Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1933

9.7 1933. október 26. rendkivüli folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 309 - 310

1933. október 26-iki rendkívüli közgyűlés. 309—3

10. szám. 249 !309. Dr. Fischer Ödön bizottsági tag az alábbi interpellációt terjeszti a polgármester elé : Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy Kállay Miklós földművelésügyi miniszter úr 1933. évi szeptember hó 13.-án, mikor a tűzifamonopólium ügyében egy küldöttség járt nála, melyet vitéz Borbély-Maczky Emil borsodmegyei főispán vezetett és amelyben az ország hét kereskedelmi és iparkamarájának képviselői, a kereskedelem és erdőbirtokosok reprezentánsai vettek részt, a küldöttség vezérszónokának arra a kijelentésére, hogy Budapest székesfőváros közönsége a kormányhoz intézett felterjesztésében is tiltakozott a tűzifamonopólium megalkotása és az ezzel járó tűzifadrágítás ellen, niely sérti a fogyasztók érdekét, — a miniszter úr azt vágta közbe, hogy: íNem érdekelnek a törvényhatóságok rotyogásai.« >'Nem ismerek fogyasztói érdekeket, hanem kizárólag termelői érdekeket.« Miután a miniszter úrnak ez a két kijelentése súlyosan sérti Budapest székesfőváros egész közönségét és annak törvényes képviseletét, mely törvényes alapon jogával él és kötelességét teljesíti akkor is, ha országos kérdésekben él a kritika eszközével: kérdem a polgármester urat, mint az önkormányzat első tisztviselőjét: hajlandó-e a földművelésügyi miniszter úr e sértő kijelentéseit a törvényhatóság nevében és képviseletében erélyesen visszautasítani. Az interpellációra a polgármester nevében Liber Endre alpolgármester válaszol. A választ a közgyűlés tudomásul veszi. !310. Perley Lajos bizottsági tag az alábbi interpellációt intézi a polgármesterhez : Az egész gazdasági életet megbénító munkanélküliség terjedésével szemben úgy a kormány, mint a főváros vezetősége tehetetlenül áll. Az elviselhetetlen nélkülözések között nyomorgó munkanélküliek foglalkoztatására nincs pénz. Az ínségmunkák is hitelezési alapon volt kénytelen a székesfőváros vezetősége kiadni, mert a munkanélküliek szenvedését meg nem értő bankok erre a célra sem voltak hajlandók a fővárosnak néhány milliót kölcsönözni. A munkanélküliek egy részének sürgős munkához juttatása céljából egyik interpellációmra a polgármester úr elrendelte ugyan a kötelező tatarozást, a rendelet komoly végrehajtását azonban immár egy év óta húzzák-hlasztják. A munkáért általam a városházára vezetett munkanélküli monstreküldöttségek, panaszaik meghallgatása, sérelmeiknek orvoslása, kenyerük biztosítása helyett rendőrségi készültséggel találták magukat szemben. A munkanélküliség enyhítése érdekében előterjesztett interpellációmat és indítványaim. így a munkaidő csökkentésére vonatkozó javaslatom is süket fülekre találtak. Már az élet legelesettebbjei téli támogatására sincs kielégítő fedezet. A gazdasági világválság a bizonyítéka annak, hogy a kapitalista társadalmi rend beteg, azt többé-kevésbé mindenütt orvosolják ; a magyar nép helyzete azonban tovább már elviselhetetlen. A dolgozókat könyörtelenül kiszipolyozó, a munkanélkülieket öngyilkosságba zavaró kartellvezérek és mamutjövedelmű hatalmasok diktatúrájának gátat vetni nem bírnak. Ügy a szellemi, mint a fizikai munkás

; az iparos, a kereskedő, a diplomás, a tisztviselő, az alkalmazott, a gazda, a nyugdíjas, az egész magyar nép küzd és pusztul; a polgárok adófizető képessége rohamosan csökken ; és mindez azért van, mert a nagyvagyonok, a nagytőke tulajdonosai nem hajlandók a termelő munka megindításához szükséges anyagiakat rendelkezésre bocsájtani. Ugyanakkor, amikor sokan gondtalanul dúskálnak az élet gyönyöreiben, a világháború hősi halottjainak hátramaradottjai, rokkantjai nyomorognak. A volt frontkatonákat pedig — a kötelező erkölcsi megbecsülés, a vitézségi érempótdíjaik fizetése, a munkához segítés helyett — szervezkedési szabadságuk elfojtásával, zászlószentelés! ünnepélyekkel és parádés felvonulásokkal igyekeznek elkábítani. Még a világháborúban vagyonukat felajánlott károsultak kártalanítására sincs pénz. Az egész világon példátlanul álló mostoha elbánással tönkreteszik a hősi múltjára büszke magyar katona harci készségét és polgárainak anyagi áldozatkészségét. Pedig Magyarország magától nem fog feltámadni soha. Megszállott területeink magyar ifjúsága már magyarul sem ért. Az ország nyomorbadöntőinek felelniök és bűnhődniök kell! Az elalélt magyar nép nem lehet tovább prédája politikai és kartellcézároknak. A munkanélküliség megszüntetése, a dolgozók megélhetése, az erkölcsi rend megteremtése és Magyarország feltámadása érdekében a székesfőváros polgársága és az egész magyar nép azonnali radikális tetteket vár: »Az egész országra kiható, az összes munkanélkülieknek munkát biztosító és így a dolgozók életszínvonalát is emelő termelőmunka azonnali megindításához szükséges tőke, a nagy vagyonok megfelelő egyszeri megadóztatásával teremtendő elő. E vagyonrészekből egy alap.: az Országos Termelőalap létesítendő. Az Országos Termelőalap vagyonállaga csorbíttatlan épségének megőrzésével, biztos