Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1924

8. 1924. szeptember 10. tanácsülés jegyzőkönyve - 1064 - 1065

1924. szeptember 10-iki tanácsülés. Í066. szám. kötelességük az, hogy a hozzáfűzött várakozásoknak megfeleljenek. Őszintén megvallom, nem ismerem minden üzem belső berendezkedését és így nem tudom ma még megítélni azt, hogy vájjon jogosak-e azok a panaszok, amelyek egyik-másik üzemmel szemben annak helyes berendezkedése, tarifapolitikája és egyéb vonatkozásban lépten-nyomon hallhatók. A három nagy üzemre vonatkozólag, — értem ezalatt a gáz-, víz- és elektromos áramszolgáltató telepeket, — meggyőződésem alapján állíthatom, hogy ezeknél úgy a termelésben, mint pedig az adminisztrációban s ennek folyományaként az árpolitikában is megtörténik minden lehető a közönség érdekeinek a kielégítésére. Ezt a véleményemet a leghelyesebben illusztrálja az a néhány számadat, mely az ezeknél az üzemeknél döntő fontosságú tényezőnek, a szénnek beszerzési ára és az üzemi termékek eladási árában mutatkozik. A gázművek a gázszénért a békebeli ár 27.426-szorosát, míg a magyar szénért a 29.220-szorosát fizeti, a gázért ellenben a békebeli árnak csak 10.000-szeresét kapja. Az elektomosmű a békebeli szénár 30.638-szorosát adja ki, míg az áramért a békebeli 10.000-szeresét szedi be, a vízművek a szénért a békebeli ár 28.500-szorosát fizeti, míg a víz köbméteréért átlagban a békebeli árnak szintén csak 10.000-szeresét szedik be. A székesfővárosi közlekedési vállalatra vonatkozólag nincsen megfelelő tájékozottságom, de mindenesetre módot fogok keresni arra, hogy a fővárosnak eme nagy vagyoni érdekeltségéről is minél előbb tiszta képet nyerhessek. Midőn a közönség körében a közszolgáltatások tarifájára vonatkozólag kifogások merültek fel, elődöm, Tersztyánszky Kálmán kormánybiztos úr őméltósága akként intézkedett, hogy úgy a vagyonfelügyeleti hatóságnak, mint pedig a közönségnek megnyugtatása céljából szakértőbizottsággal fogja a városi nagy üzemeket felülvizsgáltatni. Ezt az eljárást ki akarom terjeszteni azokra a városi üzemekre is, amelyek részvénytársulati formában teljes önállóságot élveznek és így a városi igazgatással szemben bizonyos elszigeteltségben vannak. Szükséges ez a vizsgálat azért is, hogy megállapíttassék, mennyiben jogosak és indokoltak a közönség köréből felmerült panaszok. Amennyiben ezek a panaszok részben vagy egészben indokoltak, akkor módunkban áll ezeket reparálni, ha pedig indokolatlanok, akkor teljes erővel kell szembehelyezkednünk azzal az irányzattal, amely jogosulatlan bizalmatlanságot támaszt a közönség körében ezekkel az üzemekkel, illetve vállalatokkal szemben. Az üzempolitika terén évtizedes tapasztalat után arra a megállapodásra kellett jutnunk, hogy a változott gazdasági viszonyok között ezeket a vállalatokat a közigazgatásnak bizonyos vonatkozásában elkerülhetetlen formai kötöttségétől teljesen mentesítenünk kell. Ez a tendencia a németországi nagy városokban, köztük Berlinben is teljesen érvényre jutott, amennyiben Berlin város világítási vállalatai ma már mint önálló városi részvénytársulatok működnek. Ugyanezt látjuk Németországban a városi közlekedési vállalatok terén is. Ennek az iránynak keresztülvitele elől mi sem zárkózhatunk el. A nagy üzemeket mi is kénytelenek leszünk ilymódon önállósítani, azokat pedig, amelyeknek ilyen elkülönítése közgazdasági, vagy egyéb okokból nem volna keresztülvihető, a lehető legnagyobb önállóságra kell fejlesztenünk. A kisebb üzemekre nézve, melyeknek városi kezelésben való hagyása a viszonyok változása folytán nem indokolt, be kell következnie a magánvállalkozás körébe való visszasorolásnak. A magam részéről nagy súlyt helyezek arra, hogy a közönség bizalma teljes mértékben restituáltassék a főváros üzemei iránt és meg kell értetnünk minden polgárral azt, hogy a városi üzem olyan közvagyon, amely végeredményben az ő legvitálisabb érdekeit szolgálja és a város közönségének szeretettel kell ezeknek az üzemeknek a sorsát a szívén viselnie. A fővárosi üzemek vezetőinek a gondjukra bízott vállalat kifogástalan működése és prosperitása mellett különös gondot kell fordítaniok az alkalmazottak, tisztviselők és munkások jóléti és kultúrintézményeinek kifejlesztésére és a humánus bánásmódra. Ez a leghatékonyabb módja annak, hogy ne csak a parancsszónak engedelmeskedve, hanem szeretettel és a vállalat iránt érzett ragaszkodással végezzék köteleségüket. A szigor sohase némítsa el a jószívnek sugallatát s csak ott lehet a munka valóban eredményes, ahol a kettő okosan kooperál. A főváros üzemeinek ebben a vonatkozásban is példát kell szolgáltatniuk a magánvállalkozásoknak. Tisztelt közgyűlést pótló Tanács! Az én kormánybiztosi működésem arra az időre szól, amíg a törvényhatósági bizottság a most parlamenti tárgyalás alatt levő törvényjavaslat alapján megalakulhat. A magam részéről mindent el fogok követni oly irányban, hogy ez a lehető legrövidebb időn belül megtörténjék. Az addig rendelkezésemre álló időt azonban teljes mértékben ki akarom használni arra, hogy minél több és hasznosabb munkával szolgálhassam a főváros közönségének érdekeit. Az a bizalom és rokonszenv, mely a közönség részéről kormánybiztosi kinevezésem alkalmából csekélységem iránt megnyilatkozott, mély hálával tölt el s szinte a végsőkig fokozza munkakészségemet. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy jóakaróimnak erről a helyről is szívem mélyéből fakadó köszönetemet nyilvánítsam bizalmukért és jóindulatukért. Legyen meggyőződve a főváros minden