elvált feleséget megillető ellátás összegét nem lehet megváltoztatni azon az alapon, hogy a férj nagyobb vagy kisebb összegű tartásdíj fizetésére volt kötelezve. (7) Az özvegy (elvált feleség), aki az őt férje után ezen szabályzat szerint megillető ellátáson felül ezen szabályzat hatálya alá tartozó intézménytől, vagy a székesfőváros törvényhatóságának hatóságától, hivatalától, intézetétől, intézményétől — kivéve a kereskedelmi társaságoktól — a saját tényleges szolgálata után fizetést élvez, alkalmazásának tartama alatt az őt megillető özvegyi járadéknak csak 50%-át kaphatja még abban az esetben is, ha alkalmaztatása ellátási igénnyel nincs összekötve. (8) Az az özvegy (elvált feleség), aki az ezen szabályzat szerint őt férje után megillető járadékon felül ezen szabályzat hatálya alá tartozó intézménytől vagy a