Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

6. 1938. június 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 237 - 238 - 239 - 240 - 241

308 1938. június 22-iki közgyűlés. 237—241. szám. Párkány Frigyes dr. Pásztor Imre vitéz Pesthy Müller József Leó Petracsek Lajos dr. Petzrik Jenő dr. Pfeifer Ignác Pollákné Stern Szerén Raffay Sándor dr. Rassay Károly dr. Reisz Mór Révész Mihály dr. Ripka Ferenc dr. Sárkány Ferenc törvényhatósági bizottsági tagok. Schoditsch Lajos Steinherz Simon Struczky Sándor Szabó József Szakái Antal dr. Szántay István Szegő Béla Szentesi József Szentjóby-Staub Elemér Szepessy Albert Szőke Gyula dr. Tauffer Gábor dr. Terbócz Imre Toperczer Ákosné Tóth Gábor Ugrón Gábor dr. Usetty Béla dr. Vas Imre Vály (Snassel) Ferenc dr. Vályi Lajos dr. Veress Gábor dr. Vitéz Aladár Vörösváry Miklós dr. Wellisch Andor Wenczel Árpád dr. Windisch Ödön dr.. Zsitvay Tibor dr. !237. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a rendes közgyűlést délután 5 óra 6 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen köszönti. !238. Elnök javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére Baján Ferenc dr., Bessenyey Zénó dr., Büchler József és Magyar Miklós bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !239. Elnök bejelenti, hogy Peyer Károly bizottsági tag külföldön való tartózkodás miatt június hó elejétől számított hat heti időtartamra, Sümegi Vilmos bizottsági tag pedig egészségi állapotára való tekintettel szeptember hó végéig szabadságot kérnek a közgyűléstől. A közgyűlés a kért szabadságokat engedélyezi. !240. Elnök bejelenti, hogy távolmaradásukat kimentették: gróf Apponyi György, Csilléry András dr., Dési Géza dr., Halász Alfréd, Hedry Aladár dr., Miliők Sándor, Müller Antal és Petrovácz Gyula bizottsági tagok, valamint Horony-Pálfi Aurél dr. tanácsnok és Csilléry Béla dr. pénzügyigazgató. !241. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a következő ünnepi beszédet intézi a közgyűléshez (melyet a közgyűlés tagjai állva hallgatnak végig) : »Igen tisztelt Közgyűlés! Hetven esztendővel ezelőtt, mely idő múlásból a sok vérrel áztatott legutolsó negyedszázad vált különösképen minden korokra emlékezetessé, Szent Iván havának 18. napján új levelet hajtott az akácvirágos kunsági tájon a címerpajzsában páncélos kézben buzakalászt tartó Horthy-nemzetség ősi fája. Kettős misztikumot sugárzott akkor a magyar nemzet színezüstben tündöklő hajnalcsillaga. A végtelen szabad vizekről csak az esti mesemondás közben álmodozó délibábos rónaságnak lóra termett szülöttje kifürkészhetetlen Isteni rendelés szerint előbb a végeláthatatlan tengernek lett diadalmas hőse, hogy később a dúló fergetegek égzengésének elcsendesedése után országlója legyen a halálra csonkított ősi szülőföldnek, kormányzója és elhivatott vezére nagy fiára méltán büszke nemzetének. Ruskin véste emlékezetünkbe, hogy a valóban nagy ember nagyságának főbizonysága az ő szerénysége. Magyarország Főméltóságú Kormányzója nagyúri szerénységgel és legfelsőbb óhajával elháríthatott ugyan magától minden őt megillető fényt, pompát, ünnepeltetést, de mégsem tilthatta meg az érte rajongó magyarok hűséges szívének mindennél melegebb dobbanását. A székesfőváros polgársága őszinte és visszatetsző hizelkedéstől mentes bensőséges érzését óhajtotta Budapest székesfőváros-törvényhatósági bizottsága a megengedett legszerényebb formában kifejezésre juttatni akkor, amikor a kenderesi otthonában meghitt családi körbe elvonult államfőt az évforduló örömünnepén díszes hódoló feliratban köszöntötte. Amikor ezt a közgyűlés mélyen tisztelt tagjainak, azóta első összejövetelünk alkalmából bejelentem, felhívom dorogi Farkas Ákos tanácsnok urat, hogy a hódoló feliratot teljes szövegében felolvasni szíveskedjék.