Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

13.1 1935. október 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 343

1935. október 2-iki közgyűlés. 342—343. szám. 255 Ebben a hiányban azonban még nincs benne az 1933. évi 1,856.000 pengőt kitevő zárszámadási hiány, úgyhogy az 1935. évi költségvetés tuiajdonképeni hiánya kereken 5,500.000 pengőben állapítható meg. Ezekhez a hiányokhoz hozzá jön még az 1934. évi zárószámadási hiány is. Ezenkívül terheli még az 1935. évi kezelést a 21,000.000 pengős kölcsönnek 1935. évre eső kamatterhe is. Miként a költségvetést elbíráló határozattómban reá mutattam, ha ezeket a hiányokat az 1935. évi kezelés során eloszlatni és legalább az 1935. évi kezelést hiány nélkül befejezni nem lehet, a hiányok fedezéséről az 1934. évi XII. t.-c.-kel kötelezően elrendelt szanálás során kell majd gondoskodni. Elérkezett tehát az idő arra, hogy a törvény alapján elrendelt szanálás a legkomolyabban kezdetét vegye, annál is inkább, mert annak végrehajtására már csak 1 év áll rendelkezésre. Attól a meggyőződéstől áthatva, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága átérzi a főváros súlyos háztartási helyzetét, a szanálás komoly szükségét, annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a szanálás a költségvetést elbíráló rendeletemben közölt alapelvek szerint a főváros érdekeinek megfelelően mielőbb végrehajtassák és ezzel a székesfővárost érintő súlyos probléma mielőbb megoldassék. Budapest, 1935. évi július hó 8.-án. A miniszter rendeletéből: Olvashatatlan aláírás államtitkár. A székesfőváros közönségének, Budapest.« !343. A m. kir. belügyminiszter az új vásárpénztári intézmény létesítése ügyében hozott 172/1935. kgy. számú határozatra az alábbi leiratot intézte a székesfőváros közönségéhez : »M. kir. belügyminiszter. Szám: 117.878/1935—

V. Tárgy: A székesfőváros közönségének határozata az új vásárpénztári intézmény létesítése ügyében. A kiadmány alapjául szolgáló ügyszám: 172/1935. kgy. Melléklet: csomag. Törvényhatósági bizottsága az 1935. évi április hó 12.-én tartott közgyűlésében 172. kgy. sz. alatt hozott határozatával felhatalmazta a polgármestert arra, hogy a vásárpénztári intézménynek a székesfővárosi marha- és sertésvásártereken való fenntartása tárgyában a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. által erre a célra legalább 500.000 pengő alaptőkével alakítandó részvénytársasággal a határozatban foglalt szerződéstervezetnek és díjszabásnak megfelelő szerződést kössön. Egyben a polgármester előterjesztésére az újonnan alakítandó részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjaiul az 1934. évi XII. t.-c. 23. §-a alapján a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjait jelölte ki. Az idézett határozatot az elfogadó szerződéstervezettel együtt, a földművelésügyi, a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszter úr véleményének meghallgatása után hivatalból felülvizsgálván, a következőkről értesítem a székesfőváros közönségét: tekintettel arra, hogy az új vásárpénztári intézmény létesítéséhez és jövőbeni működéséhez egyfelől a székesfőváros fogyasztóközönségének, másfelől a gazdáknak, húsiparosoknak és kereskedőknek is rendkívül fontos érdekei fűződnek, a szóbanforgó intézménynek a tervezett módon való létesítését engedélyezem s ehhez képest a határozatot a szerződés-tervezetnek az alábbiak szerinti kiegészítése és módosítása mellett jóváhagyom. A szerződés-tervezetnek a vásárpénztári intézmény céljára vonatkozó 111. pontjának 3. bekezdését az alábbi szöveggel kell kiegészíteni: »g) hogy az állattenyésztőket és állathízlalókat az a) alpontban említett vásárokon forgalomba hozni kívánt állataikra nyújtandó hízlalási kölcsönökkel — a zsírtermelőket és zsírkereskedelmet pedig lombard kölcsönökkel — támogassa.« A tervezet fenti kiegészítése a kölcsönnyújtás módozatait taglaló VII. pont rendelkezéseivel való összhangot biztosítja és ezáltal elkerülhető az a látszat, mintha az új vásárpénztár csupán a vásári adminisztráció lebonyolítására szorítkoznék és megelégednék a vásár technikai lebonyolításával, valamint a különböző díjak beszedésével. Ugyanis a helyes gazdaságpolitikai követelményeknek szem előtt tartása mellett a létesítendő új vásárpénztári intézmény célja szempontjából ezek a jelenlegi szövegben kidomborított, inkább technikai feladatkörök, úgyszólván eltörpülnek a szóbanlevő intézménynek azon magasabb rendeltetésű hivatása mellett, mely szerint az említett intézmény az állattenyésztéssel, de főképen az állatértékesítéssel kapcsolatban az egész gazdasági életet támogatni és előmozdítani hivatott, a legnagyobb belső piacunkon, a budapesti élőállatvásárokon pedig az állatértékesítést — a termelői és fogyasztói érdekek összhanba hozatala mellett — irányítania kell. Ezzel kapcsolatban különösen fontos hivatása az állattenyésztés, — állatértékesítés és feldolgozás minden tényezőjének megfelelő hitelekkel való ellátása. A szerződéstervezet IV. pontja, amely a részvénytársaság által szedhető díjak tekintetében rendelkezik, általánosságban utal ugyan arra nézve, hogyha a díjszabásban foglalt