Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1936

8.2 1936. június 26. rendkívüli folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 324

204 1936. június 26-iki rendkívüli közgyűlés. 324. szám. években csaknem kizárólag úgynevezett luxuskívitelű lakások létesültek és ezek a kisebb keretű lakosság lakásszükségletének kielégítésénél számításba nem jöhetnek. Az üresen álló egyszobás lakások egy része ugyancsak luxuskivitelű lakás (pl. garszónlakás) az üres egyszobás lakások számát ezért — kisebb keretű családokról van szó — kevesebbnek kell tekintenünk, mint a statisztika mutatja. A jelenleg érvényben lévő s a rendkívüli, ideiglenes házadómentességre vonatkozó 58.181/1935. P. M. számú rendeletnek tehát az a hatása, hogy építkezés csak a rendelet által adómentességben részesített területen észlelhető, a termelt lakások pedig luxuskivitelú'ek s bérük igen magas. Bizonyos ugyanis, hogy a vállalkozó ott fog építeni, ahol területileg az adókedvezmény megilleti és kétségtelen az is, hogy a ház- és lakástypus, valamint a lakásbér meghatározásánál döntő hatású a nyújtott adókedvezmény mrtéke.é Megállapítható tehát, hogy az építkezés mai egyoldalúsága mellett az úgynevezett luxuslakásokban előbb-utóbb feltétlenül túltermelés fog mutatkozni, ugyanakkor azonban jelentős hiány áll be a szerényebb kivitelű lakásokban. A házadómentesség kérdésénél elvben helyesnek kell elismernünk azt az álláspontot, hogy az adókedvezmények szempontjából a belterületeken való építkezés előnyben részesül, egyrészt a belső városrészek helyes kialakulása miatt, de azért is, mert az így létesülő lakások központi fekvése közlekedési költségekben lényeges megtakarítást jelent. Véleményünk szerint azonban a belterületekre adott kedvezmények az egyre súlyosodó helyzetben, éppen a terület lehatároltsága miatt nem biztosíthatják az építkezésnek azt a tempóját, amely gazdasági és szociális szempontból elsőrangú érdek volna, s ezért az előállott kényszerhelyzetben feltétlenül szükség van arra, hogy az adókedvezmények mértéke kiterjesztessék a székesfővárosnak közművekkel ellátott külső területeire is. A jelenlegi lakásviszonyoknak szociális szempontból való vizsgálatánál ugyanis szomorú eredményre jutunk. A főváros területén levő összes lakásoknak több, mint fele legfeljebb egyszoba-konyhás, s ezekben a lakásokban a főváros népességének ugyancsak körülbelül fele lakik. Ennek a népességnek 11-5%-a legalább ötödmagával lakik, ami azt jelenti, hogy ezekben a lakásokban már meg nem engedhető a zsúfoltság és rendszerint a bérlő a lakást ágyrajárókkal is kénytelen megosztani. Ezt a helyzetet elsősorban megfelelő számú, olcsóbérű kislakás létesítése enyhítheti, mert csak az esetben lehet remény a zsúfoltság megszüntetésére, ha a tömegszállások lakóinak módja van olyan lakások bérletére, amelynek lakásbérét csekély jövedelmükből fedezni is tudják. Az építkezés csökkenését és ezzel kapcsolatban a lakásviszonyok veszélyes alakulását elsősorban a 30 éves teljes, rendkívüli házadómentességet biztosító rendelkezések hatályának megszüntetése eredményezte, a jelenleg érvényben levő rendelkezések mellett viszont kizártnak tekinthető, hogy az építkezések megfelelő mérvben és irányban történjenek. Mindezek pedig arra mutatnak, hogy a helyzet aggályos és a lakásokban, különösen pedig a kislakásokban rövidesen jelentős hiány fog mutatkozni. Ennek következtében a bérek törvényszerűen felszöknek, a lakásnyomor és hajléktalanság növekszik ; emelkedni fog a túlzsúfoltan, albérletekben és nyomortanyákon lakók és a hajléktalan családok száma és a lakásproblémák rövidesen ugyanolyan veszélyes mérvben fognak jelentkezni, mint az 1929. év előtti időkben. Nem szükséges rámutatnunk arra, hogy a lakásszükséglet kielégítetlensége a családok erkölcsi és anyagi existenciáját gyökerében támadja meg és egészségügyi szempontból is teljes romlást idézhet elő. Ez pedig, különösen a gyermekeknél és a fiatalabb generációnál, az egész társadalomra kiható, rendkívüli súlyos és utólag nem orvosolható következményekkel jár. A közhatóságoknak tehát minden lehetőt el kell követniök, hogy megfelelő preventív intézkedésekkel a lakásviszonyok terén bekövetkező katasztrofális helyzetet elhárítsák. A székesfőváros szociális lakáspolitikájától és attól a törekvéstől vezéreltetve, hogy az építkezések úgy a város egészséges fejlődése, mint a lakásigények kellő kielégítése szempontjából is megfelelően alakuljanak ki, a múlt tapasztalatait szem előtt tartva, csakis azt tekintheti célravezető megoldásnak, ha az 1929. évi XXIX. t.-c. I. §-ának hatálya visszaállíttatik és a magas kormány teljes és általános házadómentességet ad mindazon építkezésekre, amelyek a főváros közművekkel ellátott területein történnek.