Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

13.1 1935. október 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 327 - 328 - 329 - 330

248 1935. október 2-iki közgyűlés. 327—330. szám

. !327. Elnök a közgyűlést a küldöttség megérkezéséig felfüggeszti. !328. Dr. Sipőcz Jenő főpolgármester-elnök a küldöttség megérkezésekor a közgyűlést újból megnyitja. !329. Elnök felhívására Liber Endre és dr. Lamotte Károly alpolgármesterek, dr. Csorna Kálmán árvaszéki elnök és dr. Szemethy Károly tiszti főügyész leteszik a hivatali esküt. !330. Dr. Sipőcz Jenő főpolgármester-elnök az alábbi szavakkal üdvözli a székesfőváros újból megválasztott alpolgármestereit, árvaszéki elnökét és tiszti főügyészét: »Mélyen tisztelt Közgyűlés! Igen tisztelt Alpolgármester, Árvaszéki Elnök és Tiszti Főügyész Urak! Történelmi időkben ül össze ma a törvényhatóság, hogy egyik legszebb jogát gyakorolja ; a megválasztott főtisztviselőktől az esküt kivegye és őket magas hivatalukba beiktassa. Ezek a történelmi idők minden magyar erő összefogására és egyesítésére figyelmeztetnek minden magyar embert. Ma ez a közgyűlési terem nem pompázik valami nagy díszben, mégis itt ünnep van ma: a harmóniának, az egyetértésnek az ünnepe. Egyetértés azért, mert mind a négy főtisztviselő az összes kormányzati tényezők, a Kormányzó Ür Őfőméltósága, a m. kir. kormány és a törvényhatóság egyöntetű bizalma alapján foglalják el magas széküket. De az egyetértés gondolata még másban is megnyilatkozik. Az alpolgármester urak állaása z egyetértést szinte szimbolizálja : ők a polgármester úr legközelebbi támaszai. Ők azok, akik e nagy város közigazgatásának összes szálait hivatva vannak összefogni és a polgármester úrhoz eljuttatni, viszont ugyanezeken a vezetékeken megy át a polgármester úr és az alpolgármester urak gondolata a közigazgatás minden részéhez és minden tagjához. Ha ez az egyetértés a főtisztviselők között nincs meg, akkor üresen zakatol a közigazgatás gépezete és akkor bármennyi erőt fordít is száz és száz, ezer és ezer tisztviselő és alkalmazott, abból nem sok eredmény fog jönni a főváros javára. De viszont ha az egyetértés közöttük és a főváros többi tisztviselői és alkalmazottai között megvan, ebből csak boldogság és áldás fakadhat. Nem kell bemutatnom az alpolgármester urakat, akik a főváros közigazgatásának régi, kipróbált, érdemes, kitűnő főtisztviselői. Mindegyik alpolgármester urat az jellemzi, hogy valami sajátos előszeretettel viseltetnek a közigazgatás egy-egy ügyága iránt. Liber alpolgármester úrhoz a szociális és kulturális alkotásoknak gyönyörű szép hosszú sora fűződik. Lamotte Károly alpolgármester úrhoz pedig a főváros pénzügyeinek rendbehozatala terén határozott, el nem évülhető érdemek. Meg vagyok arról győződve, hogy az alpolgármester urak úgy, mint eddig — dacára ezen külön előszeretetüknek — össze fogjak majd ezentúl is a közigazgatás minden szálát és hogy a polgármester úrnak hű támaszai lesznek az ő nagy programmja keresztülvitelében. Az árvaszéki elnök úr és a tiszti főügyész úr — bár szűkebb területen — szintén ennek a nagy egyöntetűségnek a gondolatát szolgálják. Az árvaszéki elnök úr feladata a közigazgatás mellett — szinte azt mondhatnám — bírói elemeket is tartalmaz magában, a tiszti főügyész úr pedig amellett, hogy a főváros jogügyi tanácsadója, nagy alkotmányvédő szereppel is bír, ő az önkormányzat hivatott védője és mint ilyenek rendkívül nagy jogi és közigazgatási tudással felfegyverkezve védik az alkotmányt és a fő. város érdekeit. Mind a kettő olyan férfiú, akire nyugodtan rá lehet bízni a maguk közigazgatási ágának sorsát, mind a ketten olyanok, akik nemcsak a városházán, hanem annak a falain kívül is tiszteletet szereztek nekünk. Tisztelt Közgyűlés! De én még egy nagyobb egységre gondolok, egy nagyobb egyöntetűségre, amelynek a főváros közigazgatási kara és a polgárság között kell fennállania. Nem elég a nagy közigazgatási tudás, nem elég a nagy jogi tudás, hanem a modern közigazgatásba meleg, érző szívet, igazi szociális érzést és meleg felebaráti szeretetet kell belevinni. És jaj annak a közigazgatásnak, amely nem rendelkezik szívvel, amelybe nem hatol bele a felebaráti szeretet érzése. Az ilyen közigazgatás lesüllyed, ezt bürokráciának szoktuk mondani, de az a közigazgatás, amely tele van szívvel és szociális érzéssel, az áldás a polgárságra és a közre nézve. Tisztelt Közgyűlés! Azok a férfiak, akik ma itt az esküt letették, ilyen érző lelkű és szívű férfiak. Nekik az állás nemcsak dísz, nemcsak munka, hanem szent hivatás. Mert kétféle munka van. Van a rabszolgaság munkája, a robotmunka és van a szabadság munkája, ez a szent hivatás. Csak szabad államban, csak szabad országban és csak szabad közületben terem meg a munkának ez a legnemesebb és legeszményibb felfogása.