Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1931

1.2 1931. január 22. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 15

40 1931. január 22-iki közgyű

lés. 14—15. szám. Az elnök a szavazás ezen eredményéhez képest — minthogy a jelöltek valamennyien elnyerték a törvényben előírt általános szótöbbséget — Raffay Sándor dr.-t, Usetty Béla dr.-t, Pompéry Elemért Botzenhardt János dr.-t, Toperczer Ákosnét, Kállay Tamást, Glücksthal Samu dr.-t, Bozóky Ádám dr.-t és Lázár Ferenc dr.-t, Petzrik Jenő dr.-t a székesfővárosi törvényhatósági bizottság törvényesen megválasztott örökös tagjainak jelenti ki. Erről a közgyűlés a polgármester, az igazolóválasztmányt, a polgármesteri I. ügyosztályt és a megválasztottakat jegyzőkönyvi kivonaton értesíti. !15. Az elnök ezután így folytatja : T. Alakuló Közgyűlés! Az érdekképviseleti és örökös tagok megválasztásával a törvényhatósági bizottság teljesen kiegészült és így én a közgyűlést törvényesen megalakultnak jelentem ki. De mielőtt elhagynám az elnöki széket, néhány percre igénybe fogom még venni szíves türelmüket. Ez az új közgyűlés hat évtizedes fejlődés eredményeiből alakult ki. Három kis vidéki város egyesített élete számára készült az 1872: XXXVI. t.-c. Budapest közéletének első fázisaiban csupán egyéni közkedveltség alapján küldték be ide a választók a törvényhatósági bizottság tagjait, akik aztán nagyrészt egyéni elhatározásaik alapján döntöttek a napirendre tűzött ügyekben. De hat évtized fejlődése Magyarország fővárosából világvárost teremtett, mely számunkra nemzeti és európai .vonatkozásokban megbecsülhetetlen hatalommá erősödött. Ez a fejlődés vezető szempontokat, rendszereket és programokat termelt ki, melyek köré az érdek és a lelkesedés csoportokat gyűjtött. Csak primitív szervezetekben nincsen megosztódás, a fejlődés mindig tagozódást hoz létre. A székesfőváros közéletének ez az átalakukása mindig érezhetőbben hatott a polgárság képviseletére és a pártpolitikai programok elvi harcai mellett a kulturális és gazdasági érdekcsoportok hatóereje is megkívánta a maga elhelyezkedését. Az így kifejlődött valóság mögött elmaradt rendszer újjáteremtesét csak 1893-ban kísérelték meg először a XXXIII. törvénycikkel. Ez azonban csak a kerületi igazgatást szabályozta. A törvényhatósági bizottság pedig tagjainak nagy számánál és az országos politikai kérdések állandó előtérbe hozatalánál fogva nem tudott kellő időt és figyelmet fordítani a székesfőváros szükségleteire. A tanács működése pedig az ügyek szaporodásával mindig nehézkesebb lett. Most az 1930: XVIII. t.-c. adott a fejlődésnek megfelelő keretet. A politikai küzdelmek hevében természetes, hogy vádak hangzottak el az új törvény ellen és különösen azt kifogásolták, hogy megfosztotta jogaitól a közgyűlést. Pedig csak abból a régi, primitív állapotból szabadította ki, amikor egy kezdetleges közélet és egy kis város ügyeit mind el lehetett ilyen nagyszámú testület tanácskozásain is intézni. Amíg fennállott, ezt a régi törvényt állandóan kifogásolták/és mégis ennek keretei között fejlődött világvárossá Budapest. Nem zárta el a lehetőségét a gazdasági, politikai és kulturális emelkedésnek. Mert a közéletben a törvény csak keret, amit a közélet embereinek a maguk lelkületével kell kitölteni. Ha a mostani törvénynek is akadnak fogyatékosságai, ezeket át fogja hidalni az a lelkület, mely Budapestet naggyá tette és a jövőben is emelni fogja. Ezt az új közgyűlést a pártpolitikai programok alapján választották és Budapest életének állandó tényezőiből alakult képviseletek egységeiből. Minden várospolitikai törekvésnek és sokszor országos ügyeknek is nyilt fóruma, ahol a városi programok és törekvések felett Budapest közvéleménye mondhat ítéletet. Budapest közönsége a remények valóra váltását várja ettől a testülettől: a lelkesedésnek, hozzáértésnek és bölcsességnek a munkáját. A remények építő munkáját várják a csüggedés nyomában járó bomlasztás helyett. A meggyőződések megbecsülését kívánják és nem a hiábavaló egyéni támadásokat, melyek sokszor erkölcsileg jobban megbélyegzik azt, aki támad, mint azt, akit támadni akar. Nehéz időkben vezetést várnak innen, mert annak az erkölcsi tőkének, amivel Budapest közönsége ezt a törvényhatósági bizottságot megajándékozta, fenn kell tartani a székesfőváros életműködését és fejlődését. De amikor a jövőbe nézünk, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk a múltról és a múltban azokról, akik szeretetteljes lelkesedéssel, önfeláldozással és sok eredménnyel dolgoztak itt Budapestért. Elsősorban meg kell emlékeznem a két utolsó törvényhatósági bizottságról. A főváros történetének legválságosabb idejében, a forradalmak után, a magyar élet megszaggatottságának idején vette át a kormányzást. Amikor fel volt dúlva a közigazgatás, a város gazdasága, a fővárosnak a vidékkel való természetes egysége és az egészséges nemzeti életben vitt vezető szerepe. A lefolyt tíz esztendő alatt helyreállította a rendet, konzerválta Budapest vagyonát és rendezett háztartást adott át ennek az új törvényhatósági bizottságnak. A még régebbi közgyűléseknek szemére vetik, hogy nem volt munkájuk elég előrelátó és elég nagyvonalú. Igaz, hogy sokszor nagyon óvatosak voltak, de ki láthatta előre Budapest hatalmas arányú fejlődését és ha tévedtek, ez jó szándékuk