Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

8. 1930. junius 4. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1011 - 1012 - 1013

434 1930. június 4-iki rendkívüli közgyűlés. 1013. szám. döntőek is a nemzetek életében ; igaz, hogy az anyagi tényezők belemarkolnak az egyén életébe, determinálják azt, de determinálják a nemzeteket is; igaz, hogy az anyagi erőket szem előtt kell tartani és mégis azt mondom: a világtörténelem tanúsága szerint végső győzelmet mindig az erkölcsi erők tudnak csak biztosítani. Az erkölcsi erők ellen lehet pillanatnyi eredményt felmutatni, de döntő és maradandó győzelmet nem lehet. Ez a tény az, amit észlelünk a művelt nemzetek jó belátású fiainál, komoly tudósoknál, súlyos jelentőségű politikusoknál, akik mellettünk állnak ebben a kérdésben, akik átérezték annak a jelentőségét, hogy igenis, a magyar kérdés megoldása európai jelentőségű ügy, akik hónunk alá nyúlnak, mikor roskadozunk, akik előveszik keszkenőiket és letörlik könnyeinket, amikor azok patakzanak a megpróbáltatás súlyos csapásai alatt, akik idejönnek és biztatnak bennünket, amikor már nem bírjuk elviselni sorsunk súlyát, akik vigasztalják az anyákat és reményt festenek a gyermekeknek. Ez mind azt jelenti, hogy ezek felismerték az erkölcsi erők nagy jelentőségét. Tisztelt Közgyűlés! Vannak nemzetek, amelyek fegyverben erősebbek, mint mi. Vannak nemzetek, amelyek anyagiakban hatalmasabbak, mint mi. Mi koldusszegények vagyunk, szegények és földresujtottak, de van erkölcsi igazságunk. Miénk az a kulturális tény, hogy ezer éven át itt a kultúrát szolgáltuk és ha van szociális kérdés, akkor nem nélkülözheti egy nép sem a kulturális kérdést, mert a szociális kérdést csak kultúrával lehet megoldani és olyan nemzet, amely száműzi a kultúrát, a szociális kérdést nem fogja megoldani sohasem. Mi a kultúrát szolgáljuk és mellettünk az erkölcsi igazság. Tisztelt Közgyűlés! Ezért az én utolsó szavam mégis a remény szava. Nem a homokba épített reményé, amelyet az első hullám elsöpör és semmivé tesz, hanem egy hitből fakadó reményé, egy fohászként érvényesülő reményé, hogy a mi igazságunk érvényesülni fog és ezért ti munkástestvéreim, polgárság, értelmiség, ti nemzet, ti 8 milliós szenvedő nemzet, ebből a teremből, a közgyűlésnek ebből a sok vihart látott terméből, ahol máskor a küzdelmek zaja hallatszik és ahol ma a gyász'csendje honol, innen kiáltjuk a nemzet fülébe: csak kitartás, testvéreim, kitartás és bizalom, mert ha Isten velünk, hát ki ellenünk? A kérdés feltevése után az elnök megállapítja, hogy a közgyűlés az előterjesztett indítványt egyhangúan tárgyalni kívánja, arra a sürgősséget kimondja és a vitát megnyitja. Dr. Kozma Jenő bizottsági tag a következő felszólaló, aki így folytatja : Tisztelt Közgyűlés! Tíz esztendővel ezelőtt szinte taglóval sújtották agyon ezt a nemzetet. Ez a nemzet elkábult, siralomházba került és ha ebből a siralomházból kitekintettünk, akkor temetőt láttunk magunk előtt; temetőt, amelyben egyaránt ott fekszik a magyar gazda, az iparos, a kereskedő, a lateiner, egyszóval mindenki és már-már úgy látszott, hogy ebből a temetőből nincsen feltámadás. Az a hamis vád, amelynek az alapján tíz esztendővel ezelőtt az ítéletet meghozták, szinte megérősödni látszott és napról-napra úgy éreztük, hogy a feltámadás mindig messzebb és messzebb van. Ennek a siralomháznak az ablakán ma már napsugár tekint be. Meg kell, hogy állapítsuk, hogy akkori bíráink ma már nem vádlóink. Meg kell, hogy állapítsuk, hogy bíráink ma már vádlóink felett fognak ítélkezni. Meg kell, hogy állapítsuk, hogy a hamis vád megdőlt és kitisztázódott a mi szerepünk a világháború megindításában. Kitisztázódott, hogy a magyar miniszterelnök volt az egydüli, aki a háborút ellenezte. Kitisztázódott, hogy a magyarság az ő kultúrájával messze felette áll azoknak, akik hamisan megvádolták az országot. Itt állunk tíz év múlva az újrafelvétel előtt és ebben az újrafelvételben, most tíz esztendő múlva, már komolyan bízhatunk. Ebben a siralomházban ma kezdjük azt érezni, hogy élünk. Az a napsugár, amely az ablakon besütött, új életre keltett bennünket. Ez a napsugár adja meg a reménységet, hogy az újrafelvételnél végre igazságos ítéletet kapunk. A siralomházban töltött esztendőkben visszagondoltunk a történelemre. Állapítsuk meg, hogy volt már Mohács Magyarországon és volt belőle feltámadás. Itt van Trianon és lesz belőle feltámadás. Egy percig sem hisszük már ennek az ellenkezőjét. A csüggedés ott maradt a csukott ajtók mögött és mi kitörünk, de a kitöréshez mi szükséges? Egységes akarat, egységes helytállás, minden polgárnak osztály és pártkülönbség nélkül, egyformán kell döngetni azt az ajtót, hogy meghallják odakünt a dörömbölést, hogy kinyissák kívülről is segítőtársaink a becsukott ajtókat és akkor látunk teljes napvilágot és akkor látjuk, hogy az a temető végre a feltámadásnak a helye lesz. Állandóan attól rettegtünk és azért sírtunk, mert jóvátételt akartak tőlünk, az ártatlanul elítélttől. Nem jóvátételt adunk, mi követelünk jóvátételt. Jóvátételt azért az igazságtalan ítéletért, a szenvedésekért, azért a börtönért, azért a katasztrófáért és nélkülözésért, azért a nyomorúságért, amelyet tíz esztendeig el kellett szenvednünk. Tisztelt Közgyűlés! Ha a magyar nép egységes erővel, egységes akarattal, kéz a kézben megy neki annak az ajtónak, akkor nincs, aki becsukva tarthassa. Én bízom a magyar nép igazában, bízom a magyar nép erejében, bízom a magyar nép akaratában, abban az egységben, amely ma fog dokumentálódni és elfogadom a határozati javaslatot az Egységes Községi Polgári Párt nevében is.