Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

7. 1930. május 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1009 - Szabályrendelet a Budapest székesfö'város szolgálatában levő munkások s egyéb bérfizetéses alkalmazottak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásáról.

1930. május 28-iki közgyűlés. 1009 szám. (2) Az az özvegy, akinek férje után ennek a szabályrendeletnek értelmében özvegyi járadékra, saját szolgálata alapján pedig a székesfővárostól akár ennek, akár más ellátást biztosító szabályrendeletnek (szerződésnek, határozatnak) alapján nyugdíjra volna igénye, csak a magasabb összegű ellátást (vagy a nyugdíjat, vagy az özvegyi járadékot) kaphatja teljes összegben, a kisebbik ellátásnak pedig csak a felében részesülhet. 17. §. Az özvegyi járadék beszüntetése. (1) Az özvegyi járadékot be kell szüntetni, ha az özvegy 1. meghal; 2. elveszti magyar állampolgárságát; 3. szabályszerű engedély nélkül állandóan külföldön tartózkodik (8. §.); 4. ismét férjhez megy; ebben az esetben azonban a férjhezmenetel napjától számított egy éven belül özvegyi járadékának kétévi összegére tarthat igényt; ez az összeg az özvegyi járadéknak egyszersmindenkorra való megváltása. Az egy év lejárta után az özvegyi ellátást nem lehet megváltani. — Akik nevelési járadékra a szabályrendelet értelmében jogosult árvát kötelesek eltartani, az özvegyi járadékot csak akkor válthatják meg, ha a megváltáshoz a gyámhatóság hozzájárult. — Ha az özvegy az ellátást meg nem váltotta, az özvegyi járadékra való igénye nyugszik, de feléled, a) ha újból özvegységre jut anélkül, hogy újabb özvegyi ellátásra igénye lehetne, vagy b) ha az újabb házasságát jogerős bírói ítélet felbontotta, vagy c) érvénytelennek nyilvánította anélkül, hogy részére tartásdíjat állapított volna meg. — Az özvegyi járadékra való igény ezeknek az eseteknek a beálltát követő naptári hónap 1. napjával kezdődően éled fel; 5. rendőri nyilvántartás, vagy jogerős bírói ítélet szerint erkölcstelen életet folytat ; 6. férjének halála után kiderül, hogy a férj még tényleges szolgálata alatt olyan cselekményt követett el, amely a szolgálat kötelékéből való elbocsátását vonta volna maga után (4. §.). Az özvegyi díjat azonban ilyen esetekben nem lehet beszüntetni, ha a cselekmény elkövetése óta több mint három év, vagy ha a férj halála óta több mint hat hónap már eltelt; 7. férjének halálától számított három éven belül már a férj halálának időpontjában fennállott olyan körülmény derül ki, amelynek az ismeretében az özvegyi járadék nem lett volna megállapítható s végül 8. ha az özvegyet bűntett, vagy nyereségvágyból vagy az állami, vagy a társadalmi rend ellen elkövetett vétség miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik. (2) Az (1) bekezdésben a 2. és 3. pontok alatt megjelölt esetekben — mint a 4. pont 3. részében megjelölt esetben — az özvegyi járadékot csak ideiglenesen kell beszüntetni s újból folyósítani kell, ha megszűnik az ok, amely miatt az özvegyi járadékot be kellett szüntetni. Ilyen esetekben az ok megszűnését követő hó 1. napjától kell az özvegyi járadékot folyósítani. A közben eltelt időre az özvegyi járadékot utólag sem lehet kifizetni. (3) Az (1) bekezdésben a 2. és 3., továbbá az 5—8. pontok alatt megjelölt esetekben az özvegynek további ellátását »a székesfőváros hivatalainál, az általa fenntartott vagy kezelt intézeteknél, intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél szolgálatban levő tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére az 1928: XL. t.-c.-nek megfelelően való ellátásáról szóló szabályrendelet értelmében és az ebben meghatározott ellátás mértéke szerint kell megállapítani. 18. §. Ellátás az alkalmazott eltűnése esetén. (1) Ha az alkalmazott, akinek ellátásra igénye van, eltűnik és fel nem található, nejének elsősorban az alkalmazottat esetleg megillető járandóságok terhére ideiglenesen azt az ellátást kell kiutalni, amely őt a szabályrendelet értelmében özvegyi ellátás címén megilletné, ha az alkalmazott az eltűnés idejében meghalt volna, feltéve, hogy az ellátást kizáró okok (4. §.) egyike sem áll fenn. (2) Az eltűnés okából folyósított ellátás — a 17. §-ban felsorolt eseteken kívül — megszűnik, ha az eltűnt alkalmazott megkerül, vagy halála bebizonyul, vagy ha bírói eljárással jogerősen holttá nyilvánítják. (3) Az (1) bekezdés értelmében adott ellátást visszakövetelni nem lehet.