Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

7. 1930. május 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1008 - Szabályrendelet a Budapest székesfőváros egyes önálló vagyonkezelésű intézményeinél alkalmazott tisztviselők, havidíjasok és altisztek öregség és rokkantság, v alamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásról

1930. május 28-iki közgyűlés. 1008. szám. a) ha a házasság következtében a tényleges szolgálat alatt vagy előtt született gyermeket törvényesítették, vagy b) ha a férjet, aki a házasságkötéskor még nem volt 60 éves, sem nyugdíjazásakor még nem töltötte be azt a szolgálati időt, amely beszámítható javadalmazásával egyenlő összegű ellátásra nyújt igényt, a házasságkötés után annál az intézménynél, amelynek szolgálatából nyugállományba került, újból alkalmazzák s ebben az új alkalmazásban ellátásra ismét jogosulttá válik. Az újabb alkalmazásban eltöltött szolgálati idő azonban egy évnél rövidebb nem lehet. 2-höz. Ha az özvegy férjével a férj halálát megelőző hat hónapon belül kötött házasságot, özvegyi járadékra igényt tarthat: a) ha igazolja, hogy férje a házasságkötésük idején nem szenvedett abban a betegségben, amely a halálát okozta, vagy b) ha a házasságkötés törvényesítés végett történt, vagy c) ha a házasságból utószülött származott. 3-hoz. Ha a férj a házasságkötés idején életének 60. évét már betöltötte, az özvegy csak akkor kaphat özvegyi járadékot, a) ha a férj a házasságkötés után még három éven át szolgált, vagy b) ha a házasságból gyermek származott, vagy c) ha a házasság által gyermeket törvényesítettek. 4-hez. Aki férjével ennek elhalálozása idejében nem élt együtt, özvegyi járadékra igényt tarthat, ha erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik és ha hiteltérdemlően igazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be. (2) Ha az alkalmazott az intézmény érdekeinek védelmében, az intézményt fenyegető veszedelem vagy kár elhárítása céljából tanúsított magatartása következtében meghal, özvegyének, ha a házasság a halált okozó tevékenység idejében már fennállott, özvegyi járadékra van igénye, még akkor is, ha az elhunyt alkalmazott ellátásra egyébként jogosult nem volt, vagy ha a házasságkötéstől a haláleset bekövetkezéséig hat hónap még nem telt el, vagy ha az alkalmazott a házasságkötés idején a 60. életévét már betöltötte. (3) Az a nő, akinek az alkalmazottal kötött házasságát bírói ítélet jogerősen felbontotta, az alkalmazott halálával a következő feltételek együttes meglétében ellátásra igényt tarthat: a) ha a házasság fennállása esetén özvegyi járadékra jogosult volna, b) ha a házasságot a bírói ítélet egyedül a férj hibájából bontotta fel, c) ha a házasságot felbontó bírói ítélet a férjet tartásdíj fizetésére kötelezte, d) ha nem ment újból férjhez. 15. §. Az özvegy (elvált nő) ellátása az alkalmazott (nyugdíjas) halálát követő három hónapban. (1) A tényleges szolgálatban lévő alkalmazottnak vagy nyugdíjasnak a halála után az elhalálozást követő három hónapon át az özvegy részére ki kell fizetni mindazokat a készpénziltetményeket (nyugdíjat), ideértve a lakáspénzt is, amelyekre az alkalmazottnak (nyugdíjasnak) ezalatt az idő alatt igénye lett volna, ha életben marad. Ezalatt a három hónap alatt az özvegy egyéb ellátásban nem részesülhet. — Az így kifizetett készpénzilletményeket (nyugdíjat) még abban az esetben sem kell visszatéríteni, ha későbbi megállapítás szerint az özvegy ellátásra jogosult nem volt. (2) Ha a tényleges szolgálatban lévő alkalmazott vagy nyugdíjas halála után a 14. §. (3) bekezdése értelmében ellátásra jogosult elvált nőt hagyott hátra, a jelen §. (1) bekezdésében megállapított járandóságokat az elhalálozást követő három hónapon át a tartásdíj erejéig az elvált nőnek kell fizetni ki. Az elvált nőt ezalatt a három hónap alatt nem lehet egyéb ellátásban részesíteni. (3) Ha a tényleges szolgálatban lévő alkalmazott vagy nyugdíjas halála után a 14. §. (3) bekezdése értelmében ellátásra jogosult több elvált nőt hagyott hátra, a jelen §. (1) bekezdésében megállapított járandóságokat az elhalálozást követő három hónapon át az egyes tartásdíjak erejéig az elvált nők részére kell kifizetni. Ha a tartásdíjak összege a járandóságokat (nyugdíjat) meghaladja, az elvált nők részére a járandóságokat (nyugdíjat) a tartásdíjak arányában elosztva kell kifizetni. (4) Ha az ellátásra jogosult elvált nőn (nőkön) kívül özvegyi járadékra jogosult özvegy is van, az elvált nőt, — vagy az elvált nőket együttesen — csak az (1) bekezdésben megállapított járandóságok 40%-a illeti meg. Az így kifizetésre kerülő összegek sem haladhatják meg az egyesekre nézve a tartásdíjnak a megfelelő időre eső összegét; az ezen felülmaradó összeget az özvegynek kell kiutalni. (5) Ha az elhunytnak az intézménynél természetben adott lakása volt, az özvegynek a halálesetet követő lakbérnegyedben vagy a lakás használatára, vagy az (1) bekezdésben meghatározott lakáspénz kifizetésére lehet igénye. Errenézve a székesfőváros tanácsa az intézmény igazgatóságának javaslatára esetenkint határoz.