Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1926

7.1 1926. június 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 599

218 1926. június 23-iki közgyűlés. 598—599. szám. Budapest székesfőváros megható gyásszal temette el díszpolgárát, dr.Vázsonyi Vilmost. A sikerek nagy magasságokba vitték a sümegi szegény tanító fiát, de mindenkinek el kell ismerni, hogy ezekért a sikerekért megdolgozott és tehetsége föllobbanásának sikereit emberszeretettel párosult fáradhatatlanul szorgalmas közéleti munkája állandósította. Vázsonyi Vilmos pályája a rendi társadalom romjai fölött szervezkedő városi polgárság hatalmas és eredményes erőfeszítése volt. Szervezetlen kispolgári osztályunk első szervező vezére volt ő és ezt a munkát önzetlenül és kiváló sikerrel vitte keresztül. A sikerek emelték magát a vezért is és a közélet legmagasabb méltóságait elérte: Magyarország miniszteri székébe került, Budapest megválasztotta díszpolgárának. Már mint egyetemi hallgató is a nemzeti ellentállás egyik vezére, de pályája tulajdonképpen innen indul el, Budapest közgyűlési terméből. 1894-ben alapította meg a budapesti Demokrata Kört és ugyanebben az évben jut be a képviselőtestületbe. Az 1906-iki községi választások előtt kifejtett nagyarányú szervezkedési munkájával szerezte meg programmja számára a többséget a közgyűlésen. A városi életnek egyik nagyhatalmú vezére lett és az a hatalmas fejlődés, amely az utolsó negyedszázadban Budapestet Európa egyik legnagyobb és legszebb városává emelte, Vázsonyi közéleti működésétől el nem választható. Hosszú időn keresztül az ő közreműködése nélkül semmi sem történt Budapesten. Figyelme a legkisebb dologra is kiterjedt. Nála jobban senki se ismerte a tárgyalások anyagát és a kommunális életet.Kíméletlen harcot indított a közüzemeknek városi kezelésbe vétele mellett. A vásárpénztár, gázgyár, elektromos üzem, városi villamosvasút az ő közreműködésével került a főváros tulajdonába. Az a városfejlesztő, nagyarányú építkezés, mely a háború előtt kultúránkat, egészségügyünket, lakásviszonyainkat olyan nagy mértékben emelte, az ő városi vezérségének idejébe esik. így épültek iskolák, kórházak, lakóházak; létesültek parkok, fürdők, amik ma is nagy értékei fővárosunknak. Ehhez a nagy városfejlesztő programmhoz ő szolgáltatta a közgyűlési többséget és hogy ez mit jelent, akkor tudjuk, ha látjuk, hogy más városokban az előretörő fejlesztésnek milyen küzdelmeket kell vívnia a mozdulni nem akaró maradisággal. És ebben a nagy anyagi érdekeket mozgósító munkában puritán jelleme nem tűrt meg semmiféle szabálytalanságot és üldözött minden visszaélést. Maga lelkes híve felekezetének, de mindig megértő és készséges támogatója volt, ha a többi hitfelekezetek kívántak valamit. Nem egyszer az ő határozott támogatása vezette sikerre a keresztény egyházak fontos kérdéseit a városi közgyűlésen. Közéleti szereplésében legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel a kispolgárokkal foglalkozott. Nem zsoldos csapattá szervezte őket, hogy harcba vigye saját érdekeinek előmozdítására, hanem a kispolgárok érdekeinek megvédésére fordította minden erejét. Hatalommá tudta szervezni azokat, akiket eddig semmibe se vett a hatalom és ebben munkáját és eredményeit tekintve egyedül áll Budapest történetében. Egy gazdag élet értékeinek rövid leltára ez, mert a tehetségnek, a jó szívnek és puritán érintetlenségnek élő és ható erejét csak azok tudják igazán, akik vonzó erejének hatása alatt állottak. Eredményeit hirdetik alkotásai és emlékét megőrzik mindazok, akik tisztelettel hajolnak meg a fáradhatatlan és önzetlen közéleti harcos tiszta emléke előtt. A megboldogultat a székesfőváros a saját halottjának tekintette, hazahozataláról és temetéséről saját költségén gondoskodott és a ravatalára koszorút helyeztetett. Az elhunytat a Központi városháza udvarán ravataloztattuk fel, ahonnan az őt megillető gyászpompával, a nemzetgyűlés, a kormány képviselőinek, a törvényhatósági bizottság, a tanács és a székesfőváros nagyközönségének részvétele mellett kísértük utolsó útjára, a Kerepesi-úti izraelita temetőbe. A ravatalnál az ünnepi gyászbeszédet a székesfőváros közönsége nevében én, a törvényhatósági bizottsági tagok nevében pedig dr. Bárczy István biz. tag mondotta." A közgyűlés a tett intézkedéseket egyhangú helyesléssel tudomásul veszi és az elnök javaslatára elhatározza, hogy a megboldogult emlékét a mai ülés jegyzőkönyvében megörökíti és a gyászoló özvegyhez részvétiratot intéz. Az elnök a közgyűlést 5 percre felfüggeszti. !599.. Szünet után az elnök a közgyűlést újból megnyitja és így folytatja: „T. Közgyűlés! Május 29-én töltötte be gróf Apponyi Albert, városunk díszpolgára életének nyolcvanadik esztendejét. Megélte Magyarország legszebb fejlődésének évtizedeit, átszenvedte a nemzet vértanuságának fájdalmait. Kora ifjúsága óta a magyar közélet kiváló vezére, aki fényes tehetségével, ragyogó szónoki képességével mindig a nemzet ügyét szolgálta. Voltak mások is, akik a hazának éltek, de nem volt senki, akiben a bölcs mérséklet és a meg nem alkuvás, a hagyomány tisztelete és a haladás követelése olyan eszményileg egyesült volna, mint gróf Apponyi Albertben.