Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1927

3. 1927. január 19. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 69 - 70 - 71

1927. január 19-iki rendkívüli közgyűlés. 68—71. szám. 57 Weiller Ernő a villamoskocsikon az elülső ajtók zárvatartása-, a liftpénzek mérséklése- és a Ferenc József-hídon megismétlődő öngyilkosságok tárgyában, Kabakovits József a budai autóbuszjáratok mizériái- és a tanácsi választások folytonos elhalasztása tárgyában, Halász Alfréd a kereskedelemügyi miniszternek a temetkezési szabályrendelet és a főváros érdekeit sértő intézkedései tárgyában. Indítványt jegyzett be: Magyar Miklós bizottsági tag a villamosvasúti és az autóbuszviteldíjak leszállítása-, a háztartási villany és a légszesz árának leszállitásaés a Hungária-körűt új számozása tárgyában. Elnök jelenti, hogy az interpellációk az ügyrendben meghatározott időben, vagyis este 727 órakor fognak előterjesztetni, az indítványokat pedig az interpellációk után indokolhatják meg a bizottsági tagok. Ezután az elnök bejelenti, hogy dr. Klár Zoltán és dr. Ambruss Gyula bizottsági tagok napirendelőtti felszólalásokra kértek és kaptak engedélyt. !69. Dr. Klár Zoltán bizottsági tag a fővárosban uralkodó állítólagos spanyoljárványbetegségről szól és megfelelő óvóintézkedéseket kér. Dr. Csordás Elemér tiszti főorvos nyilatkozik a járványról, amely szerinte nem spanyoljárvány s egyben beszámol a hatósági védekezésről, amit a közgyűlés általános helyesléssel tudomásul vesz. !70. Dr. Ambruss Gyula bizottsági tag a mostanában Franciaországból visszaözönlő munkanélküliek elhelyezését sürgeti és számukra hatósági támogatást kér. Ezután a közgyűlés áttér a napirend tárgyalására. !71. Tárgyaltatott a bizottság és tanács 141.253/1926—

IX. számú előterjesztése az üzlethelyiségek felmondásának átmeneti szabályozása tárgyában kiadott 2840/1926. M. E. rendelet 7. §-ának hatályon kívül helyezése s a kötött lakásgazdaságra vonatkozó egyéb kormányrendelkezések megváltoztatása ügyében. A közgyűlés a közjótékonysági és szociálpolitikai bizottságnak a tanács által pártolt javaslata alapján, valamint dr. Bródy Ernő törvényhatósági bizottsági tag indítványának elfogadásával, a következő felterjesztést intézi a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez: „Nagyméltóságú Miniszter Úr! Multévi február hó 3-án és július hó 10-én kétízben intéztünk felterjesztést Nagyméltóságodhoz egyes kormányrendeletek megváltoztatása iránt, nevezetesen a kötött lakásgazdaság határidejének kitolása, a magánépítkezésuek állami hitellel való támogatása, a magánépületekben bérelt hivatalos helyiségeknek lakás céljára való visszabocsátása, végül az üzlet- és lakásbérek havi részletekben való kivetésének késedelmi kamat nélkül való engedélyezése érdekében. A fentemlített kérelmeket kiegészítette a székesfőváros tanácsának 40.155/1926. IX. számú felterjesztésében foglalt az a kérése', hogy a kötött lakásgazdaság meghosszabbított egész tartama alatt úgy a lakás-, mint az üzletbérek nagyobb összegben szedhetők ne legyenek, mint az alapbér 50%-osan valorizált értéke. Ezekre a kérelmekre vonatkozóan Nagyméltóságod az 1926. évi október hó 29-én kelt 12.935/1926—

IX. L. számú leiratában közölte, hogy a gazdasági helyzetre való tekintettel és éppen a lakásépítkezés megindítása érdekében a bérek fokozatos emelését és — mihelyt lehetséges — a szabad lakásgazdaság visszaállítását feltétlenül szükségesnek tartja. Ennek az álláspontnak indokául a leirat azt hozza fel, hogy nem épülnek addig új lakások, amíg az új épületekben levő s a kötöttbérü lakások bére között nagy diszparitás van, mert ebben az esetben az új házak bérbeadásának lehetősége és ezzel kapcsolatban az, hogy a házépítés hasznos befektetés legyen, illuzóriussá válik. A házépítés azonban — kérelmünk szerint, mint hasznos befektetés — nem válik illuzóriussá akkor sem, ha az új épületekben lévő és a kötöttbérü lakások bére között nagy diszparitás van. Az említett eset csak akkor állana fenn, ha annyi lakás lenne üres, hogy a régi házakban kapható lakások az egész lakásszükségletet kielégítenék. De jelenleg nem ez a helyzet; Budapesten jóval kevesebb a lakás, mint a jogos lakásigény. Emiatt a lakást is mindenáron megveszi az ember, ha van miből. Tehát az, hogy kiadható-e az új házakban lévő lakás, — mindaddig míg lakásszükség van, — egyedül a lakosság fizetőképességétől függ. A lakosság fizetőképessége pedig magasabb béreket nem bír el, mint a mostaniakat, mert ezeket is alig képes fedezni. Számos jelentés mutat reá, hogy a multévi november hó 1-én életbelépett magasabb lakásbérek a lakosság fizetőképességét meghaladják. Az üzletbérek pedig a közönséget még fokozottabb mértékben sújtják, különösen ott, ahol az üzlet és lakás közös bérlemény s a bérérték a miniszteri rendeletben előírott határt meghaladja. Mindezeket figyelembevéve a lakásfelszabadítás felé megrázkódtatás nélkül haladni csak úgy lehet, ha — mint azt már ismételten kértük — kitoljuk a felszabadítás határidejét; a lakás- és boltbérek emelését, a lakosság fizetőképességével arányban, lassúbb mértékben visszük előre; a régi és, új házak lakásainak és üzleteinek bére között a diszparitást a magánépítés támogatása, esetleg közhatósági építkezés útján tüntethetjük el. 15