Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

12. 1935. szeptember 25. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 311 - 312 - 313 - 314 - 315 - 316 - 317 - 318 - 319

240 1935. szeptember 25-iki rendkívüli közgyűlés. 319. szám. Ebben az ügyágazatban a fővárosnak egy szintén fontos feladata a csatornázás. Budapest csatornázása általában kielégítőnek és elsőrangúnak mondható. Etekintetben csak két hiány volt, illetőleg most is van : az angyalföldi csatornák hiánya és az, hogy a budai főcsatorna még mindig nem készült el. A mélyen tisztelt Közgyűlés bölcsessége ezév tavaszán előterjesztésemre a 21 millió pengős kölcsönből a közmunka költségösszeg terhére az angyalföldi csatorna megépítésére 5 és y

2 millió pengőt szavazott meg. A budai főgyűjtő csatorna a legközelebbi munkaprogrammom egyik pontja lesz. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Bár a városszabályozás ügye tulajdonképen a Közmunka Tanács kezében van, mégis javaslatokkal és a közgyűlés akaratának kifejezésével, megfelelően részt akarok ebben is venni. Igen fontos és az utakéhoz hasonló ügykörnek tekintem a közlekedést is. A közlekedés kérdése különösen azért ró nagy felelősséget a polgármesterre és az adminisztrációra, mert hiszen az egész közlekedés monopóliumszerűén a főváros kezében, illetve tulajdonában van. Egy gazdasági dekadenciában, amikor a bevételek kétségkívül csökkennek, mindenesetre nehéz egy új alapos átorganizálást végrehajtani, mert hiszen ez végeredményképen pénzkérdés és az erre vonatkozó kiadásnak megfelelő fedezetének kell lennie. Én azonban bízom a központi és a külső adminisztrációban, amelynek szakértelme bizonyára meg fogja találni azokat a módokat és utakat, hogy a mélyen tisztelt Közgyűlés segítségével, ezt a kérdést is megnyugtatóan el fogjuk intézni. Ipari téren változatlanul az a felfogásom, hogy minden közületnek a legerősebb támaszai azok az önálló kisegzisztenciák, akik végeredményben senkitől sem függenek. Merem állítani, hogy a főváros és annak vezetősége soha sem használt pusztán csak üres frázisokat a kisiparosság kérdésével kapcsolatban és a kisiparosok támogatását illetően. A legreálisabb támogatásnak a Kisipari Hitelintézet alaptőkéjének felemelését tartom, .ennek következményeképen rövidesen annak jelentős összeggel való felemelését fogom javasolni. A főváros pénzügyeit azok nagy fontossága miatt talán már előbb kellett volna szóbahoznom. Hogy a közület pénzügyei rendben vannak-e, annak egyik kétségtelen ismérve a költségvetés egyensúlya. Igen nagy fontosságúnak tartom ezt, de végeredményben az egyensúly nem cél, csak eszköz. Igaz, hogyha az ember helyesen és jól akar célhoz jutni, akkor jól használható eszközöket kell igénybevennie. Tehát erre a szempontra is ügyelni kell. A mai nehéz időkben egy közületnek sem lehet csak a bevételekre számítani akkor, amikor a gazdasági élet elindításáról van szó. Helyesnek és szükségesnek tartom ilyenkor, hogy az a közület, amely ebben a helyzetben van, gazdaságos befektetésekre óvatosan kölcsönöket vegyen igénybe, mert nagyobb befektetések szerintem, csak kölcsönökből fedezhetők és hajthatók végre. Kísérletezésre pénz nincsen. A közoktatásügyre fordított kiadásokat a Ieghasznosabbnak tartom. A közoktatásügy intézői formálják a magyar jövendőt. Az ifjúság lelki felkészültségétől, tudásától és tanultságától függ a jövő, az annak biztos záloga. A közélelmezésre térek át. Ez szintén — különösen a jelen aszályos esztendőben — igen nehéz téma. Ha tudniillik, a törvényhatóság reprezentánsai túl nagy erővel, vagy erőszakkal és nem a szükséges óvatos kézzel és szakértelemmel lépnek közbe, akkor a túlságos beavatkozás hirtelen drágulást idézhet elő, vagy pedig egy erőszakos beavatkozás átmeneti olcsóbbodás után fokozott drágulást fog maga után vonni. Méltóztassanak tehát megnyugodva lenni, hogy a szükséges intézkedéseket megtettem és meg is fogom tenni, azonban óvatos és hozzáértő kézzel. Egy polgármesternek a legnehezebb reszortja, a legnagyobb gondja és talán a legszükségesebb intézkedései közé tartoznak a szegényügy és a szociálpolitika. Vallom azt, hogy minden dolgozni akaró embernek joga van a munkára, joga van a fedélre és joga van emberi megélhetésre. Ha a szomorú és nehéz gazdasági körülmények ezt nem teszik lehetővé, akkor viszont kötelessége a polgármesternek azokról más módon gondoskodni. Ügy érzem, hogy minden nyomorgó szegény emberért én vagyok felelős ! Ez a tudat vezetett engem akkor, amikor még május havában előterjesztést tettem a tisztelt közgyűlésnek 700 új szegényházi és 700 új menhelyi férőhely létesítésére. Tudom, vigyázni kell, hogy ezek az intézkedések esetleg dologtalanságra ne vezessenek. Azonban azokat az intézkedéseket, amelyek azt célozzák, hogy minden ember fedél alá kerüljön és meleg ételt kaphasson, a polgármesternek minden körülmények között meg kell tennie.