Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925

5.1 1925. november 4. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1372 - 1373 - 1374

1925. november 4-iki közgyűlés. 1374. szám. 517 ezekben a szellemi értékekben van, kétszeresen becses számunkra annak a férfiúnak az emléke, ki a Tudományos Akadémia megalapításával a magyar tudomány megdönthetetlen pillérét alkotta meg. Ezen a pilléren nyugszik a mi jobb jövőbe vetett hitünk, erre mutatunk rá, mikor az új nemzedék munkakedvét élesztgetni próbáljuk s ennek a pillérnek a megkoszorúzására van rendelve a most lezajló emlékünnep. Széchenyinek, mint hazafinak, feledhetetlen érdemei benn élnek a köztudatban, de Széchenyi, mint polgár sem volt kisebb a hazafinál s szerencséseknek vallhatjuk magunkat, hogy polgári tevékenységét éppen a főváros javára szentelte. 1829. június 22-én felvétette magát a pesti polgárok sorába s június 23-án letette a szokásos polgári esküt. Ez az eskü nem volt számára puszta formaság, hanem igyekezett azt hűségesen be is váltani. Elismerte azt az 1861. február 8-án tartott közgyűlés, mikor az emlékére állítandó emlékszoborra azzal az indokolással szavazott meg 6000 forintot, hogy a „halhatatlan emlékű nagy hazafi e város körében annak szellemi és anyagi érdekei mellett fáradozva, rakta le tevékeny életének legbeszédesebb emlékeit." Széchenyi tehát nem csupán névleges polgára volt a fővárosnak, hanem a főváros javára végzett munkásságával is kiérdemelte a polgár címet. Kevés polgártársa dolgozott olyan lelkesedéssel és annyi sikerrel a nagy célért s ha az ország méltán ünnepli Széchenyiben az eszményekért lelkesedő s egész életén át fáradhatatlan dolgozó hazafit, akkor a főváros legalább ugyanolyan joggal vallhatja a magáénak, mert amit az ország érdekében alkotott, abban a főváros is osztozott. Ma is állanak még nagy alkotásai, melyek a főváros legszebb díszei s fejlődésének hatalmas emeltyűi. A Tudományos Akadémia, melynek megalapítása adott alkalmat a most lezajló emlékünnep megülésére, a fővárost tette a magyar tudományos élet központjává s amit addig a szépirodalom terén néhány lelkes író buzgalma teremtett, azt a tudomány terén betetőzte áldozatkészségével. Jól tudjuk azt, hogy Széchenyi milyen lelkesedéssel fáradozott a Nemzeti Színház megalapításán s ha messzelátó terveit a vetélkedés el nem gáncsolja, akkor a színház ma a Tudományos Akadémia palotájának a helyén áll s nem kell zsellérsorban tengődnie. Pestet, az ország szívét, hatalmas és virágzó várossá akarta fejleszteni s ha e téren nem dolgozhatott a nála megszokott sikerrel, abban része volt József nádornak, ki e teret már Széchenyi fellépése előtt lefoglalta. így is eleget tett azonban a főváros felvirágoztatása érdekében s közhasznú alkotásai ma is szemlélhetők. Itt van mindenekelőtt a Lánchíd, amelynek létrehozása körül rengeteget fáradt s amelynek megnyitása a főváros számára korszakos jelentőségű lett. Ez forrasztotta össze tulajdonképpen a Duna két partján fekvő testvérvárosokat s ez alapozta meg a főváros jövendő nagyságát. Másik szerényebb s lassanként feledésbe menő alkotása a Széchenyi-sétatér, mely a Lipótváros lakossága számára kies üdülőhelyet biztosított. A hajdani Újépület déli oldalán állott ez a kies oázis, amelyet előbb mindenki elkerült, Széchenyi buzgó fáradozása után azonban egyike lett a főváros legkeresettebb helyeinek. „Pesti por és sár" című művében még fájdalommal állapította meg, hogy a pesti utcákon és tereken fát alig lehet látni, mindent ellep a rengeteg homok. Nem maradt azonban a szomorú megállapításnál, hanem tehetségéhez mérten segíteni törekedett a bajokon, 1845-ben társulatot alakított a jelzett sétatér létesítésére s 1846-ban felesége ültette az első fát a kijelölt területen. Széchenyi olyan orvos volt, aki nem csupán a bajt tudta megállapítani, hanem segíteni is törekedett rajta. Ez a szerény sétatér ma már eltűnt a hatalmas Szabadság-tér mellett, a neve és az emléke is feledésbe ment; most is megvan azonban a Lánchíd s fennen hirdeti Széchenyi alkotó tehetségét. S ha ma el is törpül a Lánchíd hatalmasabb és modernebb társai mellett: Széchenyi szelleme ott lebeg felette s ez a szellem az, amely még ma is becses számunkra. Dolgozni polgártársainkért, alkotni a jövő nemzedék számára: erre tanít Széchenyi példája, ezt hirdetik írásai és alkotásai. Ez a szellem lelkesítette 1829. június 27-én is, mikor a pesti polgárság tiszteletére rendezett lakomán a következőket mondotta: „Éljen mindenki szerencsésen és boldogan, aki Pest városa, mint hazánk központjának s úgyszólván szívének előmenetelén és díszén törekszik, fáradozik!" Ezt a hitvallást elevenítjük fel a jelenlegi emlékünnep alkalmából, mert ez nem csupán a kortársaknak szólt, hanem az utódoknak is s ha Széchenyi szellemének megfelelően akarunk ünnepelni, akkor követnünk kell a példát, melyet közhasznú munkásságával teremtett." Elnök egyben bejelenti, hogy folyó hó 8-án országos ünnep keretében fog hódolni az egész ország Széchenyi emlékének. Az ünnepet a székesfővárossal együtt azok az egyesületek és intézmények rendezik, melyeknek az alapítása Széchenyi nevéhez fűződik. Az ünnepség vasárnap, folyó hó 8-án délelőtt 9 órakor ünnepi istentisztelettel kezdődik a Bazilikában, a Calvin-téren, a Deák-téren, valamint a Dohány-utcai templomokban. Istentisztelet után 10 órakor történik a gyülekezés az Országház-téren, ahonnan rövid ünnepi beszédek után a menet a Ferenc József-térre vonul. Itt fog lefolyni az ünnepség főrésze, amelyen az ünnepi beszédet a székesfőváros nevében a polgármester fogja mondani. Az ünnepet rendező bizottság