Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1924

8. 1924. szeptember 10. tanácsülés jegyzőkönyve - 1064 - 1065

268 1924. szeptember 10-iki tanácsülés. 1066. szám. Amidőn régi munkakörömből — noha csak ideiglenesen — távozom, e helyről is mélységes hálával és elismeréssel emlékezem meg a gázművek tisztviselőiről és munkásairól, különösen pedig Rózsa Károlyról és Schőn Győző műszaki igazgatóról, nemkülönben többi igazgatótársamról, akik mindenkor példaadó hűséggel és lelkiismereteségge! támogattak abban a törekvésemben, hogy a gázműveket a fővárosnak nemcsak jó, hanem mintaszerű vállalatává fejleszthessük, mely a legválságosabb pillanatokban is eredményesen szolgálta a főváros közönségének érdekeit. Mindig büszke leszek arra a szellemre, melyet ebben az üzemben a tisztviselők és munkások között egyaránt meghonosítanom sikerült s mely a velem együtt dolgozók munkájának megbecsülése s érdekeiknek szeretetteljes ápolása által tette lehetővé a megértő harmonikus és eredményes munkát. Ugyanaz a köszönet és elismerés illeti meg az ügyosztályt, annak kiváló vezetőjét, Borvendég Ferenc tanácsnok urat, nemkülönben pedig az ügyosztályt irányító Buzáth János alpolgármester úr Őméltóságát és a tanácsot is, akiknél törekvéseimben nemcsak megértésre, hanem mindenkor a leghatékonyabb támogatásra is találtam. Tisztelt közgyűlést pótló Tanács! Én azzal az eltökélt szándékkal foglalom el kormánybiztosi helyemet, hogy abból a nehéz és rendkívül gondterhes munkából, mely a főváros minden vezető tényezőjére hárul, kivegyem a magam becsületes részét! Dolgozni akarok és dolgozni fogok! Arra kérem Önöket, fogadjanak szívesen dolgozótársuknak! Amellett, hogy tiszteletben kívánom tartani a hatáskörömet, a legközvetlenebb érintkezést fogom keresni a vezetőkkel, mivel azt kívánom, hogy a közönség érdekeinek szolgálatában állandóan érezzék a kormány képviselőjének szeretetteljes támogatását. Ismerem a főváros érdemes tisztikarát s így nem hiszem, hogy ebben a törekvésemben bárhol is nehézségekre találnék, mert hiszen annak a célnak és gondolatnak kell vezérelni minden tisztviselőt, hogy minél gyorsabban a legkedvezőbb megoldáshoz juttassa a reábízott ügyeket. Aki ezt az eredményt kfcsinyes, féltékenységi vagy hiúsági szempontokból veszélyezteti, az nem teljesíti a közönség iránt tartozó hűséggel kötelességét. Az ambíciót én mindenkinél értéke szerint becsülöm s azzal az életelvvel is honorálom, hogy soha más tollával nem ékeskedem s az elismerést mindenkor az arra illetékes helyre juttatom. Tisztelt közgyűlést pótló Tanács! Azok a rendkívül súlyos gazdasági viszonyok, melyeket Csonkamagyarországnak most kell átélnie, a szanálási folyamat legválságosabb időszakaként jelentkeznek. Úgy vagyunk mi most, mint a súlyos beteg, akiről az orvos azt mondja, hogyha ezt a krízist átéli, akkor meg van mentve. A fő dolog az, hogy az orvos utasítása betartassák s hogy a szív működése cserben ne hagyjon. A mi betegségünknek, Csonkamagyarországnak a szíve Budapest. Ennek a szívnek a rendes működését kell tehát mindenképpen biztositanunk. De be kell tartanunk az orvos utasításait is s akkor valóra válik a remény, hogy megmenekszünk. A kritikus helyzet mindenkitől súlyos áldozatokat követel. Ezt követeli tőlünk, a főváros vezetőségétől is. Ennek egyrészt a kötelességteljesítésnek felfokozott mérvében, a reánk bízott javak leglelkiismeretesebb és leggazdaságosabb kezelésében, továbbá minden nemcsak fényűzés jellegű, hanem egyáltalában elkerülhető költekezés mellőzésében kell megnyilvánulnia. Itt kell jeleznem a kormánynak azt az utasítását, hogy a főváros igazgatásának s gazdálkodásának minden vonatkozásában a legnagyobb takarékosság érvényesüljön. Ezt úgy munkaerőben, időben, mint pedig anyagban egyaránt végre kell hajtanunk és ennek természetszerűleg a közigazgatás hatékony egyszerűsítésére is ki kell terjeszkedni. Arra kérem tehát a tekintetes Tanácsot, méltóztassék a kormány eme utasításának a legnagyobb szigorral való végrehajtását előkészíteni és foganatosítani. Ezzel kapcsolatosan adom elő a kormánynak egy másik utasítását is. A törvényhatósági élet terén kifejlődött szenvedelmes pártharcok s az ezeknek nyomán felburjánzott gyűlölködés sokat ártott a városigazgatás régi jó hírének is. Az ilyen légkör igen alkalmas arra, hogy a közönség könnyen hiszékeny részében kifejlődjék az elfogultság gyanúja. Ezzel szemben az a kötelességünk, hogy a közönség bizalma a városházával szemben kifogástalan legyen. Látnia és tudnia, de hinnie is kell mindenkinek, hogy a városháza nem politizál, a városháza dolgozik. Az a polgár, — legyen az gazdag, vagy szegény, tartozzék bármely osztályhoz, felekezethez vagy fajhoz, — akit az élet útjai valamely városi hivatalba vezetnek, abban a meggyőződésben lépje át annak küszöbét, hogy ott megtalálja az igazságot, ha kell méltányosságot, de minden körülmények között az emberséges városi tisztviselőt. A kormánynak ezzel az utasításával azt a kérést intézem a város minden tisztviselőjéhez, tekintse a tisztviselői hivatás legszebb kötelességének, hogy működési körében az a gondolat érvényesüljön, melynek forrása a tiszta evangéliumi szeretet! Tisztelt közgyűlést pótló Tanács! Amint előzőleg mondtam, azzal a jó szándékkal jöttem, hogy hatékony segítő társa legyek a város vezetőségének. Azt a megtisztelő bizalmat, mellyel a kormány engem kitüntetni kegyes volt, arra kívánom