Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

13. 1926. november 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 977

382 1926. november 10-iki közgyűlés. 977. szám. !977. Elnök bejelenti és a tanácsnok-főjegyzővel olvastatja a következő leiratokat: A Kormányzó Úr Ő Főméltósága 1926. évi október hó 15-én kelt magas elhatározásával engem belügyminiszteri állásomtól — egészségi okokból előterjesztett saját kérésemre — kegyesen felmenteni méltóztatott. Ötödfél évvel ezelőtt, súlyos viszonyok között vettem át a belügyi tárcát. A társadalom akkor még nem eszmélt fel a háború és a forradalmak nyomán fakadt kábulatból. Az akkori közhangulat mellett még termékeny talajra találtak az állam rendjét és a társadalom békéjét veszélyeztető törekvések. Állásomnál fogva reám hárult a jogrend helyreállítása érdekében folytatott felelősségteljes, kemény munka vezetése és irányítása. Nehéz pénzügyi viszonyok között kellett a rendőri szervezetet e célra alkalmasabbá tenni. Emellett — az állam pénzügyi helyzete miatt — a közigazgatásban is érvényre kellett juttatni a takarékossági szempontokat, ami szintén különös gondot és nagy körültekintést követelő feladat volt. A helyreállítás munkája legkevesebb nehézséggel járt a törvényhatóságoknál, amelyeket csak lendületbe kellett hozni, hogy hagyományos nemzetfentartó hivatásukat ismét a régi erővel tölthessék be. Nagy szeretettel kezdtem hozzá a gyökeres közigazgatási reform előkészítéséhez is azzal a szándékkal, hogy a törvényhatóságokban élő őserőt a mai kor kívánalmainak megfelelő változtatásokkal a jövő számára konzerváljam. Sajnálattal kellett erről lemondanom, mert a közéleti légkör még nem volt elég nyugodt ilyen mélyreható alkotó munkához. Erős akarattal és nagy munkakedvvel igyekeztem minden ügykörömbe vágó problémát megoldani. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem kitűzött közérdekű céljaim érdekében és csak egészségi állapotom gátolt meg abban, hogy a közrend fentartasara és a közigazgatás javítására irányuló további terveimet valóra válthassam. Ha siker kísérte működésemet, ezt jórészben annak köszönhetem, hogy a törvényhatóságok, a közigazgatási tisztviselők és a községi elüljárók olyan buzgalommal és odaadással támogattak, amely a hű kötelességteljesítés határait messze túlhaladta. A hála meleg érzésével fogok mindenkor visszaemlékezni erre az igazán nagyértékű támogatásra, amelyért ezen az úton küldöm legmelegebb hálás köszönetemet a törvényhatóságoknak, a közigazgatási tisztviselőknek és a községi elüljáróságoknak. Lemondásom következtében most megszakad az a hivatali kötelék, amely engem a törvényhatóságokhoz és a tisztviselőkhöz fűzött. De a törvényhatóságok iránt velem született ragaszkodás és becsülés, valamint a tisztviselőkkel való kartársi együttérzés mindenkor szorosan össze fog kapcsolni azzal a körrel, amelyben egykor közhivatali és közéleti pályafutásomat megkezdettem. Budapesten, 1926. évi október hó 15-én. Dr. Rakovszky István s. k., m. kir. belügyminiszter. A Kormányzó Úr Ő Főméltósága folyó évi október hó 15-én kelt magas elhatározásával m. kir. belügyminiszterré kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Amidőn hálával emlékezem meg arról az évekig tartó, nagysikerű munkáról, amelyet hivatali elődöm az ország belső rendjének helyreállítása és biztosítása érdekében kifejtett, tudatában vagyok annak, hogy az ország fejlődésének és virágzásának legfőbb feltétele ennek a rendnek és nyugalomnak minden összhangbontó törekvéssel szemben való megvédelmezése. A társadalmi összhang, zavartalan rend és nyugalom teszik lehetővé a nemzetfentartásra hivatott tényezők összefogását az annyira óhajtott szebb magyar jövendő kivívását célzó alkotó munkára. Ebben a munkában a közigazgatásnak nagy és nemes szerep jut. A közigazgatás rendkívül kibővült hatáskörénél fogva szorosan belekapcsolódik az állam polgárainak életviszonyaiba. Ez a beavatkozás csak akkor nem válik nyűggé, csak akkor lehet áldásos és eredményes, ha a hatóságok munkáját a gondjaikra bízott állampolgárok erkölcsi és anyagi jóléteért lelkesedő szív vezérli. A rendnek és fejlődésnek egyik legfőbb biztosítéka az, ha a közönség a közigazgatásban atyai jóbarátját, jogos anyagi és erkölcsi érdekeinek előmozdítóját és támogatóját, szóval azt látja, hogy a közigazgatási intézkedések a közjóért dobogó szívből fakadnak. Természetes, hogy a szív fogalma egyúttal a bátorságot és erélyt is jelenti akkor, amikor az állam rendjének és a társadalmi békének megbontására irányuló bármely kísérlettel szemben erre szükség van. Törvényhatósági szolgálatban kezdtem meg közéleti pályafutásomat és így személyes tapasztalataim alapján tudom, hogy az ily irányelvek mellett magam elé tűzött feladatok megoldásában, valamint a közigazgatás egyszerűsítésére és gyorsítására irányuló törekvéseimben hatalmas támaszt fogok találni a törvényhatóságokban, amelyek a legnehezebb időkben is a nemzeti eszme és a társadalmi béke legmegbízhatóbb védőbástyáinak bizonyultak.