Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

8. 1926. július 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 815

1926. július 10-iki közgyűlés. 815. szám. pontját e kérdésben s rámutatott mindazon, nemcsak szorosan fővárosi, hanem országos érdekekre is, melyek az erőteljes tranzitókereskedelem kifejlődéséhez fűződnek. A törvényhatóság örömmel állapítja meg, hogy a pénzügyi kormány a főváros tanácsának és az érdekeltségek szorgalmazása folytán e téren bizonyos könnyítések keresztülvitelét határozta el, illetve léptette életbe. Nézetünk szerint azonban ezek sem elégségesek arra, hogy a magyar kereskedőt egy lendületesebb tranzitéforgalom megszervezésére buzdítsa. A tranzitókereskedelemről szólva, az előjegyzési raktárak szervezetét, mely a vámjog szabályozásáról szóló 1924. évi XIX. t.-c.-hez készült végrehajtási utasításban foglaltatik, kell bírálat alá venni. Véleményünk szerint az előjegyzési raktárak intézménye a tranzitókereskedelmet fejleszteni és előmozdítani hivatott, ennélfogva szervezetét mindenki által hozzáférhető módon kell megállapítani. A magyar tranzitókereskedelem erőteljes megindulása csak most a szomorú körülmények között elért önállóságunk mellett remélhető. Ezért addig is, amíg nálunk az erőteljes átmenő kereskedelem állandósul, az előjegyzési raktárakra vonatkozó szigorításokat enyhíteni s lehetőleg a minimumra kell csökkenteni. Az említett törvény végrehajtási utasításában foglalt szabályozás a 30%-os exportkötelezettséget fentartja. Az exportkötelezettségnek merev számokhoz való kötése már csak azért is aggályos, mert ellenkezik a kereskedelmi tevékenység szellemével. Nézetünk szerint az exportkötelezettség bevezetéséhez átmeneti időt kellene engedélyezni. Időt kell adni kereskedőinknek, hogy a külföldi piacokon összeköttetéseket kereshessenek, kikutassák a külföldi piacok szükségleteit, úgyszintén a szükségletek kielégítésére alkalmas termelő helyeket. Módot kell engedni kereskedőinknek arra, hogy az idejövő külföldi kereskedőnek nagy választékkal rendelkező raktárát mutathasson be. Az exportkötelezettség az új tervezet szerint nem globálisan, hanem az egy vámtarifatétel alá tartozó árúk szerint igazodik. Ennek ellenőrzése nagy megterhelést jelent nemcsak a vámigazgatásra, hanem a kereskedőre is, sok vitákra adhat alkalmat, ezért, ha már az exportkötelezettség fentartását a pénzügyi kormány kívánatosnak tartja, azt javasoljuk, hogy az exportkötelezettség egy-egy vámtarifa csoportba tartozó árúkra mondassék ki, nem minden külön vámtétel alá eső cikkre. A vámhitel kérdésénél szóvá kell tenni a magas kamatot, amely jelenleg 8%. Tehát 1%-kal több, minta Nemzeti Bank leszámítolási kamatlába. E magas kamat indokolatlanul sújtja a kezdet nehézségeivel küzdő magyar tranzitókereskedelmet. A 90-es években a vámhitel kamatmentes volt, később pedig az Osztrák-Magyar Bank kamatlábának a felét tette ki. Teljesen indokolatlan tehát, hogy ma, amikor a vámbevételek sokszorosan felülmúlják az előirányzatot, hogy az állam magas kamatot szedjen. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a behozott és innen kivitt vagy kiviendő árú teljes vámmentes kezelését tartjuk igazságosnak, a mai rendszerrel szemben a vámhitelkamatnak legalább is a Nemzeti Bank mindenkori kamatlábánál alacsonyabb megállapítását javasoljuk. A bankkezesség mellett engedélyezett vámhitelt olcsóbbá tenné, ha a bank követelése a céggel szemben mint előnyös tétel szerepelhetne esetleges kényszeregyezség vagy csőd esetén. Az árúkikészítési eljárásnál főleg az engedélyek gyors elintézése tenné lehetővé a forgalom növekedését. Ismételten felhívjuk a magyar kormány figyelmét a kereskedelmi szerződések megkötésének ügyére. Kívánatosnak tartanánk, hogy e szerződéstervezetek a székesfőváros közgazdasági bizottságához is leküldetnék véleményadás céljából. E bizottságban helyetfoglaló tagok a gyakorlati életben működnek s így remélhető, hogy javaslatai a tárgyalások alkalmával előnyösen lennének felhasználhatók. A nehéz viszonyokkal küzdő ipari és kereskedelmi életünket súlyosan érintő érvényben lévő intézkedések felsorolása alkalmával ki kell térnünk a Központi Anyagbeszerző Bizottság felállításának ügyére is. A hazai kis- és középkereskedelmet és ipart mély aggodalommal tölti el a tervbevett, említett intézmény felállítása. Mindazon előnyök, amelyek az állami szükségletek kielégítésének központi kezelésbe vételéhez fűződnek, elenyészően csekélyek ahhoz a kárhoz, amelyet e központosítás a kis- és középkereskedelemnek, iparnak okozna. A Központi Anyagbeszerző Bizottság felállítása esetén az állami szükségletek egyes csoportjának hatalmas tömegét természetszerűleg csakis a nagy tőkeerővel rendelkező nagyipar, nagyvállalkozók, elégíthetnék ki eredménnyel, így az ország egyik gazdaságilag legfüggetlenebb társadalmi osztálya a tőkeerős nagyvállalkozók, termelők kénye-kedvére volna kiszolgáltatva. # Az állami közigazgatásnak nem lehet a célja, az önálló kis- és középexisztenciák tönkretevése és más hatalmasabb osztályoktól való függésbe hozása. Az állam pénzügyi érdekei szempontjából sem kívánatos a kis- és középkereskedelem és ipar kirekesztése az állami szállításokból, ezáltal sok ezer adófizetőalany anyagi romlásának előidézése, mert ennek káros hatása a csökkenő adóbevételek folytán éppen pénzügyi téren mutatkoznék legközvetlenebbül. Az állam pénzügyi érdekei ezen osztályok anyagi megerősödését kívánják, míg ezeknek az állami szállításokban való minél nagyobb részeltetése lenne kívánatos. Az említett intézmény megvalósítása