Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1929

17. 1929. december 5. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1250 - 1251 - 1252

372 1929. december 5-iki rendkívüli közgyűlés. 1252. szám. Ari lehetne játszani ezt a jogot, mely az önkormányzati szabadságnak épen olyan létfeltétele, mint az életnek a szív verése. Elképzelhető-e az, hogy az önkormányzat maga lemond róla? Idézzük Deák Ferenc második felirati javaslatát, melyet 1861. évi augusztus hó 8-án terjesztett a Képviselőház elé. E felirat a császári abszolutizmus korában a trón előtt nyilvánította ki a nemzet törhetetlen ragaszkodását a negyvennyolcas alkotmányhoz. »Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, — így szól a felirati javaslat klasszikus befejezése — de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltanunk nem szabad. Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetnénk, hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését és mi felelősek vagyunk a haza és önlelkiismeretünk előtt. Ha tűrni kell, tűrni fog e nemzet, hogy megmentse alkotmányos szabadságát. Mert, amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről e nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig, nehéz és mindig kétségese. Budapest törvényhatóságának a törvénybe iktatott felirati jog alapján kétségbevonhatatlan jogosítványa az, hogy közérdekű országos politikai kérdésekkel foglalkozzék. Ha bármilyen országos ügy megvitatása Budapest főváros törvényhatósági bizottságának hatásköréhez tartozik, lehet-e kétséges, hogy az országos ügyek tárgyalása körül épen csak az van kizárva, amely a legközvetlenebbül érdekli és érinti. Mindennel szabad a törvény alapján foglalkozni, csak azzal nem, ami a főváros létalapjával és jövőjével szervesen összefügg? A székesfőváros törvényhatósági bizottságának nemcsak joga, de kötelessége, hogy véleményét nyilvánosan kifejezze a magyar országgyűlés képviselőházának 865. számú irományáról, amelynek címe : »Törvényjavaslat Budapest székesfőváros közigazgatásárók és melyet 1929. évi november hó 15-én Scitovszky Béla belügyminiszter nyújtott be a képviselőháznak. Mióta ez a törvényjavaslat nyilvánossá lett, olvashatóvá vált, minden érdekelt testület külön rendkívüli üléseken foglalkozik a rávonatkozó résszel. A képviselőház közigazgatási bizottsága előtt folyó vitában most bontakozik ki az a sok, idáig homályban maradt rész, amely súlyosan megbénítja nemcsak a főváros törvényhatóságának, de más intézményeknek az önkormányzatát és életképességét. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara teljes ülésében követelte a kereskedelmi és ipari szakképviselet tagjainak létszámemelését, a Budapesti Ügyvédi Kamara rendkívüli ülésre hívja választmányának tagjait a választási mód elleni tiltakozás végett, a Magyarországi Újságíró Egylet rendkívüli üléseken és memorandumokban harcol a nyilvánosság jogáért. Lehet-e kérdés, vita tárgya, nem folyik-e önként a dolog természetéből a főváros tőrvényhatósági bizottságának a az joga, hogy a róla szóló törvényjavaslattal önmaga is foglalkozhassék? Budapest főpolgármestere Peyer Károlyhoz intézett levelében azt írja, hogy a rendkívüli közgVűlés egybehívását indokolatlannak tartom, mert az október 23-i rendkívüli közgyűlés tárgya ugyancsak a fővárosi törvényjavaslat volt, melyre nézve észrevételeit a közgyűlés megtette.* Budapest főpolgármesterének csak egyéni véleménye lehet az, hogy mit tart indokolatlannak, mert sem a felirati jognak törvényben biztosított gyakorlása, sem az ügyrend nem jogosítja fel arra, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívásának indokait vizsgálja.